2012. október 19.

Recece

Lajosom a múltkori borzanglekvár-főzésen felbuzdulva újabb vadgyümölcs-lekváron törte a fejét. Elhatározta, hogy kökénylekvárt fog főzni. Már jó ideje nézegette a kökényt, én pedig mondtam neki, hogy meg kell várni, hogy megcsípje a dér. De ő nem tudott várni és múlt héten elhatározta: a hétvégén kökénylekvárt főzünk! Tehát: együtt leszedjük a kökényt (én sutbadobok minden egyéb teendőt és megyek vele szedni), majd ő megfőzi, és ha megfőtt, kiabál: kérem a fertőtlenített üvegeket, a tölcsért, tartsd az üvegeket, készítsd a dunsztot stb. stb. Én pedig ezeket rendre meg is csinálom, naná!

A borzanglekvár kikerült a dunsztból és igazi kocsikenőcs-lekvár lett belőle
Így tehát szombaton elindultunk kökényt szedni. Először fölmentünk a domboldalon, oda, ahol tavasszal olyan sok kökény virágzott. Volt is kökény rengeteg, de aprószemű, és nemcsak ő maga tüskés, hanem még sokkal tüskésebb csipkebogyó-bokrok között nőtt. Telikarmoltattuk magunkat azért, hogy a nagyon apró szemű kökényből szedjünk ketten összesen kb. egy harmad vödörnyi kökényt. Lajosom itt unta meg a dolgot. Hazamentünk, bringára pattantunk és elmentünk oda, ahol a múltkor nem sikerült borzangot szedni, mert megették a birkák. Lajosom emlékezett rá, hogy ott is látott sok kökényt. Hát volt is bizony sok!
És nem csak hogy sok, de magasra nőtt bokrokon volt, kényelmes volt szedni, ráadásul nagy szeműek voltak. Volt kék a kökény recece, de volt ha megérik fekete is. Arra jöttünk rá, hogy csak annyi a különbség a kék és a fekete között, hogy a kék még hamvas, a fekete meg valamiért (harmat lemossa, gondolom) már nem. Kényelmesen teleszedtünk két vödröt, igaz, azért nem hipp-hopp, délután lett, mire befejeztük.
Kék a kökény, recece
Ha megérik, fekete
A nap nyertese Pörc volt. (A borzangfőzős hétvégéről ez nem volt elmondható, mert sem borzangot szedni, majd pityiszkálni, sem epret telepíteni, sem szüreti felvonulni nem vittük magunkkal.) Jött már velünk gyalog a domboldalra is, majd a bringa mellett futva a második helyre is. Mindkét helyen szabadon kószálhatott, szaglászhatott, teleszedhette a bundáját bogánccsal, megkergethetett néhány fácánt. A második hely közel volt a Folyóhoz, onnan kétszer is lementem vele a partra, hogy ihasson, ő lábat moshasson, én pedig kezet. Végül elfáradva aludt is egyet a fűben.
A lekvárfőzésre vasárnap került sor, már a fedett tornácon, mert reggelre megjött a szombatra ígért eső. Úgy tűnt, a kökény nem egy nagy nedvességtartalmú gyümölcs, elég fele annyi vizet kellett aláönteni, mint a tömege, hogy ne kapjon le. Bár később ez soknak bizonyult, el kellett belőle főzni sokat. Amikor már jó leveses volt, akkor lehetett passzírolni – na, ehhez legalább nem kellett az én segítségem.
Nagyon szép a színe
Utána jöhetett bele a cukor, már nem emlékszem, hogy négy vagy öt kilót tettünk bele. Kóstolgattuk közben persze, és fanyar volt, még mindig fanyar, akármennyi cukor is ment bele. Végül én mondtam ki: nem kell bele több, mert ne legyen már édesebb és úgysem lesz kevésbé fanyar. Ez egy ilyen lekvár. Viszont az egyértelmű, hogy sült húsok mellé nagyon kiváló lesz, például a nemsokára esedékes disznóvágáskor készülő pecsenye mellé, na mit szólsz, Egyik Kedves Rokon?
Ma délelőtt szokásom szerint meghallgattam a Kossuth rádióban Bozsik gazdát, aki beszélt a kökényről is (a Hangtárban még két hétig meghallgatható, a Napközben műsorban volt). Azt mondta, hogy nem szoktak tisztán kökényből lekvárt főzni, hanem pl. ugyanannyi almát főznek hozzá. Na puff. És hogy rengeteg cukor kell bele: egy rész kökény, egy rész alma, egy rész cukor. Hát ennyit tuti nem tettünk bele. De ettől még azt hiszem, finom lesz. És egyedi. És savanyú. Fanyar.

8 megjegyzés:

  1. Én tavaly főztem kökénylekvárt, egész pontosan dzsemet, mert a héját is benne hagytam. De nagyon macerás a magok miatt (egyenként szedegettem ki), így nem is lett sok belőle, de ami lett, az világbajnok. Igaz, hogy még korán van a mostani kökényszedéshez, de ezt úgy tudjátok áthidalni, hogy leszeditek és 2 napra beteszitek a fagyasztóba, így olyan, mintha dér csípte volna meg. Az íze valóban fanyar, de összetéveszthetetlen mással. Én almát biztosan nem raknék bele, mert csak elrontja azt az egyedi ízt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezt is mondta Bozsik gazda: hogy be kell rakni a fagyasztóba! De talán azt mondta, hogy attól csak hamarabb megereszkedik. Azt is mondta, hogy a héját nem jó bennehagyni, mert az a nagyon csersavas. Szerintem a mienkbe is ment bele héja, bár a passzírozón a nagyja fennmaradt.
      Egyébként: honnan tudtad ilyen gyorsan, hogy bejegyzést írtam? Ez is blogspot-előny?

      Törlés
    2. A saját bloglistám mindig a legfrissebb bejegyzésű blogot teszi legelőre. Így rögtön látom, ki az akinek új bejegyzése van.

      Törlés
    3. Jaj, ezt tudtam, azt hittem, van valami más is :)
      Viszont így egyből megjelenik a bloglistában, azt észrevettem, míg a freeblogosra mindig várni kellett.

      Törlés
  2. Na látod! Jó helyre költöztél blogilag. :-)
    Hmmm..jól néz ki az a kökény lekvár!;-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól hangzik ez a pecsenye mellé dolog...
    Ha meg Lajosod megint lekvárt kíván főzni, és nem lesz miből, egyszerűen csak újra főzheti ezt almával :)

    VálaszTörlés
  4. Még sosem csináltam kökénylekvárt, de most úgy megkívántam, hogy ünnepek alatt megyek szedni a határba, s (mivel sajna nekem nincs ilyen "Lajosom":))) megfőzöm. Eszter

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...