2014. szeptember 15.

Végleges költözés

Ez is megtörtént: tegnap véglegesen kiköltöztünk a pesti házból. Pesttől nem váltunk el véglegesen, Lajosomat eléggé odaköti a munkája, én is megyek oda hébe-hóba, munka miatt is, Anyukám miatt is. Ezért berendeztünk magunknak ott egy pici lukat, hogy ha ott kell aludni, legyen hol. Pontosabban egyelőre csak bezsúfoltunk oda mindent, el még nem pakoltunk semmit. És bedobozoltunk a pesti házban rengeteg ruhát és egyéb holmit, aminek a felét ott is felejtettük. És még messze nem dobozoltunk be mindent, majd apránként engedélyt kérünk az ifjaktól, hogy ezt pótoljuk.

2014. szeptember 11.

13 év

Házvásárlásos évforduló van. Szerencsétlen szám vajon most nálunk a 13? Nem vagyok ezirányban babonás, hiszen 23-24 évig laktam 13. házszám alatt. Mégis: ennek a 13. évnek a felére rányomta a bélyegét anyukám betegsége, majd otthonkeresése. És ebben a 13. évben olyan pocsék nyarunk volt, mint még sosem. Volt már árvizes nyarunk (2002), esős nyarunk (2010), de árvizes és esős egyben még sosem. Viszont: ebben a 13. évben költöztünk (költöztem) el Kisfaluba. Amit a hétvégén szándékozunk véglegesíteni: csak azért töltjük Pesten, hogy végleg kiköltözzünk a házból, az ifjakra hagyva azt.
Ma hallottam a rádióban, hogy szeptember 11-e nem csak a terrortámadás napja, hanem egy másik jelentős eseményé is: 1989-ben ezen a napon nyitotta meg Magyarország a nyugati határát, lehetővé téve ezzel az NDK-s állampolgárok távozását. És ez a lépés indított el egy olyan folyamatot, aminek következtében most már bármikor átbringázhatunk vagy átsétálhatunk, átautózhatunk Szlovákfaluba. Ez ránk sokkal nagyobb hatással volt, mint a tornyok lerombolása.
És természetesen mivel mással is ünnepelnénk ezt a napot, mint esővel?

2014. szeptember 6.

Egyedül a bajban

1. Múlt vasárnap kora délután Lajosom elment, egyedül maradtam az állatokkal. 6 óra körül nagy robajt hallottam kintről valahonnan a tetőről. Kimentem: az egyik cserép hosszában kettétört és a fele leszánkázott az ereszcsatornába, a tető pedig lyukas maradt. Miközben esett az eső és mondták is még az esőt. A létra Pesten (ott is ki kellett a sok eső miatt takarítani az ereszcsatornát), de ha itt is lett volna, én bizony föl nem mentem volna. Szántóvetőt hívtam hirtelen, hogy tanácsot adjon és ő mondta, amiről mi mindketten megfeledkeztünk, hogy hiszen nálunk a cserép alá fólia van téve. Na, ettől kissé megnyugodtam, de ettől még a tető lyukas maradt és én egyedül voltam. Végkifejlet: Lajosom miután megjött, végigjárta a falut, hogy kitől kérhetne kölcsön létrát. Nem talált senkit otthon, amikor hirtelen a homlokához csapott: hiszen van még egy egyszálú létra lent a pincében! Ha ezt tudtuk volna, Szántóvető már rég kicserélte volna a cserepet. De szerencsére úgy tűnik, nem áztunk be.

2014. szeptember 5.

A legnagyobb árvíz

Amióta elkezdtem a blogot írni, azóta van a tarsolyomban jó néhány régen történt eset, amit majd egyszer megírok. Köztük van a 2002-es nagy kisfalusi árvíz is. De azt nem gondoltam, hogy egyszer csak szinte élőben (na jó, 4 napos késéssel) fogok beszámolni egy még nagyobb áradásról.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...