tag:blogger.com,1999:blog-91856521668055797902024-03-05T07:09:24.512+01:00Én kis falum<em>„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”</em> – Tamási ÁronMesszenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.comBlogger153125tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-30532295566550694992021-02-28T14:48:00.000+01:002021-02-28T14:48:05.410+01:00Kiskirályság<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxHa0LFl4qdaQzXA06vIMcO7nhLd_HHQ3XdIHMJNfKkZbhfZoOOADe-mK8YqCaeOaFg-vKXusSlT2fAUlzuel7kbLtviBEPOzIA7ckNsyl5P5m3gRkthYGFXz9FYpuNKIQtc_yZgX8oG7m/s1280/virus-4990988_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="1212" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxHa0LFl4qdaQzXA06vIMcO7nhLd_HHQ3XdIHMJNfKkZbhfZoOOADe-mK8YqCaeOaFg-vKXusSlT2fAUlzuel7kbLtviBEPOzIA7ckNsyl5P5m3gRkthYGFXz9FYpuNKIQtc_yZgX8oG7m/w189-h200/virus-4990988_1280.png" width="189" /></a></div><br />Szerdán különös módon ünnepeltem meg Pörc tizedik születésnapját. Kiszállt hozzám egy bizottság. Egy nagy fehér autóval érkeztek, oldalán egy narancssárga csíkkal. Azért jöttek, hogy felmérjék, méltó vagyok-e a koronára, avagy méltó-e a korona hozzám. Ha így, ha úgy, a válasz pozitív lett. Így, hogy korona került fejemre, bezáródtam magányomban a tróntermembe, minden alattvalómtól távol kell tartanom magam. Leghűségesebb, 30 éve alattvalóm, a kancellár még múlt csütörtökön elutazott jó messzire, segíteni a fiunk házának építkezésénél. A dolgok alakulása miatt most 10 napig ő sem szolgál engem. Én pedig minden nap sárga irigységgel nézem a videócseten, ahogy játszik az unokáinkkal, akiknek a száma Szilveszter napja óta már kettő.<p></p><p><span></span></p><a name='more'></a>Az előző torokfájásomból valószínűleg idejekorán visszahajtott a háziorvosom dolgozni, múlt héten szerdán. Az iskolában találkoztam egy erősen rekedt és folyton köhögő kollégával, meg egy szintén erősen köhögő gyerekkel, na meg egyéb kollégákkal és gyerekekkel is. A kolléga másnap már nem jött, a gyerek igen, meg még pénteken is, még mindig köhögve. Hétfőn már nem éreztem jól magam, de lázat itthon reggel a rohanásban nem mértem, gondoltam, majd a suliban a szipiszupi sípolós homlokonlövőssel. A suliba érve kiderült, hogy nemcsak az említett köhögős kolléga, de egy másik tünetmentes is pozitív lett, és a gyerekek kb. fele is hiányzott, sokat hazaküldtünk napközben. Egész nap rosszul voltam, de dolgoztam végig, minden szünetben megmérve magam, az érték mindig 36,3 volt. Még két kolléga érezte hozzám hasonlóan magát, de velem ellentétben ők lázasak nem voltak. Mert én ahogy hazajöttem, a hónom alá dugtam a 10 percest, az már 37,8-at mutatott, aztán este már 38,2-t, így én kedden nem mentem dolgozni. Hétfőn az egész felső tagozattal együtt én is kértem tesztet, ez történt meg szerdán. Rajtam kívül a másik két kolléga, aki hozzám hasonlóan érezte magát, szintén pozitív lett. <p></p><p>A tüneteim: hétfőn láz, kedden hőemelkedés és végtagfájdalom, szerdára ezek elmúltak, de jött a (hurutos) köhögés. Meg reggelre mellkasban fájdalom levegővételkor, amitől nem voltam boldog. Felhívtam a háziorvost, aki annyit mondott, hogy ezzel nincs mit tenni, ha nagyon fuldoklom, hívjak mentőt és vitessem be magam a kórházba. Aztán kiderült, hogy ezt kell mondania, ez a protokoll. Azóta minden elmúlt, csak a hurutos köhögés maradt, meg csekély szaglásvesztés.</p><p>Nagyon sokat tettem azért az utóbbi egy évben, hogy ezt elkerüljem, mégsem sikerült. November végén, december elején tombolt a környékünkön a legjobban a járvány, akkor féltem a legjobban, hogy elkapom, akkor sikerült megúsznom, most nem. Nem is attól féltem, hogy elkapom, hanem hogy milyen rövid és hosszú távú szövődményeket okoz, hiszen 56 éves vagyok. Bár tudomásom szerint nincs alapbetegségem, túlsúlyos sem vagyok, de biztosra nem mehettem: karácsonykor meghalt egy 52 éves tűzoltó az iskola falujában. A január-február új reményt hozott: az oltás reményét. Nagyon bíztam benne, hogy ez már meg fog engem menteni, az elsők között regisztráltam és bármilyen oltást elfogadnék, ha adnák. De nem adják. Az 56 éves pedagógus az oltási rangsor legeslegvégén helyezkedik el, őt nem kell védeni. Kellett nekem azt a pályát választani, amit az állam a legkevésbé becsül meg!</p><p>A hír terjedt, bár én nem nagyon terjesztettem. Egyedül a polgármestert hívtam föl, elmondtam neki, mégiscsak az ő faluja, tudjon róla. Ezen a Budapesten lakó sógornőm nevetett: elképzelte, hogy felhívja a polgármestert és elmondja neki, hogy pozitív. De ez Kisfalu! Elindult az odafigyelés-cunami. A polgármester egyből fölajánlotta, hogy bevásárol, ha kérem, le is adtam a rendelést. Később pedig visszahívott, hogy egy falubeli fölajánlott egy ózongenerátort, hogyha valaki megfertőződik, a végén fertőtleníteni tudja a házát. Ezzel élni is fogok a tizedik napon. A faluban aztán mások is fölajánlották, hogy bevásárolnak, meg egyébként is, bármire szükségem van, csak szóljak. Aztán telefonált az egyik Szomszédfaluban, 11 km-re lakó barátunk, hogy ő is bármit elhoz, mi az neki, csak azért eljönni hozzám. Másnap egy nagyon kedves munkatársam telefonált ugyanezen okból, ő már majdnem 70 km-re lakik és ő is eljött volna csak ezért. Csütörtökön meghozta a polgármester a kért dolgokat, mellette egy másik telepakolt szatyrot, amiben volt citrom, grapefruit, mandarin, tea, Negro, nápolyi, meg egy aláírás nélküli papír, amin mielőbbi gyógyulást kíván a névtelen jóakaró. A polgármester elárulta, hogy kiről van szó, pedig az illető a lelkére kötötte, hogy meg ne tegye. Az egyik diákom anyukája volt. Én meg bőgtem, amikor megkaptam.</p><p>Azóta már bőgtem másért is. Már tíz napja vagyok egyedül, és hat napja itthon, karanténban, így kell megbirkóznom ezzel a helyzettel. Próbálom jól viselni, de tegnap reggel elszakadt a cérna. Főleg mert lehetnék ott is, a gyerekekkel, az unokákkal. Tudom, hogy lesz még rá alkalom rengeteg, de most azért ez rossz. De szerencsére itt van ez a szeretet-cunami és az állatok, meg a kert. Így azért elviselhető. És nagyon remélem, most már kifelel menetelek ebből a kiskirályságból.</p><div><br /></div>Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-86787427197884085852020-12-21T20:07:00.003+01:002021-02-28T13:30:11.345+01:00Hiánypótlás: nem tűntem el<p>Az a fajta ember vagyok, aki nagyon, de nagyon lelkesen bele tud fogni valamibe, aztán egy darabig tart a lelkesedés, és ahogy jött, huss, el is múlik. Ez történt ezzel a bloggal is. Tovább éljük kisfalusi életünket és időnként eszembe is jut, hogy jó lenne megírni a történéseket, mert milyen jó visszaolvasni őket, aztán a gondolatot nem követi tett. Pedig történés aztán volt bőven.</p><p>Kisfaluban: most is minden évben megtartjuk a szokásos eseményeket, azaz idén nem mindent, a COVID-19 miatt. A Falunap elmaradt, de a Hídnapot és a Szilvanapot megtartottuk, óvatosan hirdetve, hogy nagy tömeg ne érkezzen a falun kívülről. Minden eladó ház elkelt, ennek nagyon örülünk. Rajtunk kívül is van már jó néhány család, akik végleg ide költöztek, idősebben is, fiatalabbak is. És akik házat vettek, mind lelkesen kapcsolódtak be a falusi eseményekbe, szervezésekbe. Most is, ha egy közös eseménynek híre megy, legyen az útszéli szemétszedés, patakmeder takarítása áradás után, mindig sok résztvevő akad. És hogy, hogy nem, ezen események végén előkerülnek a sörök, borok, pogácsák, és vagy valaki kertjében, de most már sokkal inkább a Ligetben letelepedünk egy kis jólérezzükmagunkatra.</p><p>A magánéletünkről röviden: a tanításba is az előbb említett nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, de valamelyest már ez is csökkent, de mit tegyek, valamiből élni kell a nyugdíjig is. Úgyhogy jelenleg ez a főállásom, az első saját osztályom most májusban fog ballagni. Emellett másodállásban dolgozom a Lapnál is, na ez a szerelem nem akar elmúlni. Volt bánat is, gyász is, de nagy öröm is: először esküvő, aztán első unokánk érkezése, ő nemsokára két éves lesz.</p><p>Éppen egy éve estünk át életünk talán legnagyobb kalandján: egy 30 napos vietnámi utazáson. Erről nem mesélnék itt többet, bár igen eseménydús volt. Annyira, hogy az akkor készült útinaplómat elkezdtem összerendezni egy blogban, amit itt találhattok: <a href="https://vietnamszemelyesen.blogspot.com/" target="_blank">Vietnám személyesen</a>. Ide invitálok most mindenkit, mert a fölös energiáimat most ebbe a blogba fektetem bele. </p><p>Na meg a szokásos éves kisfalusi naptár készítésébe.</p>Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-89922353142437101412016-10-15T17:33:00.000+02:002016-10-15T17:53:59.070+02:00Itt van az ősz, itt van újra …<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKRO0nEfSxEUay84F4rQ4AORf7D6kOo-iNxHQPa6Q2SaPLCyrW49gqPJtc-ptlnCsN01xbMyi85EDprc1mGgs0oj8EUfLgF98xdg2tTF-RxNxAKG3NZcBZFPzY7ogALz9x8SMFgmgaH-J0/s1600/EFGeologicP15.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKRO0nEfSxEUay84F4rQ4AORf7D6kOo-iNxHQPa6Q2SaPLCyrW49gqPJtc-ptlnCsN01xbMyi85EDprc1mGgs0oj8EUfLgF98xdg2tTF-RxNxAKG3NZcBZFPzY7ogALz9x8SMFgmgaH-J0/s200/EFGeologicP15.gif" width="200" /></a></div>
… S szép, mint mindig, énnekem???<br />
Igen, itt van az ősz újra, és ezzel együtt eljött házvásárlásunk (gyengébbek kedvéért a dátum: 2001. szeptember 11.) 15. évfordulója. Ha máskor nem is, ezen az évfordulón mindig szoktam írni blogbejegyzést, de idén nem futotta az energiámból, meg fogjátok érteni, hogy miért.<br />
<a name='more'></a>Sosem szerettem az őszt, mert mindig az iskolakezdést jelentette. Era barátnőmmel mindig közösen utáltuk az ő augusztus 31-i névnapját. Eleinte ez én iskolám kezdődött, aztán a munkahelyi iskolám, még később a gyerekeim iskolája. De már én sem vagyok iskolás, az a munkahely már nekem nagyon távoli múlt, a gyerekeim egyetemi tanévkezdése sem izgat már, hiszen már önállóak. Elmúlt két éve, hogy Kisfaluban élek és éppen idén gondolkodtam el rajta: most már nincs is rá okom, hogy ne szeressem az őszt, akár szerethetném is, bár nálam az ősz nemcsak az iskolakezdést, hanem a nappalok rövidülését, az elmúlást is jelentette mindig. De sok időm nem maradt ezen gondolkodni.<br />
Még augusztus utolsó hetében összecsődítettük a Kisfaluban fellelhető ismerősöket: meghívtuk őket egy kecskegulyás-palacsinta vacsorára. Többek között Szántóvetőt és a feleségét is, aki a szomszédfalusi iskolában tanítónő. Akkor tette föl nekem Szántóvetőné a végzetes kérdést: „Te már soha többet nem akarsz tanítani?”. Bizony, ezen is már többször elgondolkodtam és mindig meg is néztem az utamba akadó tanári álláshirdetéseket, ezt el is mondtam neki. Akkor derült ki, hogy ebben a bizonyos szomszédfalusi általános iskolában (ami egyébként Kisfalu körzeti általános iskolája is) nagyon sürgősen keresnek egy felsős tanárt. És ettől egy kisbogár belemászott a fülembe, jó mélyre.<br />
Azon a héten szombaton volt nálunk a Szilvanap. Ekkor Szántóvetőné újra megkérdezte, mit gondolok, és hogy be tudnék-e menni a következő hét elején a gondolataimat megbeszélni. Be tudtam. És szeptember 1-jén reggel 8 órakor szépen felöltözve egyszer csak az iskola tanévnyitóján találtam magam.<br />
Mivel az itthon végzett munkámat nem kis befektetéssel, több év alatt építettem föl, próbaidőt kértem, ami alatt csak félállásban dolgozom. Nem akartam azt a hibát elkövetni, hogy hopp, minden munkát lemondok (nem is tehetem, mert szerződés köt), aztán két hónap múlva meg leshetem, hogy azt a munkát visszakapjam. Ebben meg is egyeztünk, ebben a tanévben félállásban vagyok végig. Ez három délutáni tanulószobai foglalkozást és heti egy informatika óra tanítását jelenti jelenleg. És azt, hogy az iskola legborzasztóbb osztályát, az ötödik osztályt, az iskolában töltött időm 100%-ában megkaptam. Összesen csak heten vannak (a többi osztályban ennél jóval többen), de komiszabbak, mint egy 30 fős osztály. Rendesen megszenvedek a betörésükkel, több-kevesebb sikerrel. És mégis: azt a döntést hoztam, hogy az eddigi munkáimat lemondva (kivéve a Lapot, ehhez ragaszkodom), a következő tanévtől teljes állásban fogok itt dolgozni, ezt a héten már be is jelentettem. Nem tudom, az ötödik osztály mennyire fogja tönkretenni az idegeimet (dolgoznak rajta nagyon keményen), de ha ezt az évet kibírom, azt hiszem, mindent ki fogok bírni.<br />
Átmeneti problémát jelentett még a munkába járás, mert Szomszédfalu 10 km-re van és Kisfaluba napi két busz jön, na persze egyik sem nem akkor, amikor munkába megyek, sem akkor, amikor hazajövök. Eleinte bringával jártam, ami nagyon jó volt sportnak is, na meg a flóra és fauna megfigyelésének is, de mazochista nem vagyok: esőben és 10 fok alatt nem bringázom és az utóbbi két hétben vagy az egyik volt, vagy a másik, vagy mindkettő. Akadály elhárítva: vettünk egy autót. Aminek még nem kerestem meg az árát, bár a (fél) fizetésem összege pozitívan lepett meg.<br />
Viszont a „rendes” munkám mennyisége még nem csökkent, és ebben a naptári évben nem is fog. Megkönnyebbülést majd januártól remélhetek.<br />
De hogy ne feledkezzem meg egyéb történésekről:<br />
<br />
<ul>
<li>Volt idén is, tavaly is Falunap is, Hídnap is, Szilvanap is, őszi és tavaszi közös munkák is; na meg egyéb újsütetű események, amelyek a főzőházhoz kapcsolódnak és mikor hogy hívjuk őket (kemencenap, sütinap, kenyérünnep, vagy esetleg csak valakinek a névnapja vagy születésnapja, mert olyan mindig van), ezek mind-mind nagyon jól sikerültek.</li>
<li>Idén is volt kertem és nem panaszkodom a termésre. Nagyon odafigyeltem a rezes permetezésre az esők után, úgyhogy nálam nem rohadt meg a paradicsom, viszont rekordtermés lett belőle.</li>
<li>Kecskeügyben én sokalltam be még a nyáron, amikor megint egyedül maradtam és bekattant a derekam, nem tudtam megfejni Színest. Elhatároztuk, hogy fölszámoljuk a kecskeállományt. Színest még fejős korában meghirdettem és egy nap alatt eladtam, úgy tűnik, nagyon jó helyre. Sacit is meghirdettem, de mára már egyértelművé vált, hogy Saci nagyon fejletlen, nem alkalmas tenyésztésre, rajtunk is maradt. Na meg a két herélt fiú (Marcipán és Szutyok is), most már napok (kb. két hét) kérdése, hogy kolbász lesz belőlük. A szívfájdalmam nem olyan nagy, mivel nagyon sok munka van velük. Végül Ezüst lett az, aki nem kapott gyűrűt és elvittük a falubeli másik portára tenyészbaknak – mára már szép nagy kecske lett belőle. <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQh6LVMJSZ-ADL2feAtUnCCWjptv4RUtaeTBHREQSpK7crLVtUTQukjBTJGPGWQenfQihFl8jbb8B_0tGAZIOjdqB7g3kvkrWcHVGoJY_NxXhCkhpP44DQCp1xUgxaVm7Zeo7HXXzKBytT/s1600/IMGP4787.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQh6LVMJSZ-ADL2feAtUnCCWjptv4RUtaeTBHREQSpK7crLVtUTQukjBTJGPGWQenfQihFl8jbb8B_0tGAZIOjdqB7g3kvkrWcHVGoJY_NxXhCkhpP44DQCp1xUgxaVm7Zeo7HXXzKBytT/s400/IMGP4787.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szutyok éppen a szénatárolóból lop. Nem elég neki a zöld fű</td></tr>
</tbody></table>
</li>
<li>De hogy mégis legyen állatállományunk, beszereztünk először egy vemhes nyulat, akitől lett is 6 kisnyuszi (most már elég nagynyuszi). Később jött még két anya és egy bak, most elvileg mind a három anya vemhes, a napokban várjuk az újabb nyuszigyarapodásokat.</li>
<li>Szintén a nyáron egyszer csak kaptunk 20 néma naposkacsát. A legnagyobb melegben hozták ide őket, picikék is voltak, ez rendesen megtizedelte őket: végül csak 4 maradt meg közülük. Ők már nagyon nagyok, most várjuk, hogy kiderüljön a nemük. Pörc újabb meglepetést okozott azzal, hogy már nemcsak a kecskékkel van jóban, hanem tőle a kacsák is nyugodtan legelgethetnek a kertben.</li>
<li>És a közelmúlt legnagyobb beruházásról sem számoltam még be: leromboltuk a régi ólakat és hatalmas, minden igényt kielégítő újat építettünk helyette, fedett szénatárolóval. Eredetileg kecskeólnak indult, de a kecskék már nem költöznek bele, maradtak a „pár hétre, esetleg hónapra” kialakított ideiglenes helyükön és már ott is maradnak, míg élnek.</li>
<li>És hogy még véletlenül sem kételkedjem abban, hogy ősz van, megjelentek a testemen a most már szokásos (amióta itt lakunk) őszi rejtélyes rovarcsípések. Ezek mindig ősszel jelentkeznek, mindig csak rajtam (meg ha esetleg itt van, nagyfiam menyasszonyán, tehát csak a csajokon) és három éve nem tudok rájönni, hogy miféle rovartól származnak. Idáig mindig a hasamon voltak, idén a végtagjaimon.</li>
<li>És még egy apróság, na csak mert belenéztem a világnapokkal kidekorált naptáramba: ma van (többek között) a falusi nők világnapja! Hajrá!</li>
</ul>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-61331332281721332152016-04-29T21:29:00.000+02:002016-04-29T21:29:00.040+02:00BakdömpingMivel tavaly Színes <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/05/szines-nehez-napjai.html" target="_blank">egy héttel korábban ellett</a></u> a kelleténél, biztosak voltunk benne, hogy idén is így lesz. Nem mertük már kitenni a lábunkat, mert ugyan a kecskeellés normális esetben gondtalan, de mi még csak egyet tapasztaltunk meg és az nem volt éppen gondtalan. Beosztottuk, hogy legalább egyikünk mindig legyen itthon. És minden nap biztosak voltunk benne: ma már aztán tuti! A nagy hidegekben is nyitott ablaknál aludtunk, hogy halljuk, ha éjszaka történik valami. De nem történt semmi. Már lassan lejött a kiírt időpont, amikor nekem három napra Pestre kellett mennek. Biztosak voltunk benne, hogy előtte megellik Színes, de csak nem történt semmi. És alighogy kitettem a lábam, Lajosom hívott, hogy Színest bevitte az ólba, mert nyugtalan, keresi a helyét. Nem hittem el! A következő hír pedig már az volt, hogy hárman vannak, három bakocska. Na ezt végképp nem hittem el! Hogy nálunk mindig csak bakok születnek!<br />
<a name='more'></a>Először Ezüst érkezett meg, farral. Kicsit segíteni kellett, mert a farfekvés miatt nehezen jött ki, de valószínűleg segítség nélkül is megszületett volna, csak lassabban. Ezüst gyönyörű! Szürke, a hátán és a lábacskáin fekete, a fején egy fehér sapi, az álla alatt és a jobb első lábán a zokninál egy-egy fehér csík. És mégis: holnap, kéthetesen gyűrűt kap, egy éven belül pedig megesszük. Mert hiába gyönyörű, van egy nagy hibája: bak. Első napon még le voltak konyulva a fülei, de másnapra megerősödött.<br />
Másodszor Szutyok született meg, lábbal előre, kipottyant. Szutyok egy óriáscsecsemő. Kétszer akkora volt már akkor is, mint a másik kettő és egészen más testalkat: magas, nyúlánk. Ahogy megszületett, szinte egyből ugrált. És ezt azóta sem hagyja abba, ő minden rosszaság kieszelője. Azért lett Szutyok, mert eredetileg fehérnek indult, de van rajta néhány szutyokfolt. És holnap ő nem kap gyűrűt.<br />
Harmadiknak Marcipán jött a világra, szintén lábbal előre. Nagyon picike és gyenge volt. Neki még napokig, majdnem egy hétig le volt konyulva a füle, sokat kellett segíteni neki szopni, lábra sem nagyon tudott állni. M.néni utólag bevallotta, hogy nem sokat adott volna azért, hogy megmarad. De megmaradt, ma már ugyanolyan rosszcsont, mint a másik kettő, bár most is kisebb. Pont úgy néz ki, mint a tavalyi Csoki, csak kicsike, ezért lett a Lajosom szerint bonyolult Praliné helyett Marcipán. És ő is gyűrűt kap holnap, hiába kis cukika, de hát bak.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglNO5PiyFaT6WAvHFGRKfKDxlyCsOfv8_GVHc7GlCr-R_lyQFFID1hyphenhyphenw5v88pB_adq4A7XlkPdtsics93Lz6-e0TZbc7-42d6wsqmAihqiRnNznHgWSsbwJQ6rIzJjb1HZCsFRCTFxDxd1/s1600/IMGP3749.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglNO5PiyFaT6WAvHFGRKfKDxlyCsOfv8_GVHc7GlCr-R_lyQFFID1hyphenhyphenw5v88pB_adq4A7XlkPdtsics93Lz6-e0TZbc7-42d6wsqmAihqiRnNznHgWSsbwJQ6rIzJjb1HZCsFRCTFxDxd1/s400/IMGP3749.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balról jobbra: Marcipán, Ezüst, Szutyok</td></tr>
</tbody></table>
Még az első héten fölkeresett minket Laci, aki a családjával nemrég költözött vissza Kisfaluba és van két anyakecskéjük. Náluk is egy bak született tavaly, de már levágták. És elegük lett abból, hogy mindig gond fedező bakot szerezni, ezért gondolták, kellene egy saját bak. Ezért jött föl hozzánk, hogy megkérdezze: van-e bakunk. Hajjaj, három is! Akkor az egyiket ő megvenné. Vagy inkább elcserélné. Az egyik anyakecskéje már megellett, szintén hármat, de koraszülöttek voltak és elpusztultak. De a másik anya még nem ellett meg, bíztunk benne, hogy ott majd lesz gödölye és elcseréljük. Ennél jobb csere nincs is: egy bakot egy gödölyére. Ebben szépen meg is egyeztünk, de mondtuk neki, hogy még gyűrűzés előtt válassza ki, ki legyen az ő bakja. Aztán szombaton az esőben újra jött és jelentette: megellett a másik kecske is. Na és mit? Naná, hogy egy bakot. Úgy látszik, Kisfaluban csak bakok tudnak születni. Nem örültünk a hírnek, de így is létrejön a csere: így teljesen új vérvonal kerül a kecskéihez. Ő nem akarta kiválasztani, hogy melyik legyen, mi pedig nem mertük neki azt tanácsolni, hogy csak azért mert Ezüst olyan gyönyörű, őt tartsuk meg neki. Hiszen egyértelmű, hogy Szutyok a legéreletrevalóbb, legerősebb. De az is biztos, hogy a legrosszabb is, ezt meg is mondtuk neki, hogy sok baj lesz vele. Azt mondta, az nem baj. Ő viszont gyűrűzni nem tud, nincs se gyűrűje, se fogója. Nem baj, majd mi meggyűrűzzük. Még nem is láttuk a cserealapot, hétvégén talán megnézzük.<br />
Sacika nagyon örült, hogy kis játszópajtásai lettek. És a kispajtások is nagyon örültek, hogy van egy náluk alig nagyobb. De sajnos Színes nem örült ennek a nagy barátságnak: üti-vágja Sacit, ahol éri. Végül kénytelenek voltunk szegénykét elválasztani. Most meg Színest eszi a penész: ha napközben kint vannak legelni, Színes és Saci lekötve, a picik szabadon, akkor ha a kicsikék elfáradnak, nem Színeshez mennek pihenni, hanem Sacihoz. És végül Színes fogja húzni a rövidebbet: ha el lesznek választva, a kicsik Sacihoz kerülnek és Színes marad egyedül.<br />
Saci egyébként a szerelmem és az érzés egyértelműen kölcsönös. Kétkedve fogadjuk, hogy januári lenne, szerintünk későbbi, még mindig elég kicsike és más jelek is arra utalnak, hogy fiatalabb. Tehát valami átverés volt itt. Eleinte Színes volt a pótanyukája, mára már én lettem az. Nagyon örül nekem mindig, pont úgy csóválja nekem a farkát, mint a picik szokták Színesnek. És ha leülök a közelében, egyből az ölembe pattan, ott szokott kérődzni. Imádom. Cukker.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja-VdWtOljnghNqcBxbTs3dNZrErJrli6hzy_Q94boo9iXU1xkoQAKJzfpibC15yoYzX31OBJrLKl3b9DJYq7ezVwRUXkRFuKos91lbxTMERcFAOxcveLNm3ANv-SCNYPVMDqy8YlK1t8L/s1600/IMGP3710.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja-VdWtOljnghNqcBxbTs3dNZrErJrli6hzy_Q94boo9iXU1xkoQAKJzfpibC15yoYzX31OBJrLKl3b9DJYq7ezVwRUXkRFuKos91lbxTMERcFAOxcveLNm3ANv-SCNYPVMDqy8YlK1t8L/s400/IMGP3710.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hát így</td></tr>
</tbody></table>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-78619549893349141392016-03-11T12:10:00.000+01:002016-03-21T17:26:10.214+01:00ÁllathírmondóSzínes tavalyi két fia, <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/05/szines-nehez-napjai.html" target="_blank">Kormi és Csoki</a></u> szép nagyra nőttek. Bár nőhettek volna nagyobbra is, a viszonylagos kis termetüknek lehetett oka a korai <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/05/volegenyek.html" target="_blank">gyűrűzés</a></u>, de ez szükséges volt. Januárban aztán már nem lehetett tovább várni: a szokásos éves disznóvágással az ő sorsuk is megpecsételődött. Abban bíztam, hogy mire erre kerül a sor, olyan rosszak lesznek, hogy nem fogom őket sajnálni. Kétségkívül nagyon rosszak voltak, pont mint egy (kettő) kecske, de ezzel együtt nagyon aranyosak, kedvesek, bújósak. Tehát a szívem szakadt meg, már napokkal a vágás előtt pityeregtem miattuk. De talán pont ezért, mert ennyire fölkészültem a rosszra, jobban éltem meg, mint gondoltam. A vágás idejére fiúgyerek barátnőjével együtt bevonultunk a legtávolabbi szobába és teljes hangerővel megnéztük a Kék lagúnát, ami talán a valaha készült legnyálasabb film, de a célnak akkor pont megfelelt.<br />
<a name='more'></a><br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA089CdR1spLm5yv42F-4uEGAJlYAIzcl1ymCMzg6c8sg0fIItsdu82Z7duvSorXQRzttAvXWxtXSkdc1I1tMW33ZoGr-WuhqDJJ6VNh-tlEtmIiCb470vl5TAEmuGiNPxLTByW1f07Uny/s1600/IMGP2695.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA089CdR1spLm5yv42F-4uEGAJlYAIzcl1ymCMzg6c8sg0fIItsdu82Z7duvSorXQRzttAvXWxtXSkdc1I1tMW33ZoGr-WuhqDJJ6VNh-tlEtmIiCb470vl5TAEmuGiNPxLTByW1f07Uny/s400/IMGP2695.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kb. ennyi hó volt egész télen</td></tr>
</tbody></table>
Ezzel viszont Színes egyedül maradt. És nagyon rosszul viselte az egyedüllétet. Rengeteget mekegett, ha nem tudtuk volna, hogy vemhes, arra is gondolhattunk volna, hogy pasikívánás van a mekegés mögött, de csak a magány volt. Amikor kihoztuk legelni és lekötöttük, jól elvolt addig, amíg valaki kint volt az udvaron, de ha bejöttünk a házba, éktelenül mekegett. És addig volt jó, amíg mekegett, mert ha elhallgatott, az gyanús volt: annyira puha a talaj a rengeteg esőtől, hogy mindig könnyedén kihúzta a földből a leszúrót (pedig nem kicsi) és elindult utánunk. És ha már idetalált az ajtóhoz, akkor megszemlélte és alaposan meg is kóstolta a sziklakertet. Később pedig a kibújó tulipánokat, le is legelte tövig mindegyiket.<br />
Mivel április 17-re van kiírva, mindig mondtam neki, hogy mennyit kell még várnia, hogy ne legyen egyedül. Aztán ez a múlt hétvégén váratlanul alaposan megváltozott. Barátok jelentkeztek be, hétvégi látogatásra. És hoztak ajándékba egy hathetes gödölyét. Mivel Lajosom mesélte nekik a bosszúságot, hogy tavaly csak bakok születtek, jobbá tették a helyzetet: gondoskodtak róla, hogy idén biztosan legyen kislányunk. Már névvel kaptuk: Saci. Bár mi inkább a Zsömi nevet adtuk volna neki, mert zsömleszínű, de Saci maradt, a Zsömi pedig eltettük tartalékba. És leginkább Picikének hívjuk, mert olyan kis picike. És érdekes módon egyetlen csengettyűje van.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYoIo0heN7Motoh9fjy2EASe92XzvjEVMFua-sdpmE2-iSu-VubNy6Q_RWUDoSqdZEm52yh1FNjw7Q0gZ3oX5bKLsHYEVxm8fW7w060qVYIZfKcah7oyRGKc9GzkzDoj5LSPLUbbUbEvNJ/s1600/20160309_131252.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYoIo0heN7Motoh9fjy2EASe92XzvjEVMFua-sdpmE2-iSu-VubNy6Q_RWUDoSqdZEm52yh1FNjw7Q0gZ3oX5bKLsHYEVxm8fW7w060qVYIZfKcah7oyRGKc9GzkzDoj5LSPLUbbUbEvNJ/s400/20160309_131252.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Széleske Színeske és picike Sacika</td></tr>
</tbody></table>
Színes nem fogadta kedvesen: döfködte egyfolytában. Saci meg szegény rítt, folyton rítt. Ez érthető is: egyszercsak elválasztották az anyukájától, egyben a tejforrástól, meg a testvérétől is. Elkerült idegenek közé, ahol ráadásul egy másik kecske folyton döfködi. Egy napig még különválasztottuk őket, de azóta együtt vannak. Színes még mindig időnként döfködi, féltékenységből is, meg kajaféltésből is, de jellemzően békében vannak együtt. És ha Saci valamitől megijed (igen gyakran megesik), akkor egyből Színeshez fut. Próbált tőle szopizni is, de az valahogy nem sikerült :) Színes amúgy már igencsak megszélesedett, látni rajta, hogy az utolsó hónapba lép lassan.<br />
Saci most már megszokott nálunk. Tegnap volt az első nap, hogy már alig rítt, de egyszer-egyszer azért elenged egy-egy fülsüketítő hangzatot. Tegnapelőtt óta tombol végre a tavasz, Színest most már le is lehet kötni, kicsit megszikkadt a föld és Saci is kijön vele, de őt nem kell lekötni: nem nagyon mozdul el Színes mellől. Bezzeg tavaly Kormi és Csoki: ők bandáztak, mentek mindenfele. De Saci egyedül van kicsi, nincs bandatársa. A legmesszebb, ahova elmegy, a szénatárolóvá átlényegült fejőállás. Ha azt megtalálja, két pofára tolja befele a szénát. Mert az étvágyával nincs baj, most már elkezdte a füvet is csipegetni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZfEoik0vGHfWD6K7n5jXGSST1sO9sqk-vfoNWMIlDb5QEmp9Z6TMMlwaTaToxE5vTFNAZtZYiz2dyZEcc4s5BKeuBhGkGW_JterD7zrPf1Iwz9dpvZIJdblTt1SHyqczqpTBcsqz9SWQN/s1600/20160310_110832.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZfEoik0vGHfWD6K7n5jXGSST1sO9sqk-vfoNWMIlDb5QEmp9Z6TMMlwaTaToxE5vTFNAZtZYiz2dyZEcc4s5BKeuBhGkGW_JterD7zrPf1Iwz9dpvZIJdblTt1SHyqczqpTBcsqz9SWQN/s400/20160310_110832.jpg" width="400" /></a></div>
Színes viszont, azzal együtt, hogy továbbra is nagyon féltékeny, és bújósabb is lett, mint volt, megnyugodott. Már nem mekeg, ha kinthagyjuk és nem akarja a leszúrót sem kihúzni. Kellett neki nagyon a társaság.<br />
És essen néhány szó a haszontalanokról is. Kacorról nem sokat tudok mesélni, igazi tunya dagadt szobacica lett belőle. Hol van már az aggodalom, amikor több mint 24 órán keresztül nem került elő az erdejéből! Majdnem mindig bent alszik, alig lehet kitessékelni. Ha pedig végre kegyeskedik kimenni, akkor már nemsokára <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/05/bekopog.html" target="_blank">dörömböl</a></u> valamelyik ablakon. Éjszaka is.<br />
Pörc viszont a frászt hozta rám egy hete. Pénteken már egy napja bágyadtabb, étvágytalanabb volt a szokottnál és este vettük észre, hogy sötétbarnát pisil. A diagnózis egyértelmű: <u><a href="http://citydogs.hu/start/a-rettegett-kor-babezia-c1351" target="_blank">babézia</a></u>. Pont sétáltunk Szlovákfaluba, gondoltam, akkor egyből megkeressük Hasfelmetszőt, mert pont ő mondta már ezerszer, hogy sötét vizelet esetén egy pillanatot sem lehet várni. De Hasfelmetsző síelni ment! A kocsmában viszont hallottunk egy másik szlovákvárosi állatorvosról, így szombat reggel őhozzá mentem. Akkor Pörc már nem barnát, hanem sötétsárgát pisilt. Ez az állatorvos nem tudott magyarul (bár a szlovákfalusiak szerint igen, csak nem akart), sem angolul, végül előkerített egy fiúkát, aki legalább tudott angolul, így beszéltük meg a dolgokat. Két tünet hibádzott: nem volt Pörcnek magas láza, csak hőemelkedése, és a szeme fehérje is fehér volt, nem sárga. Ráadásul a vizelete sem volt már barna. Az orvos szerint ez nem babézia, hanem valami vírusfertőzés. Kapott rá valami szurit, meg 7 napra való antibiotikum tablettát. Mindezt 30 euróért, pfffff.<br />
Amikor hazaértem vele, még mindig nem volt az igazi, de pár perccel később megérkeztek Baráték Sacival. Ebben a pillanatban Pörc elfelejtette az összes egészségügyi problémáját. Hiszen egy új kis lény érkezett hozzánk, aki csakis az ő játszópajtása lehet! Azóta is így van vele, bár Saci egy picit tart tőle, de nem csinál belőle ügyet: Színeshez szalad. Azonban valószínűleg nem csak Saci gyógyított Pörcön, hanem a szuri is, mert délutánra, amikor Barátékkal együtt sétáltunk át Szlovákfaluba, de ezúttal egy nem a megszokott, hanem jóval hosszabb útvonalon, már újra szaladozott és gyönyörűeket pisilt: szép sárgát!<br />
Vasárnap már Hasfelmetsző is megjött a síelésből és találkoztunk vele. Szerinte mégis csak babézia lehetett, de a kutyák már nem annyira érzékenyek erre a fertőzésre, könnyen legyőzik egyedül is. Azt mondta, a másik állatorvos mindent jól csinált, ő is ugyanezt csinálta volna. Pörc pedig már újra jól van, étvágya is, a kedve is, a pisije is a régi.<br />
<div>
<br /></div>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-59919695594255350462016-02-27T19:44:00.000+01:002016-02-29T19:47:51.408+01:008 év<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2gjqUxVTordad6eWw0gbb56H3ylYPLr987goyRYB0JgeffXFspMk8Q49CXCBntXWx_i0ptSbYfZW5rKWneMty6DExY07dRnCiOXLxNBUCO8vq11xH0A7C7WcY2i53T647uWto4ohaWAZ/s1600/8ev.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2gjqUxVTordad6eWw0gbb56H3ylYPLr987goyRYB0JgeffXFspMk8Q49CXCBntXWx_i0ptSbYfZW5rKWneMty6DExY07dRnCiOXLxNBUCO8vq11xH0A7C7WcY2i53T647uWto4ohaWAZ/s200/8ev.jpg" width="200" /></a></div>
8 éves lett a blog. Nem ma, hanem már tegnapelőtt, de most kivételesen nyomós okom van rá, hogy nem tegnapelőtt írtam ezt meg: aznap éppen leterített a hányás-<strike>fosás</strike>hasmenés. De trükkösen visszadátumozom a bejegyzést tegnapelőttre :)<br />
Megnéztem az egy <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/02/7-ev.html" target="_blank">évvel ezelőtti</a></u> blogszülinapos bejegyzést és csak ismételni tudom magamat a levegőben lógó tavaszról, krókuszokról, tulipánokról, de főleg a sárról, a SÁRRÓL! Már nagyon-nagyon elegünk van belőle.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-85237325360343024622015-12-23T10:01:00.000+01:002015-12-23T10:01:03.212+01:00Áldott, boldog karácsonyt!Mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánok ezzel a vidám karácsonyi dallal, amit Gaby Moreno, egy guatemalai, spanyol ajkú énekesnő ad elő és aki a nagyobbik-kisebbik fiam zenekarának nagy kedvence.<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="344" src="https://www.youtube.com/embed/CUBFBClVZe4" width="459"></iframe><br />
<br />Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-78428189439080804092015-12-06T20:51:00.001+01:002015-12-21T19:05:11.330+01:00Magad uram – Adventben isMeg voltam győződve arról, hogy a jó néhány éve elkészített és azóta mindig csak a szekrénybe tett, majd, ha eljött az ideje, onnan elővett adventi koszorú már velünk együtt ideköltözött Kisfaluba. De nem. Kerestem mindenhol, nem találtam, aztán Lajosom mondta, hogy ő Pesten látta. Ezek szerint tavaly adventkor nem volt koszorúnk(?). Hát idén kellett lennie.<br />
<a name='more'></a><br />
A kisfalusi boltban nem lehetett kapni sem koszorúalapot, sem gyertyát, mert hogy nincs is Kisfaluban bolt (sem). Így magamra és a fantáziámra lett utalva, hogy mégiscsak legyen koszorú. Körülnéztem, hogy mivel is gazdálkodhatom. Elővettem a karácsonyi díszes dobozt, ami a koszorúval ellentétben már tavaly átköltözött, és találtam benne négy üveg mécsestartót. Némelyikben volt mécses, némelyikben nem, de mivel az sem volt éppen a kisfalusi boltban, tovább kutakodtam és innenonnan csak sikerült összekaparnom négy meggyújtatlan, vagy talán egyszer meggyújtott mécsest. Már csak a koszorú hiányzott.<br />
Magamhoz vettem a metszőollót meg a bringámat, és elindultam. Pörcöt nem vittem, mert egész hétvégén lőttek a környéken – ecseteltem már érzéseimet a vadászok iránt? Gondoltam, keresek valami örökzöldet és valami pirosat. Utóbbinál elsősorban csipkebogyóra gondoltam, abból van most bőven a környéken. Fenyőt nem szerettem volna, mert négy hét alatt a java tűlevél lepotyogott volna és az sok szemetet csinál, míg végül ottmaradnak a csupasz gallyak. Már itt Kisfaluban kinéztem magamnak néhány örökzöldet, de amin a legjobban megakadt a szemem, az a kút mellett egy madárbirs volt, ami nem hogy zöld levelekkel, de pici piros bogyókkal is tele volt. Gondoltam, majd hazafele.<br />
Elkanyarodtam a Folyó partjára, hogy majd megpróbálok ártéri fűz gallyakat szedni. Hát valamiféle zsenge gallyakat szedtem, de azok nem fűz gallyak voltak, az tuti. A csipkebogyókkal nagyon kritikus voltam, mert olyat kerestem, hogy minél kevesebb gallyon minél több bogyó legyen. Végül találtam is. Meg rengeteg sarat is találtam, amik nagyon szerették a bringakereket. A kincseimet becsíptettem a csomagtartóba és elindultam haza. A kút mellől szedtem az említett madárbirsből, mert útközben nem találtam jobb megoldást.<br />
Egy tányér közepére tettem a négy mécsestartót. Egyikük egy picit eltér a többitől, úgyhogy az lesz majd a negyedik vasárnapi mécses. A nem fűz gallyakat végül nem használtam föl, de legalább odaadtam a kecskéknek, nekik kellett. A madárbirs alkatrészek sokkal hajlékonyabbak voltak, egyszerűbb volt velük bánni. Összetekergettem az egészet, de hogy stabilabb legyen, körbetekertem még spárgával is. Ez lett belőle:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ad8Lb0CfFw1yMeGNwoshMgwwU5rwom7LqxvOxltvLDAw1kjglAVKAZWZUjODw6i03swg8h1y07pu03JPwq_9b3pJQykDfzPk95KdAYxDVSXCxV7eQb_efnmhqPQDJOH8eWF-byLvAkYN/s1600/IMGP2245.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0ad8Lb0CfFw1yMeGNwoshMgwwU5rwom7LqxvOxltvLDAw1kjglAVKAZWZUjODw6i03swg8h1y07pu03JPwq_9b3pJQykDfzPk95KdAYxDVSXCxV7eQb_efnmhqPQDJOH8eWF-byLvAkYN/s400/IMGP2245.JPG" width="400" /></a></div>
Ma pedig már meggyulladt a második gyertya is.<br />
Boldog Adventet kívánok mindenkinek!Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-88491126756658952962015-11-19T19:58:00.001+01:002015-11-20T12:33:11.838+01:00BakínóSzínes tavalyi bakjával, <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2014/12/szerelmi-legyott.html" target="_blank">Damjanich tábornokkal</a></u> igen elégedettek voltunk, hiszen két gyönyörű kiskecsót <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.hu/2015/05/szines-nehez-napjai.html" target="_blank">köszönhetünk neki</a></u>. Akik amúgy kiválóan vannak, bár nőhetnének kicsit jobban is, de legalább szélesednek, szép kövérek mindketten. És állati jó fejek, bújósak, kedvesek. Biztos, hogy nagyon meg fogom őket siratni, ha eljön a végnapjuk.<br />
<a name='more'></a>Színes nagyon jól tejelt: elválasztás után napi 3 liter tejet adott. Ebből készítettünk jócskán sajtot is, mindenféle ízesítéssel: lett natúr mellett színesborsos, snidlinges, lilahagymás, fokhagymás, diós, csípőspaprikás, egyik finomabb mint a másik. És közben isszuk a kecsketejet is, annyira hozzászoktunk, hogy minap Pesten jártamban kiöntöttem egy fél doboz bolti „tehéntejet”, mert nagyon fura volt az íze. Aztán rájöttem, hogy ilyen az íze és kész.<br />
Már tavasszal gondoltuk, hogy ismét Damjanich tábornokhoz fogunk fordulni, ha itt lesz az ideje, amikor kaptuk a hírt, hogy Damjanich tábornok nincs többé, elvitte a tetanusz. Amúgy is, annak a kisfalui tanyának az állatállománya elköltözött Szomszédfaluba, oda meg bajos lett volna Színest elvinni. Akkor már Szlovákfalu közelebb van, de ott is éppen akkortájt pusztult el a bakkecske. De lett új! Így nem nagyon volt választásunk: az ottani kecskés emberrel beszéltük meg, hogy alkalomadtán őt keressük fel.<br />
Kb. két hónapja úgy tűnt, hogy eljött az alkalomadta. Lajosom át is ballagott Színessel, de Bakínónak (ez a neve az ottani bakkecskének) nem volt ínyére a dolog, nem ugrotta meg. Vártunk, vártunk, közben Színes elkezdett apasztani, már csak 1 liter tejet adott naponta, át is tértünk a napi kétszeri fejésről az egyszerire. A héten pedig már még kevesebbet adott: csak fél litert. Elkezdtünk gondolkodni azon, hogy végleg elhagyjuk a fejést, most már a jövő évi tejre koncentrálunk.<br />
Lajosom most kivételesen itt volt három hétig (hogy miért, az egy külön történet lesz), de tegnap este már muszáj volt a munkája után is nézni, mert már türelmetlenül várták: elment Pestre. És ahogy kitette a lábát, bezártam a kecsókat, és Színes elkezdett mekegni. Először azt hittem, valami baja van, megnéztem, de evett rendesen és közben mekegett rendületlenül. Rájöttem, hogy eljött az idő. Még éjjel is mekegett, aztán meg hajnalban is már mekegett. Reggel nem is érdekelte az abrak, fejni egyáltalán nem engedte magát, csak mekegett. Megnéztem a péráját: pont olyan piros és duzzadt volt, mint amilyennek ilyenkor lennie kell. Nem volt mese: menni kellett Szlovákfaluba. Gyalog. 4 km oda, ugyanannyi vissza.<br />
Szerencsére nagyon szép idő volt ma, összeszedtem mindent, amire szükség lehetett, biztos ami biztos alapon lámpát is tettem be és elindultunk. Odafele szinte repültünk, Színes végig húzott. Semmilyen ennivaló nem érdekelte, éppen csak három falevelet evett meg útközben. A megbeszélt időben ott is voltunk gond nélkül, a kecskés ember már ott várt Bakínó mellett. Megfogta Színes pórázát és odavezette Bakínóhoz. Eleinte inkább csak udvarolgattak egymásnak, Színes talán még jobban is, mint Bakínó, de hát ilyen időket élünk: manapság a lányok (is) udvarolnak. Emberünk azt mondta, akkor van meg, amikor a nőstény összeesik és ő három ilyet szokott megvárni. Egy negyed óra alatt meg is lett a három ilyen.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP686mWucNa4oN6BH6foyea3FzzyFG0_wHWHtwJEaKkXtR61_egIYdQKPzzSrWD3Y4ToBoWFwnRtkEGMj3NuEkld6J_E1XXloz-PsKRbpfBRrrkha-qrT_kX-IGxFwhn6tY3e6X-GVBf_k/s1600/20151119_125431.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP686mWucNa4oN6BH6foyea3FzzyFG0_wHWHtwJEaKkXtR61_egIYdQKPzzSrWD3Y4ToBoWFwnRtkEGMj3NuEkld6J_E1XXloz-PsKRbpfBRrrkha-qrT_kX-IGxFwhn6tY3e6X-GVBf_k/s400/20151119_125431.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Gyengébbek kedvéért: Bakínó van fölül</td></tr>
</tbody></table>
Utána még egy darabig maradtunk, a két kecske szagolgatta egymást, de addig-addig, hogy lett egy negyedik ilyen is. De nem is ilyen, hanem még ilyenebb. Láthatóan Bakínó úgy telepakolta Színest, hogy nemhogy összerogyott, de még egy jó ideig rogyadozott.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZLaZSg3nq0WQurO0XT5KXfu-XmW3v_AM8oR9fN_qLMqnez2-X-ZmYtLA8IkiXP8h9Rqj2PepTwDQ4H2Kb0QMPCzIA8divCmaDcnKbFJ_wsOzHJDtMmA3W7TQX19KE77crH_oO4jgdN23Z/s1600/20151119_130525.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZLaZSg3nq0WQurO0XT5KXfu-XmW3v_AM8oR9fN_qLMqnez2-X-ZmYtLA8IkiXP8h9Rqj2PepTwDQ4H2Kb0QMPCzIA8divCmaDcnKbFJ_wsOzHJDtMmA3W7TQX19KE77crH_oO4jgdN23Z/s400/20151119_130525.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nagy a szerelem</td></tr>
</tbody></table>
Elégedetten távoztunk – volna, ha Színes is akart volna. De amennyire odafele ő húzott engem, visszafele nekem kellett húznom őt. Szinte végig.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEQCg50pcEyBel_w6880cQGSYOeLSw-nnX-kZoFs9aVLMj9aI93SKDHWUuPwL41gKEQQ6RtzBtqVNfiBsNAhyphenhypheng1x9Mc7nm_mVZ0YjXbeEDgKBVmrmoHmrhFS0O8FqG-aO8nTZaG-NlyQL8/s1600/20151119_131359.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEQCg50pcEyBel_w6880cQGSYOeLSw-nnX-kZoFs9aVLMj9aI93SKDHWUuPwL41gKEQQ6RtzBtqVNfiBsNAhyphenhypheng1x9Mc7nm_mVZ0YjXbeEDgKBVmrmoHmrhFS0O8FqG-aO8nTZaG-NlyQL8/s400/20151119_131359.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Húzni kellett</td></tr>
</tbody></table>
Viszont már érdekelték a levelek is, az útmenti almafáról lehullott alma is. Indulástól számított 3 óra elteltével értünk haza, részemről hullafáradtan. És büdösen. Fúúú! Volt ám Bakínónak egy szaga! És rendesen átragasztotta Színesre, ő pedig valamelyest rám. Úgyhogy szükségesnek láttam a teljes ruhatáramat és vele együtt magamat is bepakolni a mosógépbe. Itthon most csend van és béke: Színes már nem mekeg.<br />
A fejleményeket pedig várjuk tavasszal.<br />
<hr />
Másnapi utóirat: Színes még mindig bűzlik, ami rendben is van. Ma hagyta magát megfejni, de a tejet is büdösnek éreztem. Fölforraltam, úgy tűnt, elment a bűze, tettem a kávémba. Tévedtem. A kávét rég megittam, de a bűzzel tele van mindenem, főleg az orrom. Boá.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-35056714024015666162015-11-19T19:13:00.001+01:002015-11-19T19:13:02.322+01:00Még pár őszi napMár csak egy pár nap van hátra az őszből, úgyhogy pont itt az ideje, hogy lecseréljem a blogruhát őszire. Igen, nagyon elhanyagolom mostanában a blogot, és ennek pont nem az az oka, hogy nem lenne miről írni. Éppen ellenkezőleg: annyi minden történik, hogy folyamatosan fáradt vagyok ahhoz, hogy megírjam. Pedig mindig motoszkál bennem, hogy ezt meg fogom írni, készítem is hozzá a képeket, aztán meg nem marad energiám. Sok az elmaradásom, igyekszem is pótolni, de hogy ne unatkozzatok, az összes elmaradt eseményt megelőzve rögtön le is fogom írni egy másik bejegyzésben a mai eseményt (amitől szintén nagyon elfáradtam, de akkor is).<br />
És ha beköszönt a tél, ami állítólag a jövő héten már várható is, akkor eccercsak le fogom cserélni a blogruhát télire. És elmesélem a nyarat.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-67347924990697714652015-09-11T22:03:00.000+02:002015-09-11T22:03:31.939+02:00Elmúlt egy év<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipO5J2N36k3dBFABuC3IxDwy-FHnyCz81vl9xFuS0NIrhld0CStBMSyOIZ7YijMwdxsXMMD8SSvPak9gtqeHL0s57pdJ5ejuQGZOTI5HBUlt9ubBvUTCq2rR3LWJ_Ben1JLOL1bIXJT4rB/s1600/14-Birthday-Cake.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipO5J2N36k3dBFABuC3IxDwy-FHnyCz81vl9xFuS0NIrhld0CStBMSyOIZ7YijMwdxsXMMD8SSvPak9gtqeHL0s57pdJ5ejuQGZOTI5HBUlt9ubBvUTCq2rR3LWJ_Ben1JLOL1bIXJT4rB/s320/14-Birthday-Cake.jpg" width="320" /></a></div>
Érdekes, ahogy telnek az évek, mennyire szembeötlő, hogy egy-egy nagy történelmi esemény mekkorát veszít a jelentőségéből. Vagy elnyomja valami sokkal jelentősebb, például most a menekültválság. Nem vagyok egy nagy híradónéző (mert annyira utálom a politikát), de az ötperces híreket meg szoktam hallgatni és ma egyszer sem hallottam megemlíteni, hogy szeptember 11-e van. A neten is csak icipici hírt olvastam róla. De ettől még nem feledkezhetünk meg róla, hogy évforduló van: házvásárlás évfordulója, a 14-edik.<br />
<br />
<a name='more'></a>És nem is olyan régen elmúlt egy másik évforduló is: az ideköltözésünk első évfordulója. Bizony, már elmúlt egy éve, hogy Kisfaluban lakunk! És nem bántuk meg a költözést, egy pillanatig sem! Kettőnk közül én vagyok az, aki többet tartózkodik itt, Lajosomat sokszor elszólítja a munkája. Én vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy tudok itthonról dolgozni, de ettől még nem tudok Budapest-mentesen élni. Kb. kéthetente szoktam Pestre menni, ha Anyukám éppen nincs kórházban és „csak” látogatom, illetve a munkaügyeimet intézem. És valahányszor, amikor Pesten vagyok, már az első pillanattól kezdve vágyom vissza Kisfaluba. És nem azért, mert ott, ahol éppen tartózkodom, ne érezném jól magam: szeretek Anyukámmal is és a munkatársaimmal is találkozni. Csak éppen A-ból B-be eljutni, közben BKV-zni és aluljárókban vagy az utcán mászkálni, közben elviselni a tömeget, a zajt és a bűzt, na abból nagyon hamar elegem szokott lenni. BKV-zom, mert a bringám már Kisfaluban lakik és autózni, na azt sokkal jobban utálok, mint BKV-zni, pedig azt sem szeretem.<br />
Aztán, amikor visszaérek a faluba, elönt a nyugalom. A legjobban azt szeretem, hogy ha este (mint most is) kinézek itt mellettem az ablakon, akkor nem látok semmi mást, csak a tökéletes sötétséget. Nincs egy deka fényszennyezés sem. És csönd van. Nyugalom. És a nyugalom nem nyomasztó. Igaz, hogy megesik, hogy egy-két napig nem találkozom senkivel, de ez inkább csak rajtam múlik. És ilyenkor is kitárul előttem a világ a technika jóvoltából: itt a telefon és net. A munkámmal kapcsolatban is sokat kommunikálok másokkal, ráadásul éppen ebben az évben belecsöppentem egy állati izgalmas munkába, aminek köszönhetően az elmúlt egy évben annyit kellett gondolkodnom, mint előtte évekig összesen sem. És nagyon jó volt alaposan megtornáztatni az agyam, igaz, rendesen ki is fáradtam bele. Sajnos, ez a munka nemsokára véget ér, de akkor meg a felszabaduló energiáimat fordíthatom másra.<br />
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vágynék el egyszer-egyszer messzebbi tájakra, de akkor is igyekszem elkerülni a nagyvárost. És ez éppen egy olyan év volt, amikor többször is volt alkalmunk utazni. Megünnepeltük mindkettőnk 50. születésnapját, egyszer Český Krumlovban, egyszer Kőszegen. Karácsonyra pedig egy lillafüredi kiruccanást kaptunk és a szokásos téli Bogács-látogatás sem maradt el. Még egy kis nyaralás is belefért: augusztus végén egy hetet Székelyföldön töltöttünk, miközben egy lakodalomban is részt vettünk. Ezalatt az állatokat hol valamelyik gyerekünk látta el (főleg, amikor Színest fejni is kellett), de volt, hogy Szántóvető vállalta ezt a feladatot.<br />
Szóval elmúlt egy év. Eseménydús volt és mégis nyugalmas. Ilyeneket kérünk még sokat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/qTeDLySY9E0/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/qTeDLySY9E0?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div>
<br /></div>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-33867546792802879812015-07-19T23:17:00.000+02:002015-07-19T23:17:26.757+02:00Mert nem erről volt szóElőrebocsátom, hogy ez a bejegyzés állatlevágásról fog szólni, így aki erre érzékeny, ne olvassa el. De ez nálunk hozzá tartozik az állattartáshoz.<br />
<br />
<a name='more'></a>A történet még akkor kezdődött, amikor megvettük a házat. Lajosom már akkor mondta, hogy ő mindenképpen állatot akar tartani. Én erre azt válaszoltam, hogy semmi kifogásom ellene, de én nem veszek részt benne. Ehhez képest a legtöbbet én vagyok az állatokkal. Csak az a feneség az egészben, hogy mindig megszeretem őket. Aztán van, hogy kiszeretek egyikből-másikból. Mint most is.<br />
Kecskéket végképp nem akartam. Volt már nekünk, ha emlékeztek rá, egy nyáron át Meki és Muki. Jó fejek voltak, de sok gond van a kecskével, még akkor is, ha nem lesz vemhes és nem kell fejni. Amit még a kecskénél is kevésbé akartam, az a birka, mert azt nem tudom feledni, milyen büdös volt az egész udvaron, amikor volt nekünk Anita és Jürgen. De mint tudjátok, a kecskéknek végül engedtem. De arról nem volt szó, hogy tényleg az idő legalább felében, ha nem többen, rám maradnak. Az ideköltözéskor volt terveink nem a terveink szerint alakultak, legalábbis Lajosom részéről, akit terveinkhez képest sokkal többet elszólít innen a munkája. Akkor pedig az állatok az enyémek, nincs mese.<br />
Jelentős könnyebbség jött el Góré és Bütyök levágásával, amikor a létszám feleződött, de Csoki és Kormi születésével a létszám ismét ugyanannyi lett. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, főleg eleinte, amikor a kicsik csak szoptak és nem kellett fejni. Most sem velük lett a gond, hanem Pihével. Pihe volt eleinte a kedvencem, mert nagyon barátságos, simogatós kecske volt. Ez nem is változott, de a viselkedése a többiekkel szemben egyre durvább lett. Az volt a legnagyobb problémája, hogy nem tud egyszerre négy etetőből enni, így néha a másik három kecske is tud enni valamicskét. Iszonyú erőszakos volt velük szemben, a kicsiket is rendszeresen felöklelte, pedig az állatok a kölyköket nem szokták bántani. Jó, rendben, ez a hierarchia. De velem is nagyon erőszakos kezdett lenni, és mivel igen nagyra nőtt, jóval nagyobbra, mint Színes, igen erős is volt. Kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy a lábam köré kanyarította a lekötő láncot úgy, hogy többször körbeszaladt körülöttem. Nagyon okos volt, de az eszét rosszra használta. Ráadásul folyton rángatott, amikor kihoztam vagy bevittem, rendszerint úgy lebegtem utána, mint Károly bácsi Frakk után. Illetve mégsem, mert amikor már elfajult a helyzet, inkább elengedtem. És amikor megint, már többedszer öt napra (két-két napos szünetekkel) én voltam velük egyedül, besokalltam. Fölhívtam Lajosomat és megmondtam neki, hogy ez nem fair, nem erről volt szó. Azt mondta, hogy rendben, levágjuk őket. De elgondoltam: levágni Színest, akinek én mentettem meg kétszer is az életét? A könnyem is kicsordult a gondolattól. De Pihét, őt igen! Már akkor tudtam, hogy egy fél könnycseppet sem fogok ejteni érte. Sőt, már olyan gondolatom is támadt, hogy ugyan én még sosem vágtam le állatot, de Pihét én magam fogom ledöfni. Nincs mese: Minyonföldön abszolút nem vesszük tekintetbe az Unió, az ENSZ és az UNESCO (na meg az összes többi szervezet) elvárásait és a maffiatevékenységet halállal büntetjük. Kegyelemnek helye nincs.<br />
Aztán Lajosom megjött, ezúttal rekordhosszú, három hetet töltött itt. És csak rágta a fülem: nem kéne levágni Pihécskét. Persze, nem ő kínlódott vele! Mondtam neki, hogy rendben van, nem kell levágni, de ha elmegy, rám ne hagyja! Vagy vigye magával, vagy kicsapom az utcára, menjen ahova akar. Erre beadta a derekát, és megbeszélte Vincével, hogy egy hétfő hajnalon eljön levágni Pihét. Mert ő ért hozzá. Amikor régebben megkérdeztem tőle, hogy le tudná-e vágni, ha kell, valamelyik kecskét, azt mondta, bármikor, ha akarom, Lajkót is. Ezt még meggondolom :D<br />
A vágás előtti este aztán Pihe olyan mocskos módon viselkedett, hogy Lajosom is azt mondta, lehet, hogy nem várja meg Vincét, ő maga végez vele azonnal. Így aztán hajnalban megtörtént a gyilok. Azért arra nem voltam képes, hogy ott legyek, csak a hús feldolgozásánál. Akkoriban szerencsére éppen hűvösebb idő járt, így pont végeztünk, mire megjelentek a legyek. És Pihe nem csak éltében volt nagyon nagy: rengeteg húst adott, meg is telt vele a mélyhűtő. Igazam lett: nem sirattam meg.<br />
Azóta viszont Színes egészen megváltozott. Mondhatni, kivirult. Simogatós, bújós, barátságos lett ő is. A múltkor fölugrott a farakás tetejére, pedig ő ilyet Pihe mellett sosem tett (nem mert). Most pedig abban bízom, hogy mire Csoki és Kormi eléri a vágóméretet, már ők is annyira rosszak lesznek, hogy nem fogom őket sajnálni. A legjobb úton haladnak efelé, főleg Csoki. Egyébként el lettek már választva Színestől, így már naponta kétszer kell fejni. Színes ad is szépen tejet, de ezzel munkát is bőven. A legnagyobb gondot pedig mostanában az etetésük jelenti: mind kiégett a fű. A nagy viharok olyannyira elkerültek minket, hogy leginkább egy csepp eső sem esik. Ha netalán mégis valamicske, az nem több egy locsolásnyinál. Bár M.nénivel megegyeztünk: inkább ne essen semmi, csak jég ne jöjjön! De a fű kiégett. Éppen elég a kertet locsolni, a fűre már nem futja.<br />
Ha netán valamelyest háborogna a lelkiismeretem Pihe miatt (de nem teszi), akkor az is eszembe jut, hogy nem is vemhesült. Sőt, a légyott óta talán kétszer üzekedett, többször nem. Tehát lehet, hogy meddő volt. Állattartási szempontból értéktelen, vagyis csak húskecske.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-23088463923856947732015-05-31T17:35:00.000+02:002015-05-31T17:35:00.396+02:00BekopogElőször csak megjelenik az ablakban, mindig abban az ablakban, ahol éppen én vagyok.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGMTYIBPZbHEr91WFqi2pk2HcP4hHNni_bMeosbJFbw9sNW9FuflOi1FyaGWjXieIHtQfb6ccd8aPRBkSy_1sGlOyS-TqYjMsHj6aQAfaSYELrR6GV37DEb7RBwA68lgCioAyVr8PjgPi-/s1600/IMG_20150528_170302.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGMTYIBPZbHEr91WFqi2pk2HcP4hHNni_bMeosbJFbw9sNW9FuflOi1FyaGWjXieIHtQfb6ccd8aPRBkSy_1sGlOyS-TqYjMsHj6aQAfaSYELrR6GV37DEb7RBwA68lgCioAyVr8PjgPi-/s400/IMG_20150528_170302.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a>Aztán diszkréten bekopog.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIMnBoxBmF49N_qSB4nuadMpppTJ0CCybmAx1UDkK99cuKSOTimt_5JEuOogJpJAHdKnmfYEKRYMTFoWaUhm3e691iRP2eE51CVNXphie69aVJJwFg7Lm7eWiLFkRX0vzgHOPSlEu1rlH/s1600/IMG_20150528_170432.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIMnBoxBmF49N_qSB4nuadMpppTJ0CCybmAx1UDkK99cuKSOTimt_5JEuOogJpJAHdKnmfYEKRYMTFoWaUhm3e691iRP2eE51CVNXphie69aVJJwFg7Lm7eWiLFkRX0vzgHOPSlEu1rlH/s400/IMG_20150528_170432.jpg" width="400" /></a></div>
Végül bedörömböl. Éjszaka is, kitartóan.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRZLCCcfK883HcKIME-eUIOtP_j1qDkKwrwTKEti6jIeXYQL6gYpuUpedOo7J4FEb8eNlK83AIBVO8yWiyX62Bi6YGUzyA97mSDwRhCR0AvATzqmJ90wvozhpEEzj3LQVKeFkD02nPR1tz/s1600/IMG_20150528_170408.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRZLCCcfK883HcKIME-eUIOtP_j1qDkKwrwTKEti6jIeXYQL6gYpuUpedOo7J4FEb8eNlK83AIBVO8yWiyX62Bi6YGUzyA97mSDwRhCR0AvATzqmJ90wvozhpEEzj3LQVKeFkD02nPR1tz/s400/IMG_20150528_170408.jpg" width="400" /></a></div>
És vagy engedek neki, vagy sem. Az ablakpucolás pedig hiábavaló.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-17466032790566862422015-05-28T17:32:00.002+02:002015-05-28T17:32:32.050+02:00VőlegényekAkárhogy is fáj, mert bizony fáj, Csokiból és Kormiból husi lesz. Elrontották: baknak születtek. Ahhoz viszont, hogy husik legyenek, herétlennek kell lenniük, hogy ne legyen büdös a húsuk. A herementesítésnek több útja is létezik és úgy tűnt, a legfájdalommentesebb a gyűrűzés. Így beszereztük az elasztrátor fogót és 100 gyűrűt (mert csak annyit adtak) és éppen kéthetes korukban megkapták a gyűrűket. Állítólag kb. két hét alatt fognak leesni a herék.<br />
<a name='more'></a><br />
A dolog egyszerűbben ment, mint gondoltam. Egyértelmű volt, milyen magasságba kell fölhelyezni a gyűrűt és azt is egyszerű volt elkerülni, amitől intettek minket, hogy a csecsbimbók is a gyűrűbe kerüljenek. Viszont azt olvastuk, hogy általában ezt észre sem veszik, ezt azért nem mondanám. Az ugribugri megszűnt, a járásuk elég merev lett és egy darabig csak feküdtek, Csoki még sírdogált is egy picit. De ez csak egy pár óráig tartott, délutánra a mozgásuk rendeződni látszott. Másnap pedig az ugribugri is visszatért, rosszabbak voltak, mint valaha. Mert igaza lett Piszkének: bűn rosszak.<br />
Ha szabadon vannak kint (általában így van), jobb esetben rohangálnak és egymással játszanak, rosszabb esetben (általában így van) lerágják és letapossák a sziklakertet. <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU-PH_MljbPbRTlmrj1kUBMrgBHX5iJWxffqdTo3wF9zFcRjqrUZxXjKPD7HFclI898BKigF8DTw3flhkGl702qnE9_EbM-j5SJzxwBaDKVxQlRmiOGzoa_GrBtsndNdh6XEa5eizt7sdr/s1600/IMGP0435.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhU-PH_MljbPbRTlmrj1kUBMrgBHX5iJWxffqdTo3wF9zFcRjqrUZxXjKPD7HFclI898BKigF8DTw3flhkGl702qnE9_EbM-j5SJzxwBaDKVxQlRmiOGzoa_GrBtsndNdh6XEa5eizt7sdr/s400/IMGP0435.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A nyuszifülnek annyi</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZeoeXSQywiMNFR6zltuLi4RIM4aQAbLQqv2njYgOVs22wQagolGSUNGC6r6gIPNT4QR97FchkksnF5alcozBs-wg9S-amnM7_JxzUMhWxhulptNlFb3gCpqr7O8PMYd3JR1BFPQPU4HAi/s1600/IMGP0444.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZeoeXSQywiMNFR6zltuLi4RIM4aQAbLQqv2njYgOVs22wQagolGSUNGC6r6gIPNT4QR97FchkksnF5alcozBs-wg9S-amnM7_JxzUMhWxhulptNlFb3gCpqr7O8PMYd3JR1BFPQPU4HAi/s400/IMGP0444.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A pinceablak mélyedését is el kell foglalni</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3sIq2w9kFlIs0R0Wi91mdz9jemjp5qWCn61YDF1m4OxNkkQbVUMv-5Krd08YTCh4Abqv2oYuEEShKQrs59PZrTCgBEBmk0quFpymnu9w7lxQ-AJKLCXSSAKOk1950cK9QKyFzqcMAkEkX/s1600/IMGP0441.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3sIq2w9kFlIs0R0Wi91mdz9jemjp5qWCn61YDF1m4OxNkkQbVUMv-5Krd08YTCh4Abqv2oYuEEShKQrs59PZrTCgBEBmk0quFpymnu9w7lxQ-AJKLCXSSAKOk1950cK9QKyFzqcMAkEkX/s400/IMGP0441.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pörcnek nem azért van kint a nyelve, mert rájuk fáj a foga. Jó játszópajtások</td></tr>
</tbody></table>
De ahogy elnézem őket, arra jutottam, hogy egy ilyen kis lénynek öröm lehet megszületni. Addig csak bezárva a sötétségbe, mozogni is alig tudnak, de ahogy megszülettek, szinte egyből várt rájuk a felfedezni és beugrálni való világ. Azóta is felfedeznek, ugrálnak, futnak. És sziklakertet rágnak meg taposnak.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-11390985166683486432015-05-21T21:28:00.000+02:002015-05-21T21:28:23.745+02:00Parasztünnep<blockquote class="tr_bq">
„Mikor egész nap áztatóan esik,<br />
A dologból könnyen parasztünnep kerekedik.”</blockquote>
(Az idézet a <u><a href="http://www.kalakazenebolt.hu/index.php/webaruhaz/cd-lemezek/brasny%C3%B3-moln%C3%A1r-mester-szab%C3%B3-csob%C3%A1n-paraszt%C3%BCnnep-detail" target="_blank">Parasztünnep</a></u> című CD-ről származik, ami az egyik zenész barátunk közreműködésével is készült.)
<br />
<a name='more'></a>Végre esik! Tudom, az országban több helyen esett már a múlt héten is (jó, itt is esett egy picike) és a héten is voltak már nagy viharok, sőt, jégverések is, amit persze nem kívánok. De az esőt igen, hiszen aranyat ér! És eddig az esőfelhők mindig elkerültek minket. Szántóvető szokta mondani: Kisfaluban már csak akkor esik, amikor egész Európában esik. Mostanában is ez a helyzet. Nem győzök locsolni, de csak a veteményt, a fű locsolására már nem marad víz és energia, pedig az meg kéne a kecsóknak.<br />
De ma éjjel végre rákezdte és szinte megállás nélkül esett egész nap a jó kis áztató eső. Parasztünnep volt. És persze mikor máskor áztattam volna be a szuperbiooldatomba az uborkamagot és a babot, ha nem tegnap? Egész nap vártam, hogy elvetem én a sárban is, de mindig, amikor elindultam, pont elkezdett esni. Pedig egyszer egy fél percre még a Napi is kisütött, de aztán újra rákezdte.<br />
A kert egyébként kicsit késésben van, de alakul: virágzik a borsó, nő az újhagyma, kibújt a petrezselyem és a répa. Bedugtam három csírás lilahagymát, hogy magot neveljek belőle. És tele van a kert krumplival, pedig nem is vetettem. Tavaly berohadt az egész, nem is foglalkoztam vele, úgy látszik, Szántóvető traktora szétcsapdosta a maradékot és kikeltek. Hagyom, hagy nőjenek, csak eléggé összevissza vannak.<br />
Heroikus munkával már kiültettem az összes paradicsom- és paprikapalántát. Az utóbbiak elég picikék, majd adok nekik Bactosolt (ezt is jó lett volna az eső előtt, de ez van). A paradicsomok mellé kapáltam be kecsketrágyát, remélem, nem égetem ki őket vele (még életemben nem trágyáztam, eddig nem is nagyon volt mivel). A gazhelyzet nem olyan katasztrofális, mint máskor szokott: az, hogy itt lakom, azt jelenti, hogy minden délután tudok legalább egy fél-egy órát foglalkozni a kerttel, így pedig nagyon hamar ki lehet takarítani egy-egy ágyást. Az elmúlt két hétvégén a palántázások voltak soron, most már lehet koncentrálni a gazmentesítésre és a locsolásra, ha szükséges. És még hátravan a bab, uborka, kapor, tökfélék, cékla, spenót elvetése. Ezek már meglesznek hamar.<br />
Örülök nagyon a mai esőnek, de nem tudom elfelejteni, hogy is nézett ez ki tavaly: ilyenkor ugyancsak nem esett, ki sem kelt emiatt pl. az uborka, mert nem voltam itt, hogy locsoljak. Aztán júniustól meg egész nyáron meg ősszel, meg még télen is esett. Ezt sem szeretném, azt a rengeteg megrohadt növényt, ami tavaly volt. De, mint mondani szoktam: ez nem kívánságműsor.<br />
<div>
A kiskecsók pedig nőnek, mint a gomba. És, amint azt Piszke megjósolta: rosszalkodnak.</div>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-38961344346786234772015-05-12T20:17:00.002+02:002015-05-21T20:45:07.486+02:003 napos harcosokMég csak 3 naposak és már harcoskodnak. Korminál (ő akadt el a születéskor) eleinte volt némi szopási probléma. Némi? Alig szopott, már egész vékonyka volt, mi pedig diktáltuk bele a lefejt tejet, fecskendőből. Közben pedig folyton odatettük <strike>cicire</strike> tőgyre, hogy hátha megy ez már magától is. És türelmünk rózsát termett: ma már önállóan, erősen, nagy mennyiségeket szopott. Második napja kihozzuk Színest legelni, mert már nagyon akart jönni és akkor kijönnek vele a picurkák is. Legtöbbet alszanak, de ha ébren vannak, már felfedező útra indulnak, na meg harcoskodnak és közben pusziszkodnak. A legnagyobb vesztes Pörc, aki ilyenkor meg van kötve, azért is hallatszik a háttérből a nyüszítése.
<br />
<a name='more'></a>A videó gyenge minőségét nézzétek el nekem, telefonnal készült.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dxGCzG39BeFNgAUWjc_G3PEUCnUnb7aYc_EsQHk8OwiZOuteHozDblwFYcZyv1eDKuc3G747mYyPR9-p98X' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-81784345848092088992015-05-10T00:23:00.001+02:002015-05-10T00:36:46.609+02:00Színes nehéz napjaiAzt egyértelműen, már elég régen tudtuk, hogy
Színes vemhes: rohamosan nőtt a pocakja és szépen ki is tőgyelt. Pihénél ezt
még mindig nem tapasztaljuk, tehát még mindig ott tartunk: vagy vemhes, vagy
nem. Színes pedig még a múlt héten elkezdett egyre kevesebbet enni. Lajosom azt
mondta, hogy azért, mert már nincs gyomra: elnyomta a pocakja. Engem ez igen
aggasztott, múlt szombaton találkoztunk Hasfelmetszővel, neki meg is
említettem, de ő csak annyit válaszolt, hogy nem most kell ennie, hanem utána.
Na, ezzel nem nyugtatott meg.
<br />
<a name='more'></a>Aztán hétfőn Színes már az addiginál is
kevesebbet evett, szinte semmit. Pedig hordtam neki a finomabbnál finomabb
falatokat (akácág, kaszálék, tépett széles szálú fű stb.) és adogattam kézből,
de alig-alig evett. Ami pedig még nyugtalanítóbb volt: akkor már fosott is. És
egyértelműen kedvetlen volt, leginkább csak feküdt és nézett maga elé.
Természetesen egyedül voltam, mert miért is ne ilyenkor történne ilyen dolog.
És töprengtem: mit tegyek? Kinek szóljak? Hasfelmetszőnek szólni nem láttam
értelmét, mert ő mindig azt hangoztatja, hogy a kecske nem hagyja magát
meggyógyítani. Lajossal konzultáltam, hogy kit hívjak, kinek mutassam meg? Én
mindenképpen a helyi, körzeti állatorvost ki akartam hívni, de Lajosom azt
mondta, ne költsünk rá sokat, hagyjuk a természetre. Egész nap szenvedtem
együtt Színessel, éjjel aztán szinte nem aludtam, csak ezen járt az agyam. De
ez legalább arra volt jó, hogy kitaláltam a tutit: van nekünk még a baromfitartós
korszakunkból <u><a href="http://www.petdrogeria.hu/web/node/473" target="_blank">Jolovitunk</a></u>, azt majd reggel adok neki. De reggel már nem hogy nem
evett egyáltalán, még annyit sem, mint előző nap, már inni sem nagyon akart. És
akkor eldöntöttem: akármit is mond Lajosom, én bizony kihívom a helyi állatorvost.
Délután meg is érkezett, adott neki két hatalmas injekciót és azt mondta, hogy
másnapra kell látni az eredményt, de előrebocsátotta: ugye, tisztában vagyok
azzal, hogy a kecskénél nem lehet tudni a végkifejletet. Tisztában voltam. És
közben a gyomrom görcsben, enni már én sem tudtam, sőt, inkább hányingerem
volt.<br />
Szerdán reggel aztán már elkezdett egy picit
csipegetni. Délután eljött M.néni érdeklődni (mert mindig mindenki nagyon
kedvesen érdeklődött, hogy mi a helyzet), addigra már eszegetett és egyre
élénkebb lett, már figyelt a környezetre. M.néni ezt látta és azt mondta: ez a
kecske már megmarad. Addigra a fosás is elmúlt. Szerdán este aztán végre
megjött Lajosom is. Aztán Színes napról napra egyre többet evett. Eleinte még
nem mertük kiengedni legelni, mert az állatorvos azt mondta, először ne egyen
erős füvet, meg magot sem, csak száraz takarmányt, azt is inkább csak füvet, ne
lucernát. De Színes láthatóan leginkább a füvet kívánta, bár eszegetett tavalyról
maradt száraz falevelet is, köztük diólevelet, ami fertőtlenítő hatású, tehát
az jónak tűnt. Viszont szegény már
addigra csont és bőr volt, meg kellett erősíteni, hiszen jövő hét végére vártuk
az ellést.<br />
Csütörtökön már annyira füvet akart enni, hogy
fölhívtam az állatorvost, ezt elmondtam neki. Azt mondta, hogy ha már bogyózik,
akkor nyugodtan legelhet. Ő pedig már bogyózott, tehát kivittük legelni. És
Színes elkezdett enni, mit enni, ma már szinte falt, úgy tűnt, be akarja hozni az
elmaradást. Aztán ma már lefényképeztem a pocakját, amit közben aggódva
figyeltem, hogy hömpölyög-e, de hömpölygött, viszont a fogyásban az is kisebb
lett sokkal, pedig előtte már úgy tűnt, szinte szétreped.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyNG_dXfBW9EMkYp0Xk415vVHRmei5bQvCQEHIHtUsiuhYmPOFx6UJlXl9faF1ZEsm9eQvM6FZFG61sfmyQI4T0KmvgbS5OVGf9qzIQsLC0VpI4QwLoKsOc4s-q5rH_Abl8NjcOn0sTMQu/s1600/IMGP0232.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyNG_dXfBW9EMkYp0Xk415vVHRmei5bQvCQEHIHtUsiuhYmPOFx6UJlXl9faF1ZEsm9eQvM6FZFG61sfmyQI4T0KmvgbS5OVGf9qzIQsLC0VpI4QwLoKsOc4s-q5rH_Abl8NjcOn0sTMQu/s400/IMGP0232.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhVU3CsQRfgz30xQDXjTMpQhx5xA5h3HTSUi6bQ36OhYqnlcUFbbrlXZODqBYWP-W2z7e-_xUpJN1Ak4fvTVemT7Yur_AFjUFH-1IEOmzFzLK510baznXHv8133jjKmrEKzH3SiopfdUs1/s1600/IMGP0234.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhVU3CsQRfgz30xQDXjTMpQhx5xA5h3HTSUi6bQ36OhYqnlcUFbbrlXZODqBYWP-W2z7e-_xUpJN1Ak4fvTVemT7Yur_AFjUFH-1IEOmzFzLK510baznXHv8133jjKmrEKzH3SiopfdUs1/s400/IMGP0234.JPG" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ma délutánra szerveztünk egy kisebbfajta
bulit, lementünk a Ligetbe. A kecskék ki voltak kötve legelni, szürkületkor
mondtam Lajosomnak, hogy föl kéne jönnie bevinni őket a helyükre. Föl is jött,
de a bulinak nemsokára vége szakadt, mindenki elindult haza, Lajosom pedig még
nem jött vissza. Hazajöttem, kurjongattam neki, hogy hol van, végre csöndesen
válaszolt a kecskeólból: Színes ellik. Az állam egyből leesett, de persze ott termettem,
addigra kilógott belőle egy kecskefejecske. Színes nyögött, nyomott, de nem
látszott haladni a dolog. Olvastam már előtte a kecskefórumon sokszor, hogy
ilyenkor be kell nyúlni, segíteni kell, de sosem gondoltam volna, hogy képes
leszek rá. De a szükség nagy úr, benyúltam, de csak a nyakat éreztem, pedig a
lábakat is kellett volna. Próbáltam húzni, de nem mertem erőltetni, nehogy baja
essen. És nem haladt a dolog sehogy sem. Akkor mondta Lajosom, hogy nyúljak be
csak egy kézzel, emilyen mélyre csak tudok és keressem meg mindenképpen a
lábat. És bizony az a lábacska be volt hajlítva, emiatt akadt el. Sikerült
kiegyenesítenem, egyből kihúznom, aztán meglett a másik láb is és a kicsike már
kint is volt. Elmehetek bábaasszonynak.
<br />
Színes egyből ügyesen elkezdte nyalogatni, de
közben láttuk, hogy jön belőle még egy buborék, tehát lesz itt még folytatás. A
buborék nőtt, csak nőtt, eltartott ez is egy darabig, de az elsőhöz képest
mindenképpen simán, gyorsabban, farfekvéssel, de a burokban megszületett még
egy kicsikecsó.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7j8PBF4XAcnc9h-I6Ct2XPHJkCsePDWt_tb61hEmMuv16y-Lhr6fJOv0j-3T5Je8bpoW7p5hLToKu2DbgmJOfcgKWWzIPnZCZSXVzIJZATQpfulpQ9H5aSithB55BSskACdoH8glrGCZA/s1600/IMGP0316.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7j8PBF4XAcnc9h-I6Ct2XPHJkCsePDWt_tb61hEmMuv16y-Lhr6fJOv0j-3T5Je8bpoW7p5hLToKu2DbgmJOfcgKWWzIPnZCZSXVzIJZATQpfulpQ9H5aSithB55BSskACdoH8glrGCZA/s400/IMGP0316.JPG" width="400" /></a></div>
Ő kisebb, de kevésbé megviselt volt, nyilván az első nagyon
elfáradt. De mi is, egy darabig még vártunk, aztán betettük az ólba a kicsiket,
hogy meg ne fázzanak, Színes is bement utánuk, bezártuk őket. A nemüket sem
tudjuk még, hirtelen a Csoki és Kormi nevet adtuk nekik, mert mindkettő barna,
de az egyik kicsit sötétebb. Holnap (vagyis már ma) majd reméljük, jobban
megszemlélhetjük őket és még inkább azt reméljük, beindul a szopi is.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-68164319851927562772015-04-12T20:12:00.000+02:002015-04-12T20:12:39.844+02:00Április bolondjaBolondos ez az április is, ahogy mindig szokott lenni, legalábbis időjárásilag mindenképpen bolond. Kezdődött azzal, hogy egyből elsején hógolyók potyogtak az égből. De ezrével. Kinéztem, azt láttam, kb. egy centis gömbök esnek, azt hittem jég, de azt csodáltam, hogy nem kopog. Nagyon intenzíven esett, és mégsem kopogott. Azért előkaptam a fényképezőt és kimentem. Akkor megnéztem őket közelebbről, kicsi, egy centis, tömörre gyúrt hógolyók voltak. A teraszon abban a pillanatban elolvadtak, a fűben is szinte csak a fényképezés erejéig maradtak meg.<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAklIPynLlg_tnB8FHadOxGDu7A6meoGlPk2jtrU_Y64Il2JjqRp05OgjAPeOSv-fBMaj42J90EW2hoiNuxou95E4Jvx-Q19q4IzUPkHEayngtQear-lMLtbKA6Q_WOMUi2G4uekPZB7oq/s1600/IMGP9690.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAklIPynLlg_tnB8FHadOxGDu7A6meoGlPk2jtrU_Y64Il2JjqRp05OgjAPeOSv-fBMaj42J90EW2hoiNuxou95E4Jvx-Q19q4IzUPkHEayngtQear-lMLtbKA6Q_WOMUi2G4uekPZB7oq/s1600/IMGP9690.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhukvbIFLsPdtG1oSMPh93ZEWB7UoeTMYlL9sQ5Q1SdkG10MfZ3P4C2J7nF68rb6cHhc9zIk4L2An3rGL1B2bE7IWKPvMKOClb5w-Hik-hPNa5Bn0iBs_GkMG29M8kC7tqoCuwHES03ThiZ/s1600/IMGP9684.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhukvbIFLsPdtG1oSMPh93ZEWB7UoeTMYlL9sQ5Q1SdkG10MfZ3P4C2J7nF68rb6cHhc9zIk4L2An3rGL1B2bE7IWKPvMKOClb5w-Hik-hPNa5Bn0iBs_GkMG29M8kC7tqoCuwHES03ThiZ/s1600/IMGP9684.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Aztán jött a hétvége, és ugyan igaz, hogy többet hógolyó nem esett, de nagyon hideg volt. Hajnalonta fagyott és napközben sem volt meleg, meg még a szél is fújt, meg eső is sokszor esett. A Hegyen 15 cm-es hó volt. Még szerencse, hogy a nagyszombati körmenetet meg lehetett tartani. A templomban is hideg volt, látszott a lehelet, de én mégsem fáztam, mert izgultam: életemben először felolvastam.<br />
Húsvét hétfőn is ilyen hideg időben jött el a szokásos ligetbeli tojás- és sörkeresés ideje. Miután túl voltam az első szódás locsoláson és hajszárításon (jött még később is, a fiúk elosztották), lementünk mi is a Ligetbe, ahol csupa fázósan kabátösszehúzós felnőttet és összesen öt darab gyereket találtunk ott. A többiek egész egyszerűen a nagy hidegre való tekintettel szerintem el se jöttek Kisfaluba.<br />
Aztán teltek a napok és ahogy mostanában lenni szokott, a tél egyszer csak hirtelen átcsapott szinte nyárba. Nagyon vártam már Szántóvetőt, hogy jöjjön szántani, aki pénteken meg is jött, és szántott is, de nem vetett. Azt már én csináltam tegnap: elvetettem a már egy napja ázó borsót, a petrezselymet és a sárgarépát, valamint bedugdostam a földbe néhány ezer dughagymát. Nekem legalábbis annyinak tűnt, sose akart vége lenni, de egyszer mégsicsak vége lett. Most már ott pihennek a földben, meg is lettek locsolva (hova lett hirtelen az a rengeteg csapadék??), leshetem őket napról napra. De legalább tudom lesni őket, tudom locsolni, ha kell, mert itt vagyok, mindig itt vagyok.<br />
Közben azért Színes pocakja egyre terebélyesedik, a tőgye is elkezdett nőni, Pörc pedig változatlanul nagyon jóban van a kecsókkal és most már az is megesik, hogy ha kéjelegve lefekszik Pihe elé, akkor Pihe megnyalogatja a pocakját. Ami ekkor még sárcsimbókos volt (egész télen sok rakódott rá), de ma már nem az, mert tegnap a vetés végeztével összekötöttünk mi ketten egy jó kis bringázást és Pörc idei első megmártózását a Folyóban.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56VuUya1M9qK5DTTvnTSl2r23D9xoc-kgFnZ1sxiqHJ7QQ-OC0akVXQR8DFPSiYwOaXLaXoTPEAANBcmmty3-AJglOAuaxSs8Ob7MOwiLWkbUA8fPnFFw0GpzhzYJ-z371HKADRanPah1/s1600/IMGP9743.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh56VuUya1M9qK5DTTvnTSl2r23D9xoc-kgFnZ1sxiqHJ7QQ-OC0akVXQR8DFPSiYwOaXLaXoTPEAANBcmmty3-AJglOAuaxSs8Ob7MOwiLWkbUA8fPnFFw0GpzhzYJ-z371HKADRanPah1/s1600/IMGP9743.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-26467223413322221552015-04-03T14:05:00.001+02:002015-04-03T14:05:25.661+02:00Honnan tudja?Tegnapelőtt a szlovákfalusi kocsmában jártunk, bringával és állati nagy mákunk volt, hogy nem áztunk meg. És még annyira nem is fáztunk, mint amennyire hideg van és amennyire akkor is fújt a szél (valószínűleg pont azért nem fáztunk, mert a széllel hadakoztunk). Persze a télikabát, sapka, kesztyű alapfelszerelés volt. Ott vetődött föl ez a kérdés: honnan tudja az időjárás, hogy mikor van húsvét? Mert mostanában akkor mindig téli időjárás van. Karácsonykor meg tavasz, de az legalább fix időpont, viszont a húsvét változó. Mégis mostanában húsvétkor mindig hideg van, ha márciusban van, ha áprilisban, ha korán, ha későn. Úgyhogy az átmeneti háttérrel kívánok mindannyiunknak meleg, tavaszi húsvétot!<br />
<br />
<a name='more'></a>De hogy jó hírt is mondjak: a polc is elkészült a fürdőszobába. És még mindig maradt egy pár darabka ezekből a deszkákból, abból egy sokkal kisebb polc lesz a vécébe. Aminek még mindig nincs ajtaja.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkGfyWPFNMo0KLGTzmO0J7b90furW2IPx7Lu9pLwfRqjHk_yt1Sic1W2tTz91Z1zgC8LVR5h_vywK8YPftKiKyVN8gf5KsS2y5-RBWnfVvHd2GZlTQJFElr_I-zZTEFh7YKIUUzTlvvjNn/s1600/IMGP9680.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkGfyWPFNMo0KLGTzmO0J7b90furW2IPx7Lu9pLwfRqjHk_yt1Sic1W2tTz91Z1zgC8LVR5h_vywK8YPftKiKyVN8gf5KsS2y5-RBWnfVvHd2GZlTQJFElr_I-zZTEFh7YKIUUzTlvvjNn/s1600/IMGP9680.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
És Színes napról napra szélesebb. Pihe viszont nem szélesedik, de időnként rettent mód mekeg három napig és tekeri a farkát. Még nem döntöttük el, belevágjunk-e vele egy (vagy több) télen még nem olyan nagy lehetséges kecskegidába.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-85420526386076106422015-03-09T22:04:00.000+01:002015-03-09T22:04:02.780+01:00És kész!Elkészült, ami készült. Ahogy balu28 megfejtette, egy fürdőszobai tükör készült itt. Nagyon hiányoltam ezt már nagyon, a tükörlap maga persze már ezer éve megvan és mindig azt hittem, hogy kerete majd akkor lesz, ha én csinálok neki. Nem gondoltam nagy ördöngösségre: körbe léc, rá valami rétegek és kész. De csak elejtettem a múltkor Lajosom előtt, hogy de jó lenne már oda egy tükör, ő meg nekilátott és nem ám csak olyan körbelécesnek.<br />
<br />
<a name='more'></a>Apukám garázsában találtunk rá ezekre a görbe deszkákra, valamilyen keményfából. Hogy hogy kerültek oda, azt már sosem tudjuk meg, de ott voltak, mi meg elhoztuk, hogy majd csak lesz belőle valami. És ez lett belőle:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0t3ET15ggXz9Yl3NagbWfmZsi_zVj1nkDmGYRUywUpXRVX8RPD6dxLlK-xKZ52qAKLhyAEb6s3XUY5QO0w4GwtuwYvdOiSTf_rGYmcxUgA11Ea37JcLmyhlrxgYimQ1Cfxf68w1T98EDl/s1600/IMGP1846.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0t3ET15ggXz9Yl3NagbWfmZsi_zVj1nkDmGYRUywUpXRVX8RPD6dxLlK-xKZ52qAKLhyAEb6s3XUY5QO0w4GwtuwYvdOiSTf_rGYmcxUgA11Ea37JcLmyhlrxgYimQ1Cfxf68w1T98EDl/s1600/IMGP1846.JPG" height="400" width="300" /></a></div>
Ami nem látszik, hogy a tükör mögött van egy farostlemez, ami merevíti, összetartja az egészet. A derékszögek vasból készültek és nagyon szerettem volna, hogy hasonlóak legyenek a függönytartó, ajtó- és ablakkilincs vasalatainkhoz. Csakhogy aki azokat csinálta, az ehhez szükséges szerszámokat eladta. De ha Pató Pál úr beindul, nem ismer akadályt! Megmelegítette a disznópörzsölővel a vasat, szétkalapálta a végét, majd flexszel belevágta a mintát, ami persze nem lett ugyanolyan szabályos, mint a többi vasalatba gépi préssel belevágott, de ez lett a bája.<br />
Aztán a vasak matt fekete festést kaptak (akárcsak az összes többi a házban), még a kis zárókupakos anyákat is lefestegettem iskolás ecsettel. A fa részek pedig a nálunk szokásos, többrétegű alapozó- és keményolajos kenést, ami vízhatlanná is teszi a fát, ez pedig egy fürdőszobában kifejezetten nem hátrány.<br />
A felső polcba két ledes izzó került. A kettő együtt nem fogyaszt 10 wattot és nagyon szép, erős fényt ad. Hogy ne látszódjon a tetején a drótok bevezetése, Lajosom oda valami műanyag kupakot húzott, de nem feltűnő a műanyagsága, mert az is le lett fújva a matt feketével.<br />
Azóta pedig még valami készül, mert maradt még ezekből a görbe deszkákból: a fürdőszoba másik falára 3 részes polc. Ha elkészül, azt is megmutatom.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-32244068289948946472015-02-27T18:58:00.000+01:002015-03-09T22:27:25.897+01:007 évSzép csöndesen 7 éves lett a blog. A kritikus 7 év… De nem hagyom el, még ha hűtlenkedem is vele mostanában! És fogok is írni, mert van mit, csak hát mikor???<br />
Arról az oldalról, ahol a blogszülinapos tortát szoktam készíteni, eltűnt minden, úgyhogy most nincs torta (lehet, ez a büntim?). Jobb híján ideteszem a blog legalján levő számláló mai állapotát:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmPIzE0FxAN6ZqaIdN0tXljI7n7ZO0aNT8DBsSTyZKwlgKQt1gCgqlaY9mXkF4pb6hph0CSc6BgWzicgrtkA_EgdnBJq__ZxRxmDeB-s6ZobyYf667M_7QxQLaGVYXJRT6EsOrUCC-Xqng/s1600/7ev.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmPIzE0FxAN6ZqaIdN0tXljI7n7ZO0aNT8DBsSTyZKwlgKQt1gCgqlaY9mXkF4pb6hph0CSc6BgWzicgrtkA_EgdnBJq__ZxRxmDeB-s6ZobyYf667M_7QxQLaGVYXJRT6EsOrUCC-Xqng/s1600/7ev.bmp" /></a></div>
És: tavasz van a levegőben!! Én is érzem, a madarak is mondják, meg a kifele bújó krókuszok, tulipánok is! Meg a sár, az a töménytelen mennyiségű sár is.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxbSBYuA1c4-VxEdEFBHb5gQiVxqL3VF4znlgrzi69nySr7kEShdesARLOnryVM6bl-ggvocD7jDuTyWQR5fYjADFA6RyTeNieXt00jgMQEAWS-Vdk9wNhsrd69Jf7FiRK1TvTPgJf81_M/s1600/7ev.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxbSBYuA1c4-VxEdEFBHb5gQiVxqL3VF4znlgrzi69nySr7kEShdesARLOnryVM6bl-ggvocD7jDuTyWQR5fYjADFA6RyTeNieXt00jgMQEAWS-Vdk9wNhsrd69Jf7FiRK1TvTPgJf81_M/s1600/7ev.jpg" height="200" width="200" /></a></div>
Upgrade: meggyógyult a tortakészítő honlap!Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-46394783264983202902015-02-11T22:49:00.000+01:002015-02-11T22:49:23.083+01:00Valami készül …<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Na mi készül itt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-xnA-c17py88s3xnrCsY9Ln69dUHP7vkfEl6UwVykt5p_3OgUHlGpMCeTs55CkW-10PGR6gLXh9mYDL_QzTh4foNN1X6IW_3Whituums3lk_hmodHvYkI0sOvHFFZFlCeS8kgOa5sT13F/s1600/IMGP1826.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-xnA-c17py88s3xnrCsY9Ln69dUHP7vkfEl6UwVykt5p_3OgUHlGpMCeTs55CkW-10PGR6gLXh9mYDL_QzTh4foNN1X6IW_3Whituums3lk_hmodHvYkI0sOvHFFZFlCeS8kgOa5sT13F/s1600/IMGP1826.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNvgTpFCyblDkVldUYDWYffPf8ihHCp1mAAl-QP6eSkOwDaWRiw_G9tLWRwtqV4AYqpZ-ND41MAgYC_qwL5gAaetdmQdgjt-y2ZaUZK0wZ6C_cLpSMlC3hwGSugUqAj5A0PFF8qeV92DAB/s1600/IMGP1827.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNvgTpFCyblDkVldUYDWYffPf8ihHCp1mAAl-QP6eSkOwDaWRiw_G9tLWRwtqV4AYqpZ-ND41MAgYC_qwL5gAaetdmQdgjt-y2ZaUZK0wZ6C_cLpSMlC3hwGSugUqAj5A0PFF8qeV92DAB/s1600/IMGP1827.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
És még valami készül itt :) A mai vásárlás eredménye a szomszédfalusi gazdaboltban:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsOgtbtao_PQicfbepXEbKJR8mzVSbhLyqessVhSc8w3EIP0ZqUye8CQHqM86jO0V3uEh8wOv6Qs_oXOE97kVunFQsYdaRvikMiwZR4Yc7Us7XOj87s2PQIoffhLEW5mP3gOOnJLWj5DZu/s1600/IMGP1833.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsOgtbtao_PQicfbepXEbKJR8mzVSbhLyqessVhSc8w3EIP0ZqUye8CQHqM86jO0V3uEh8wOv6Qs_oXOE97kVunFQsYdaRvikMiwZR4Yc7Us7XOj87s2PQIoffhLEW5mP3gOOnJLWj5DZu/s1600/IMGP1833.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-134217896094519772015-01-07T23:42:00.000+01:002015-01-08T18:06:05.992+01:00По очереди<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azaz csak szépen sorban. Mert annyi minden történt december utolsó és január első napjaiban, hogy oda sem ültem a gép mellé, pedig dolgozni is kellett volna, de nagyon. Most meg nyögöm, éjjel-nappal.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<a name='more'></a>Először is Julival elkészítettük a 2015-ös kisfalusi naptárt. Valami hihetetlenül gyorsan kész lettünk vele, nem is értettem. Juli szerint a rutin tette, ami nem csoda, hiszen ez már a hetedik, amit csináltunk. Kék lett volna a színvilága, de valamit a nyomda elszúrt, mert ami már a falon lóg, nem tetszik nekem sehogy sem. Kevés benne a kék és sok a piros, így inkább szürke háttér előtt minden téglaszínű árnyalatú.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix40IKGwHc3H2eDOyxcPJlr_LmH53wTLZVJKPDRPCAyTT9o0T1japiZ_LoaInw3jmKSnpQv5CT4LymXrSXfFYekUq8UcTUKqmIy3Kx06He8LFelUEluS_cE3IFXmE9lq63-ZXsCr4RbcNo/s1600/naptar2015(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEix40IKGwHc3H2eDOyxcPJlr_LmH53wTLZVJKPDRPCAyTT9o0T1japiZ_LoaInw3jmKSnpQv5CT4LymXrSXfFYekUq8UcTUKqmIy3Kx06He8LFelUEluS_cE3IFXmE9lq63-ZXsCr4RbcNo/s1600/naptar2015(1).jpg" height="400" width="282" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
24-én az inkább húsvéti időjárásban mégis karácsonyt varázsoltunk a kecskéknek: kiengedtük őket az udvarra, hagy szaladgáljanak. Már akkoriban sem hoztuk ki őket legelni, mert nem ették már a füvet, mondjuk nagyon nem is volt már mit, és csak ácsorogtak egy helyben, nem feküdtek le. Pont 24-én vezettük be azt a szokást, hogy inkább egész nap bent tartjuk őket az udvarukban, lucernaszénával ellátva, és naponta egyszer kiengedjük őket. Tetszik is ez nekik nagyon, na meg a terelő Pörcnek is, aki velük szaladozik. Ekkor a kecsók még négyen voltak, és ekkor találták meg azóta is kedvenc törzshelyüket, a farakás tetejét, egyből a már fóliából kibontott és csak tetőt kapott körbálák mellett.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOX0_Xmt5dRE4oiQyhmHTB8X1TiFNs8oyOr51NoQpXga8_bSYu_17wlfZeoGk8CasPwIbRH2dYRKsB8e3SEH6KJJGJ010lleoyXGzvWh8CiWo6JxagOwruc5Jh8xRCEE7jUxVsEmgiB2zd/s1600/IMGP8065.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOX0_Xmt5dRE4oiQyhmHTB8X1TiFNs8oyOr51NoQpXga8_bSYu_17wlfZeoGk8CasPwIbRH2dYRKsB8e3SEH6KJJGJ010lleoyXGzvWh8CiWo6JxagOwruc5Jh8xRCEE7jUxVsEmgiB2zd/s1600/IMGP8065.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Aztán Kacorrral együtt átcsaptunk mégiscsak karácsonyi hangulatba. Kisfaluban szokás szerint emberbaráti módon délután négykor van az éjféli mise, ezen résztvettünk, majd a szentestei vacsorával megkezdtük a decemberi ünnepkör nagy zabálásfolyamát.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUu-41ynFvU72Sq5iK7osw8cT1uEgHVYwdXF72Dw7mlMymcSDg_KYrpZ8BXThLbdF5JP1gs802l1t1wN18ht7MyRX7lxcsjzgRZmOgHkk0P0uenB_NxxMoRBsWWlcOdLapaPNulNpfGgcC/s1600/IMGP1699.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUu-41ynFvU72Sq5iK7osw8cT1uEgHVYwdXF72Dw7mlMymcSDg_KYrpZ8BXThLbdF5JP1gs802l1t1wN18ht7MyRX7lxcsjzgRZmOgHkk0P0uenB_NxxMoRBsWWlcOdLapaPNulNpfGgcC/s1600/IMGP1699.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Azért, hogy mozogjunk is két kajaroham között, 26-án elmentünk a pincékhez. Ekkor még sárban, talán ez volt az utolsó sáros nap, azóta kemény fagyok járnak, se sár, se <u><a href="http://enkisfalum.blogspot.com/2014/10/majd-ha-fagy.html" target="_blank">szúnyog</a></u>, igaz, az már régen nincs. Errefele régen sokaknak volt direkttermő szőlőjük, a belőlük készült okosítók tárolására hozták létre ezeket a pincéket jóval a falu fölött, szép kis kirándulás volt rendszeresen kizarándokolni hozzájuk. Aztán a pincék a téesz kezébe kerültek, azóta pedig papíron valahogy nem is léteznek, ezért nem megvehetők (pedig lenne rájuk érdeklődő) és megkezdődött a környezetük pusztulása. De nem a pincéké, mert ezeket kőbe vájták. Volt (van) vagy 20-25 pince itt, ebből mára csak kettőnek megközelíthető a bejárata, az előttük levő házikók összedőltek, a föld pedig a bejáratba mosódott. De ebbe a két pincébe érdemes bemenni, be is szoktunk, hatalmas, stabil, máig remek, száraz pincék ezek, az egyikben, amiben ráadásul még elágazás is van, még a kőkád is megvan. Manapság leginkább denevérek laknak bennük.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ4C_HMm7hHbiodKTILHt1JL2kGqss_yZ9aQcl8nfrVNt5rxAMGHhfCeK05J5iQ8hIwwobt-O33XQciB-U2NsoKu8kz-aZC0E7wd2Qo7AmuzBvwsp66BR4P0gCdrGRn5ZIGuKzc1SjRWZs/s1600/IMGP8156.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ4C_HMm7hHbiodKTILHt1JL2kGqss_yZ9aQcl8nfrVNt5rxAMGHhfCeK05J5iQ8hIwwobt-O33XQciB-U2NsoKu8kz-aZC0E7wd2Qo7AmuzBvwsp66BR4P0gCdrGRn5ZIGuKzc1SjRWZs/s1600/IMGP8156.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Még ki sem pihentük a karácsony gyomorpanaszait, amikor 29-én dőre módon belevágtunk az „őszi” disznóvágásba. Eddig egyszerűen nem volt olyan időpont, ami mindenkinek jó lett volna, főleg az ifjaknak. Most is félvér mangalicát szereztünk be, de mivel tavaly tavasszal már megtapasztaltuk, hogy ennek kevés húsa van a kolbászhoz (meg még ráadásul el is kellett ugye tenni sóba húsvétra a sonkánakvalót), máshonnan próbáltunk száraz húst szerezni hozzá: a fiúkecskéktől. Nem kis lelki terhet okozva ezzel nekem. Pontosan tudtam, hogy ezért neveltük idáig őket, ráadásul igen szép nagyra és az idekerülésükhöz képest jóval húsosabbra, el is fogadtam, hogy aznap le lesznek vágva, de nem kevés könnycseppet ejtettem értük, pedig ezt vágáskor nem szabad. Nagyon megkedveltem őket, bár kétségkívül nem hiányoznak a kabátomra egészen a nyakamnál is fölkerült sáros kecskepata-nyomok, amik odahelyezésére csak a fiúk voltak képesek. Na és persze a kecsketartás is jóval egyszerűbb azóta két kecskével, de nekem akkor is hiányoznak, na. Nem is voltam ott, én őket éltük után legközelebb csak az asztalon láttam hús formájában. A kolbászt még nem kóstoltuk, a vágást követő napok olyan fagyosak voltak, hogy esélytelen volt a füstölésük. Amikor kicsit fölengedett, a füstölés megkezdődött, tegnap be is fejeződött, de azóta ismét csak fagynak a kóbik. Kóstolás hétvégén.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibx0qmdH8ct-NWLH3HEl4N7ysAVbj_fW7Qr5otQ8IQjOlpu8yc7OsY8KCDKWPTli-zEM2MWffiYcdkR4a62z1LuXXioD0lcDhLZ6wnMiURrsETzAL-_i65yEdBCHaRTOZPGBWkDqjLb3Iv/s1600/IMGP1706.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibx0qmdH8ct-NWLH3HEl4N7ysAVbj_fW7Qr5otQ8IQjOlpu8yc7OsY8KCDKWPTli-zEM2MWffiYcdkR4a62z1LuXXioD0lcDhLZ6wnMiURrsETzAL-_i65yEdBCHaRTOZPGBWkDqjLb3Iv/s1600/IMGP1706.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Hurkát is csináltunk, ezt csak a disznóból és élveztem a darált abált hús zsíros plottyanását a ládába ami már előrevetítette, hogy mennyi küzdelmes mosogatás vár még ránk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuD6pzeA-oKh98hrDjqCLT5TvyLm1UsHJORtFYhOdQhvjsSRO8mQHo3x1tFmkDaZfuzvNPQXAo58W70F_JkAhFXMiRyvV-CC_sscsr1hSPrant2JUzQzSo33GUfzxoA6PjVk2sAbqFxDxU/s1600/IMGP1710.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuD6pzeA-oKh98hrDjqCLT5TvyLm1UsHJORtFYhOdQhvjsSRO8mQHo3x1tFmkDaZfuzvNPQXAo58W70F_JkAhFXMiRyvV-CC_sscsr1hSPrant2JUzQzSo33GUfzxoA6PjVk2sAbqFxDxU/s1600/IMGP1710.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Éppen csak szusszantunk egy cseppet és már itt is volt 31-e, amikor is szokás szerint vendégeket vártunk: Eráékat és Szomszédasszonyékat. Fárasztónak tűnt ez így, de annál, hogy fáradtan fogadjunk négy vendéget, egy sokkal rosszabbat tudtam volna elképzelni: hogy nem jön hozzánk senki. Kell ez nekünk, igen! De azért egy izgalmas esemény még ezt az egészet megspékelte. Azon nem csodálkoztunk, hogy 30-án a lánykecskék egész nap mekegtek, azt gondoltuk, hiányoznak nekik a fiúk. De Lajosom gyanakodott Pihére. Aztán 31-én a gyanakodás bizonyosságba csapott át: már nem csak mekegett, hanem a farkát is tekergette és folyt a péjéből az, aminek folynia kell. Szilveszter ide vagy oda, ha itt volt az idő, hát itt volt. A vendégek várhattak, mi Lajosommal és Pihével fölkerekedtünk, hogy elballagjunk a falusi telepre, ahol Színes is járt.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIL6PeoXQYCPH6VdY5n-QlgKROyVaYQ3AU6Ska2QKpqZhqbBJEb8K0-ldfpCxwJ_8kPmKlJKW9qhgUygJwQZTI02VEYbBoHUYz6LD1TBzpWZhCvl9Xma9Y419cwyySir3yBhfhCnNsRIyB/s1600/IMGP8318.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIL6PeoXQYCPH6VdY5n-QlgKROyVaYQ3AU6Ska2QKpqZhqbBJEb8K0-ldfpCxwJ_8kPmKlJKW9qhgUygJwQZTI02VEYbBoHUYz6LD1TBzpWZhCvl9Xma9Y419cwyySir3yBhfhCnNsRIyB/s1600/IMGP8318.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Na vajon mi van a mellény alatt? Naná, hogy Bon Jovi!</td></tr>
</tbody></table>
Az ottani kecskék a fagyos idő miatt be voltak zárva az ólba, ide kellett bemennünk Pihével együtt. Elég egyértelmű volt, hogy egy ilyen zárt helyen, ahol Pihe nem tud elszaladni, nem fogjuk otthagyni, így azt gondoltuk, megvárjuk az eseményt, megy az úgyis sittysutty, aztán majd megyünk haza. Még örültem is neki, hogy végre én is látom Damjanich tábornok viselkedését (mert ismét egyből egyértelműen ő volt a vezérhím), de nem sokáig tartott az örömöm. Pihe nem akart a lábunk mellől elmozdulni, ez mondjuk Damjanich tábornokot nem zavarta abban, hogy villámtevékenységét többször egymás után is elvégezze, de az ottani lányok elég féltékenyen fogadták. Eleinte csak szagolgatták, de egyszercsak ez a helyesnek látszó kis tarka lógófülű úgy nekiöklelte Pihe hátsóját a jobb lábamnak, hogy a térdem hátrabicsaklott.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEBAu3Q5WCJkNJg4PVziQ8juZYBlq6RH_iFamP-qgTCkC0k4qvxGLNG90WM9vUVaasB17Slu9ecg83PU6PeBwPCGXFXvgIk8JR-ep_O11Odl5yBQZ_d-MeKbSmIUTGtv1Dn0fTnHZuIvRW/s1600/IMGP8323.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEBAu3Q5WCJkNJg4PVziQ8juZYBlq6RH_iFamP-qgTCkC0k4qvxGLNG90WM9vUVaasB17Slu9ecg83PU6PeBwPCGXFXvgIk8JR-ep_O11Odl5yBQZ_d-MeKbSmIUTGtv1Dn0fTnHZuIvRW/s1600/IMGP8323.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Láttam is a csillagokat egyből, egy darabig rá sem tudtam állni a lábamra, aztán a látványt inkább hátrahagyva egyedül hazabicegtem abban a tudatban, hogy a Szilvesztert-Újévet naccsassszony módjára fekve, de legalábbis ülve, felpolcolt lábbal fogom tölteni. Azért hazafele menet nem mulasztottam el lefényképezni a befagyott patakot.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM28sR_G8myAfCwlGecwnWwkvt2t0gVtisOzZiPUG7pLy1IEIzpbCJnQFRvw-9lwbrhAtAc9eKdR8xT4C8Ftdm2Rfeh39v36CHs11TTXt5kcRiP4kNkZlDqRdbDh0E8I9I8TSG66pD8UKf/s1600/IMGP8333.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM28sR_G8myAfCwlGecwnWwkvt2t0gVtisOzZiPUG7pLy1IEIzpbCJnQFRvw-9lwbrhAtAc9eKdR8xT4C8Ftdm2Rfeh39v36CHs11TTXt5kcRiP4kNkZlDqRdbDh0E8I9I8TSG66pD8UKf/s1600/IMGP8333.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
Itthon aztán a csodakenőcsöm megtette a hatását és mire elkezdődött a buli, kutya bajom volt. Kingáék is átjöttek vendégestül, gyerekseregestül, úgyhogy egy nagy „Amerikából jöttem” parti alakult a nappalinkban. Era ebben sokkal kevésbé vett részt, mint az éppen előtte hűlő frissen sült kenyér megrágcsálásában.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxWVhodFKI0LUd1vyhAT_fG-7Q_01VxlZckdQoxTQcc74yhWPREuHxHI1odmwcO2kIkrUEE2lnQxghMp8X-LlzAPwPU3CHQhmK3TIFjL2rHJ_6d9jwm8HqdAwsIjAXOtSwdZ_Lj1n-t9zz/s1600/IMGP8356.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxWVhodFKI0LUd1vyhAT_fG-7Q_01VxlZckdQoxTQcc74yhWPREuHxHI1odmwcO2kIkrUEE2lnQxghMp8X-LlzAPwPU3CHQhmK3TIFjL2rHJ_6d9jwm8HqdAwsIjAXOtSwdZ_Lj1n-t9zz/s1600/IMGP8356.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
A fiúk közben kint bőrös csont nélküli oldalast sütöttek és szarvaspörköltet főztek. Szerencsére szilveszter éjszakára nem lett olyan hideg, mint ígérték (előző éjjel mínusz 16 fok volt), ekkor „csak” mínusz 6-ig hűlt a levegő, ami pont jó volt: nem volt túlságosan hideg és legalább nem volt sár. Éjfélre a fiúk meggyújtották az erre az alkalomra tartogatott és évközben egyre növő fakupacot és emellett koccintottunk.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzjUKXzqbifpSSdx2nVcP0k6PBAAxsBCVswfuDN0N9k74D2EPOFBOYbEfwSMSLNoagMblnG1bw6Sbu5QXlVudjetXKYXOyKxKOo4x9OgpEe1qgwcXp2XgcTIhWcCkRYkJ-s7nZJmCUirjj/s1600/IMGP8367.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzjUKXzqbifpSSdx2nVcP0k6PBAAxsBCVswfuDN0N9k74D2EPOFBOYbEfwSMSLNoagMblnG1bw6Sbu5QXlVudjetXKYXOyKxKOo4x9OgpEe1qgwcXp2XgcTIhWcCkRYkJ-s7nZJmCUirjj/s1600/IMGP8367.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
1-jén szokásunkhoz híven nagy sétára indultunk. Mivel az egész társaságban csak egyetlenegy ember (Lajosom) akart a szlovákfalusi kocsmába zarándokolni, így mindannyian oda mentünk, de odafele a tökön-babon keresztüli utat választottuk.</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAP-Fs63Ey8f3dekZYRDohmYQoU6qUDPFJvWCrUI5zhSTjZ3X75e4PYyf1GPK7QlzEJenRH-T6qtYO1NHneqEXVvPsa5RoNxAtLFJbxfHxFX1VyRydoKSqdM6AXzUMjtj9w8GqgMEFBMpy/s1600/DSCF7120.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAP-Fs63Ey8f3dekZYRDohmYQoU6qUDPFJvWCrUI5zhSTjZ3X75e4PYyf1GPK7QlzEJenRH-T6qtYO1NHneqEXVvPsa5RoNxAtLFJbxfHxFX1VyRydoKSqdM6AXzUMjtj9w8GqgMEFBMpy/s1600/DSCF7120.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szilveszteri fíling: a flitteres körömlakk mögött a becherovkás pohárka</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Pénteken kiélveztük a távozó vendégek látványát, szombaton még kirándultunk egy jót a szomszédsággal, vasárnap meglátogattam Anyukámat, de még este hazajöttem, hogy hétfőn már a megújult energiával tudjak dolgozni. Aztán ez az energia az elmaradás-pótlás okozta két nap megfeszített munka után már eltűnőben látszik, ma reggel már alig bírtam összekaparni magam. De igyekszem belerázódni.</div>
Ez ismét jó hosszú lett, csak győzzétek elolvasni, ha egyszer már én győztem megírni! És aki az előző bekezdés utolsó mondatát érti, kap egy mezei pirospontot. Én nem értem, pedig én írtam.<br />
<br />Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-79407256064532775402014-12-23T15:04:00.000+01:002014-12-23T15:04:51.097+01:00Boldog, békés, nyugodalmas karácsonyt kívánok!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbQcDY-7fvEIIo2ZdG3DzcUDXDXHbuxBEv-vR8IIDqtR0B5i82KcbzCaTIsDOF1NW3kZllgrujAxPzKA1H0KvMooL_6VfI6vshCM8GxJqcNpemIiS7sY7ngzVYenfBC_AQNnkqbIrW12wy/s1600/IMGP1040.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbQcDY-7fvEIIo2ZdG3DzcUDXDXHbuxBEv-vR8IIDqtR0B5i82KcbzCaTIsDOF1NW3kZllgrujAxPzKA1H0KvMooL_6VfI6vshCM8GxJqcNpemIiS7sY7ngzVYenfBC_AQNnkqbIrW12wy/s1600/IMGP1040.JPG" height="300" width="400" /></a></div>
<br />Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-9185652166805579790.post-85069901286333993432014-12-19T23:19:00.000+01:002015-01-08T00:15:36.320+01:00Szerelmi légyottMég mindig tanuló státuszban vagyunk kecske-ügyben, így azt sem tudtuk, hogy-mint fognak a lányaink pározni. Mindenesetre amikor nyáron találkoztam a falubeli nagyobb léptékű állattartóval, megkérdeztem tőle, levihetjük-e majd hozzá a lányokat és igen. De akkor már azt is megkérdeztem, hogy honnan tudjuk, hogy mikor kell, de erre nem tudott válaszolni. Nála hatalmas területen, paradicsomi körülmények között együtt élnek kecskék, birkák, baromfiak, elkülönítve a disznók. Fiúk-lányok vegyesen. És ők pontosan tudják, mikor mit kell tenni, meg is teszik. Az ott dolgozók csak időnként megállapítják, hogy ismét szaporodott az állatállomány.<br />
<a name='more'></a><br />
Másoktól, tapasztaltaktól is kérdeztük, hogy honnan fogjuk tudni? Mindenki azt mondta, hogy ilyenkor összetéveszthetetlen a viselkedésük, észre fogjuk venni. Na de honnan? Aztán szépen megállapítottuk, hogy idén erről lemaradtunk, hiszen annyit sikerült kiderítenem, hogy a kecskék általában októberben, ritkán novemberben szoktak párzani. Bántuk is, meg nem is, mert egyik oldalról azt hallottuk, hogy az idei kecske még fiatal ehhez, másik oldalról pedig azt, hogy ha már egyből az első évében párzik, akkor az megnöveli a későbbi termékenységét. Az viszont egyértelműen látszott, hogy Pihe lesz ebben az éllovas, lévén sokkal fejlettebb, mint Színes, meg tudjuk is róla, hogy 1-2 hónappal idősebb.<br />
Ehhez képest a héten Színesnél tényleg egyértelmű volt, hogy megváltozott a viselkedése. A legfeltűnőbb az volt, hogy folyamatosan mekegett. Azt pedig én már a múlt héten észrevettem, hogy a már nem fiú fiúk elkezdtek egymással versengeni, egymást öklelni.<br />
Így Lajosom pórázra fogta Színest és leballagott vele a telepre. Ott pedig egyértelművé vált a gyanú: a legnagyobb bak, Damjanich tábornok (mert ez a neve) egyből hatalmas szerelemre gyúlt Színes iránt. Ettől kicsit aggódom, mert jelentős a méretbeli különbség és van is ott Színeshez méretben jobban illő, kisebb bak is, de Damjanich tábornok teljesen kisajátította Színest, nem engedett a közelébe mást.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Az udvarlás érdekesen zajlott: Damjanich tábornok először furcsán fölhúzta a felső ajkát.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3fEb5T9ao0ZqRRy8_vb4fYk61lHVxUDqWDila5m7vdAk_FXoNpaM_kkyi2_ceTgLh7A34VKXEokqYGIZPDK8HYb8RJRZEwKnveWF4cCXNAJuZ8nf0_H2pst_-yhUNt2y_behw6BRkiwhi/s1600/DK2.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3fEb5T9ao0ZqRRy8_vb4fYk61lHVxUDqWDila5m7vdAk_FXoNpaM_kkyi2_ceTgLh7A34VKXEokqYGIZPDK8HYb8RJRZEwKnveWF4cCXNAJuZ8nf0_H2pst_-yhUNt2y_behw6BRkiwhi/s1600/DK2.bmp" height="298" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbiGCYmU9iMmqWaO63K1R7Hpq3al_B0RgYtebsbgI2yETr7q9P7x46FJBe15PiMfHfnVsTcCCCCKl0W733yeQWeEiu5TbAmmzBkSjyc3W1dXNiigVHRNBHxFovN83yUcdjvO2z6Qez0zfr/s1600/DK1.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbiGCYmU9iMmqWaO63K1R7Hpq3al_B0RgYtebsbgI2yETr7q9P7x46FJBe15PiMfHfnVsTcCCCCKl0W733yeQWeEiu5TbAmmzBkSjyc3W1dXNiigVHRNBHxFovN83yUcdjvO2z6Qez0zfr/s1600/DK1.bmp" height="305" width="400" /></a></div>
Utána valami furcsa hangot adott ki, közben nyújtogatta a nyelvét, majd megmerevedett kitolt nyelvvel.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJmbv9EJuhLRh4aCjGq7-G1UJorqwPCAINE3Kr_NvTqq6FhPbBhqOYmMIdSd5PTTw4REz2jqxIGWrGvJ-Qg4kGFZ-LiBfdKMeN7A8fqYx97vEm0QxOdS7JlN3-QD2R0IwQOcj2nL8d-mPm/s1600/DK5.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJmbv9EJuhLRh4aCjGq7-G1UJorqwPCAINE3Kr_NvTqq6FhPbBhqOYmMIdSd5PTTw4REz2jqxIGWrGvJ-Qg4kGFZ-LiBfdKMeN7A8fqYx97vEm0QxOdS7JlN3-QD2R0IwQOcj2nL8d-mPm/s1600/DK5.bmp" height="262" width="400" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFvQj-vvDzdAGJdOhNhQa6XHkDnKht6gBbgJo3ebsbS4vxhv80hEUZX3FvpvnGUMN8l8va1A-_N1YJd9uyfiy6ow7Ha1Zw-F3dmglbdr5YUuAORVgHj4th9KwvYYdE0ep7XSAhyphenhyphen6kakZx/s1600/DK3.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWFvQj-vvDzdAGJdOhNhQa6XHkDnKht6gBbgJo3ebsbS4vxhv80hEUZX3FvpvnGUMN8l8va1A-_N1YJd9uyfiy6ow7Ha1Zw-F3dmglbdr5YUuAORVgHj4th9KwvYYdE0ep7XSAhyphenhyphen6kakZx/s1600/DK3.bmp" height="215" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A fényképezőgépre is gerjedt</td></tr>
</tbody></table>
Színes pedig emelte szépen a farkát.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU3BH-jfa7IB1zJ8N1mlvO-sLR85ivcbmYNhD97Lv8q_dS5KNIdAFIfqTH0tyCG44OLbbHGofMaQt1cQ27Ud6NOnt6j-CSjuczsXU0wgN6ev0sYG85xwplq92D3OGiIuKRrhhO1BY8R_O_/s1600/DK4.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgU3BH-jfa7IB1zJ8N1mlvO-sLR85ivcbmYNhD97Lv8q_dS5KNIdAFIfqTH0tyCG44OLbbHGofMaQt1cQ27Ud6NOnt6j-CSjuczsXU0wgN6ev0sYG85xwplq92D3OGiIuKRrhhO1BY8R_O_/s1600/DK4.bmp" height="315" width="400" /></a></div>
Eztán megtörtént a villámaktus. Hogy hányszor, azt nem tudjuk, mert Lajosom otthagyta Színest, csak délután ment vissza érte. Nem volt egyszerű elhoznia, mert Damjanich tábornok nem nagyon akarta elengedni, de végül csak sikerült. És hogy a nap hogy sikerült, az majd 5 hónap múlva kiderül.<br />
A történet szépséghibája, hogy ugyan én mesélem el, de én is csak hallottam róla, meg a képeket, videókat láttam, amiket Lajosom készített. Ugyanis Anyukám itt a nagy karácsonyi készülődésben ismét kórházba került, szerencsére csak 4 napra, de emiatt én Pesten ragadtam, csak tegnap érkeztem vissza. És úgy látom, Színes túl van a párzáson, mert már se nem mekeg, se nem emeli a farkát. Annyira nem emeli, hogy alánézni sem tudtam, hogy lássam, mi a helyzet odalent.Messzenéző Minyonhttp://www.blogger.com/profile/00404800273867130915noreply@blogger.com0