Rákaptam a sörre

Világéletemben utáltam a sört. Még a szagát sem bírtam. Még annak a valakinek a szagát sem, aki sört ivott, hiába volt az életem párja. Többen, több módon, többféle sörrel próbálkoztak nálam, hogy megkedveljem, de hiába. Pedig mindig mindet meg is kóstoltam, de akkor is hiába. Már a szagát se.

Pár éve találkoztunk először a belga meggysörrel Gyulán. Az volt az első ízesített sör. És megkóstoltam azt is. Azt már le tudtam nyelni, de arról is az volt a véleményem, hogy nem rossz, de kár, hogy söríze is van a meggy mellett. És most márciusban történt az első áttörés: Miki fiam a születésnapjára kapott egy üveg szilvás sört és megkóstoltatta velem. És ízlett! De sajnos nem kaptam tőle egy kortynál többet.

Miki egyébként már rendes sörissza férfi, Ákos viszont velem együtt utálja a sört. Ő viszont megkóstolta a citromosat, neki pedig az ízlett. A nagy fordulat a négynapos hétvégén következett be: Lajosom direkt Ákos kedvéért vett egy rekesz citromos Bažant Radlert, illetve nem egy egész rekeszt, mert pont nemrég dobták piacra a grapefruitos Bažant Radlert, abból is vett egy pár üveggel. Aznap délután pedig átjöttek Kingáék. Kinga is ismerte a sör-utálatomat és mit hozott nekem kóstolónak? Egy doboz grapefruitos Bažant Radlert! Kihoztam két poharat, magamnak csak egy kortynyit töltöttem, megkóstoltam – és ízlett! Az a doboz sör hamar elfogyott, de nem volt baj: hoztam ki üvegeset. És kész. Lajosom fogta a fejét, hogy most akkor mi lesz: az asszony issza a sört! Később pedig azt mondta, Kinga örökre ki van tiltva tőlünk! Igaz, hogy nagy a kertünk, de Kingának nincs helye benne! Ezt ő még nem tudja, majd most hétvégén mondom meg neki, természetesen hozzátéve, hogy én pedig bármikor szívesen látom.
Tudom, hogy a sörivók elítélik az ízesített söröket, nem tartják sörnek és meg is értem őket. De ők is értsenek meg engem: ha elmegyünk valahova a nagy nyári melegben mondjuk bringázni, és netalántán betérünk egy kocsmába, mit ihat az, aki nem szereti a sört? Ihatok bort, leginkább hosszúlépés vagy lakófröccs formájában, de valljuk be, a kocsmai borok még erre sem megfelelőek. Ihatok üdítőt, de attól meg csak összeragad a szám. Ihatok vizet, de a víz azért egy idő után unalmas. Na de most már ihatok sört! Citromos sört! Mert habár nem volt rossz a grapefruitos sem, de azóta a citromost is megkóstoltam és az sokkal finomabb.

Viszont a szlovákfalusi kocsmában maradok a bor-Vinea kombinációnál. Ismeritek egyáltalán a Vineát? A szlovákok másik jellegzetes üdítő itala a Kofola mellett (ami szerintem ihatatlan), amit sok helyen csapolnak is. Nagyon kellemes, leginkább a Traubi-szódára emlékeztet az íze. És a szlovákfalusi kocsmában üveges bort adnak, nem valami bizonytalan eredetű kannást. Vineával együtt mesés! Főleg nyáron.