2014. október 8.

Már nem is számolom

Nyáron rászoktam arra, hogy számoltam, hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy nem esett az eső. Négynél tovább sosem jutottam, de a négy is ritka volt. Azt nem számoltam, hogy hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy minden nap esett eső, ha nem is egész nap. Valószínűleg az megdöntötte volna a négy rekordot. De már egy ideje nem foglalkozom ezzel. Ha azt ígérik, hogy most aztán már tényleg jön a jó idő, akkor általában már másnap visszakoznak, hogy na jó, jön majd, de most még nem. Majd. És akkor, ha jön, akkor végre sokáig fog tartani. És ha meg is jön egyáltalán, eltelik 2-3 nap és újra esik. Mostanában már a négyet sem éri el. De legalább ezek, amik most esnek, nem jelentős mennyiségek, csak el ne kiabáljam! Csakhogy hiába a kicsi mennyiség, pár csepp is elég, hogy nagy sár legyen, csak csúszkálva lehessen közlekedni az udvaron. Ahogy Vince mondta: sárnak nem kell sok víz. Igaz, ezt a falubeli alkoholistára mondta egyszer, de most igaz a kertre, a falura, az országra.

Valamelyik kivételesen napsütéses vasárnapon leszüreteltem lényegében a kert idei termését. Ugyan az igaz, hogy paradicsomot még eleinte szedtünk és ettünk, aztán, mint mindenhol, megrohadt (de legalább a rohadt paradicsom magját is meg lehetett rohasztani és eltenni). Tököt, cukkinit is szedtem eleinte, na meg ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyárelő még adott borsót is. De aztán semmi, rohadt csak minden. A krumpli belerohadt a földbe, répa annyi lett, hogy pont elég lett egy bablevesbe. A petrezselyem is eltűnt, viszont a zeller zöldell rendületlenül, a fagyokig hagyom, aztán majd szárítom is, mélyhűtőbe is teszem. De ami nálam a kert két lényege lenne, a paradicsom már nincs, a paprika pedig szeptemberben hozta az első terméseit. Ennyit:
A bal oldali rohadt magszedési céllal került a kosárba, de végül nem lett az
Hozzáteszem, tegnap szedtem még vagy négy darabot.
A bab is szeptember végére került szüretelhető állapotba:
Nem sok, de legalább valami, sokkal több, mint a tavalyi és tavalyelőtti semennyi. Azt hittem, ezek száraz babok, de fejtés után kiderült, hogy inkább kifejtők, mentek a mélyhűtőbe. Van még rengeteg fönt a száron, szedegetem, ami hasonló állapotba kerül, a fagyokig hagyom őket fönt, akkor majd leszedek minden kifejtő-esélyest. Virág is van még rengeteg, csak úgy piroslik, de abból már nem lesz semmi.
A tök, a cukkini végül is nem volt rossz idén. Szedtem is, kaptunk is Szlovákfaluból és M.nénitől, tele van gyalulttal a mélyhűtő.
Ez a szép kosárka egyébként Szomszédasszony egyik első munkája, aki beugrott még nyár elején egy kosárfonó tanfolyamba. Azzal a céllal adta nekem, hogy ebbe szedjem a termést. Szeptemberig üres volt a kosár.
A múlt héten egyik éjjelre talajmenti fagyot is elképzelhetőnek tartottak, akkor gyorsan leszedtem a leszedhető spenótot, blansírozás után lett belőle egy kis zacskónyi. Szerencsére fagy itt nem volt (csak persze Zabarban), úgyhogy a spenót is leveledzik még, lesz még belőle valamennyi. A kertet pedig fölveri a gaz, egy idő után már nem is foglalkoztam vele, mert minek? Most már majd lassan beleengedem a kecskéket, hátha lelegelik.
A szüret közben pedig a gazda szeme hizlalta a jószágot:
Ja, és persze fűtünk, már egy jó ideje. Egy darabig csak Samu adta a meleget, miközben megfőzött-megsütött, de pár napja beindítottuk a kazánt is. Alig megy egy picit, de a padlót melegen tartja, ez pedig nagyon sokat jelent. És reggel, ha fölkelek, nem jégverem a ház.

1 megjegyzés:

  1. Laci, ez a videó fantasztikus! Nem hittem, hogy végignézem, de ideszögezett. Jó lenne követni, nagyon egyszerűnek tűnik.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...