2016. október 15.

Itt van az ősz, itt van újra …

… S szép, mint mindig, énnekem???
Igen, itt van az ősz újra, és ezzel együtt eljött házvásárlásunk (gyengébbek kedvéért a dátum: 2001. szeptember 11.) 15. évfordulója. Ha máskor nem is, ezen az évfordulón mindig szoktam írni blogbejegyzést, de idén nem futotta az energiámból, meg fogjátok érteni, hogy miért.
Sosem szerettem az őszt, mert mindig az iskolakezdést jelentette. Era barátnőmmel mindig közösen utáltuk az ő augusztus 31-i névnapját. Eleinte ez én iskolám kezdődött, aztán a munkahelyi iskolám, még később a gyerekeim iskolája. De már én sem vagyok iskolás, az a munkahely már nekem nagyon távoli múlt, a gyerekeim egyetemi tanévkezdése sem izgat már, hiszen már önállóak. Elmúlt két éve, hogy  Kisfaluban élek és éppen idén gondolkodtam el rajta: most már nincs is rá okom, hogy ne szeressem az őszt, akár szerethetném is, bár nálam az ősz nemcsak az iskolakezdést, hanem a nappalok rövidülését, az elmúlást is jelentette mindig. De sok időm nem maradt ezen gondolkodni.
Még augusztus utolsó hetében összecsődítettük a Kisfaluban fellelhető ismerősöket: meghívtuk őket egy kecskegulyás-palacsinta vacsorára. Többek között Szántóvetőt és a feleségét is, aki a szomszédfalusi iskolában tanítónő. Akkor tette föl nekem Szántóvetőné a végzetes kérdést: „Te már soha többet nem akarsz tanítani?”. Bizony, ezen is már többször elgondolkodtam és mindig meg is néztem az utamba akadó tanári álláshirdetéseket, ezt el is mondtam neki. Akkor derült ki, hogy ebben a bizonyos szomszédfalusi általános iskolában (ami egyébként Kisfalu körzeti általános iskolája is) nagyon sürgősen keresnek egy felsős tanárt. És ettől egy kisbogár belemászott a fülembe, jó mélyre.
Azon a héten szombaton volt nálunk a Szilvanap. Ekkor Szántóvetőné újra megkérdezte, mit gondolok, és hogy be tudnék-e menni a következő hét elején a gondolataimat megbeszélni. Be tudtam. És szeptember 1-jén reggel 8 órakor szépen felöltözve egyszer csak az iskola tanévnyitóján találtam magam.
Mivel az itthon végzett munkámat nem kis befektetéssel, több év alatt építettem föl, próbaidőt kértem, ami alatt csak félállásban dolgozom. Nem akartam azt a hibát elkövetni, hogy hopp, minden munkát lemondok (nem is tehetem, mert szerződés köt), aztán két hónap múlva meg leshetem, hogy azt a munkát visszakapjam. Ebben meg is egyeztünk, ebben a tanévben félállásban vagyok végig. Ez három délutáni tanulószobai foglalkozást és heti egy informatika óra tanítását jelenti jelenleg. És azt, hogy az iskola legborzasztóbb osztályát, az ötödik osztályt, az iskolában töltött időm 100%-ában megkaptam. Összesen csak heten vannak (a többi osztályban ennél jóval többen), de komiszabbak, mint egy 30 fős osztály. Rendesen megszenvedek a betörésükkel, több-kevesebb sikerrel. És mégis: azt a döntést hoztam, hogy az eddigi munkáimat lemondva (kivéve a Lapot, ehhez ragaszkodom), a következő tanévtől teljes állásban fogok itt dolgozni, ezt a héten már be is jelentettem. Nem tudom, az ötödik osztály mennyire fogja tönkretenni az idegeimet (dolgoznak rajta nagyon keményen), de ha ezt az évet kibírom, azt hiszem, mindent ki fogok bírni.
Átmeneti problémát jelentett még a munkába járás, mert Szomszédfalu 10 km-re van és Kisfaluba napi két busz jön, na persze egyik sem nem akkor, amikor munkába megyek, sem akkor, amikor hazajövök. Eleinte bringával jártam, ami nagyon jó volt sportnak is, na meg a flóra és fauna megfigyelésének is, de mazochista nem vagyok: esőben és 10 fok alatt nem bringázom és az utóbbi két hétben vagy az egyik volt, vagy a másik, vagy mindkettő. Akadály elhárítva: vettünk egy autót. Aminek még nem kerestem meg az árát, bár a (fél) fizetésem összege pozitívan lepett meg.
Viszont a „rendes” munkám mennyisége még nem csökkent, és ebben a naptári évben nem is fog. Megkönnyebbülést majd januártól remélhetek.
De hogy ne feledkezzem meg egyéb történésekről:

  • Volt idén is, tavaly is Falunap is, Hídnap is, Szilvanap is, őszi és tavaszi közös munkák is; na meg egyéb újsütetű események, amelyek a főzőházhoz kapcsolódnak és mikor hogy hívjuk őket (kemencenap, sütinap, kenyérünnep, vagy esetleg csak valakinek a névnapja vagy születésnapja, mert olyan mindig van), ezek mind-mind nagyon jól sikerültek.
  • Idén is volt kertem és nem panaszkodom a termésre. Nagyon odafigyeltem a rezes permetezésre az esők után, úgyhogy nálam nem rohadt meg a paradicsom, viszont rekordtermés lett belőle.
  • Kecskeügyben én sokalltam be még a nyáron, amikor megint egyedül maradtam és bekattant a derekam, nem tudtam megfejni Színest. Elhatároztuk, hogy fölszámoljuk a kecskeállományt. Színest még fejős korában meghirdettem és egy nap alatt eladtam, úgy tűnik, nagyon jó helyre. Sacit is meghirdettem, de mára már egyértelművé vált, hogy Saci nagyon fejletlen, nem alkalmas tenyésztésre, rajtunk is maradt. Na meg a két herélt fiú (Marcipán és Szutyok is), most már napok (kb. két hét) kérdése, hogy kolbász lesz belőlük. A szívfájdalmam nem olyan nagy, mivel nagyon sok munka van velük. Végül Ezüst lett az, aki nem kapott gyűrűt és elvittük a falubeli másik portára tenyészbaknak – mára már szép nagy kecske lett belőle. 
    Szutyok éppen a szénatárolóból lop. Nem elég neki a zöld fű
  • De hogy mégis legyen állatállományunk, beszereztünk először egy vemhes nyulat, akitől lett is 6 kisnyuszi (most már elég nagynyuszi). Később jött még két anya és egy bak, most elvileg mind a három anya vemhes, a napokban várjuk az újabb nyuszigyarapodásokat.
  • Szintén a nyáron egyszer csak kaptunk 20 néma naposkacsát. A legnagyobb melegben hozták ide őket, picikék is voltak, ez rendesen megtizedelte őket: végül csak 4 maradt meg közülük. Ők már nagyon nagyok, most várjuk, hogy kiderüljön a nemük. Pörc újabb meglepetést okozott azzal, hogy már nemcsak a kecskékkel van jóban, hanem tőle a kacsák is nyugodtan legelgethetnek a kertben.
  • És a közelmúlt legnagyobb beruházásról sem számoltam még be: leromboltuk a régi ólakat és hatalmas, minden igényt kielégítő újat építettünk helyette, fedett szénatárolóval. Eredetileg kecskeólnak indult, de a kecskék már nem költöznek bele, maradtak a „pár hétre, esetleg hónapra” kialakított ideiglenes helyükön és már ott is maradnak, míg élnek.
  • És hogy még véletlenül sem kételkedjem abban, hogy ősz van, megjelentek a testemen a most már szokásos (amióta itt lakunk) őszi rejtélyes rovarcsípések. Ezek mindig ősszel jelentkeznek, mindig csak rajtam (meg ha esetleg itt van, nagyfiam menyasszonyán, tehát csak a csajokon) és három éve nem tudok rájönni, hogy miféle rovartól származnak. Idáig mindig a hasamon voltak, idén a végtagjaimon.
  • És még egy apróság, na csak mert belenéztem a világnapokkal kidekorált naptáramba: ma van (többek között) a falusi nők világnapja! Hajrá!

12 megjegyzés:

  1. Hiánypótló bejegyzést olvastunk. Jó lett volna minden eseményt frissen kapnunk (fotókkal), de megértem a fentiek alapján, hogy milyen bonyolult volt az életetek az elmúlt (fél)évben.
    Még sok boldog 15 évet kívánunk!
    Mi

    VálaszTörlés
  2. Ejha, ez aztán a fejlemény. Már engem is "megfenyegettek", hogy unatkozni fogok nyugdíjban - már alig várom - és majd keresek valami munkát. Csodálom azokat az embereket, akik mások gyerekeit hajlandók tanítani-nevelni. Egyébként pedig boldog évfordulót kívánok. Ritkán számolsz be arról, hogyan éled meg a vidéki létet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi? Még mindig nem vagy nyugdíjas? Nem úgy volt, hogy már ez év közepétől valamikor?
      A vidéki éltek számomra nem változott: el nem cserélném semmiért. Ezért is örültem a helyi munkának.
      Én az alsós tanítókat csodálom. Mire felsőbe érnek, már a tanítók valamelyest megregulázzák őket.

      Törlés
    2. Dehonnem:-) Már júl. 1-je óta. Nem ezt várom, hanem az unalmat:-) Most ugyanis azt sem tudom, hogy jövök vagy megyek.

      Törlés
    3. Na jó, így már értem :)
      Én még erre az "unalomra" 13 évig várhatok.

      Törlés
  3. Falusi nôk világnapja :)))
    Amúgy az összes tanító/tanár ismerôsömmel mindig ez történik, ez számomra rejtélyes, de maximálisan tisztelt dolog, jó tanítást! (Az idôszûkét és pörge napokat nem kell magyaráznod)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Piszke, ne csigázz: mi történik az összes pedagógus ismerősöddel? Csak nem őket is megcsípi minden ősszel egy rejtélyes lény?

      Törlés
    2. Piszke a Birtokról2016. október 19. 14:22

      A 'tanítani kéne' bogár csípi meg ôket :)

      Törlés
    3. :)
      Amúgy igen, tanítani imádok, csak a nevelhetetlen, és abszolút neveletlen gyerekek megnevelésével van rengeteg bajom.

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Aúúú! Igaz... És ma is a falusi nők világnapja van! :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...