2012. december 12.

Megkésett Mikulás

A Mikulásnak olyan sok teendője akadt idén Tyukodon, Velemben, Mezilesiben, Gorzanówban, Füleken, Korondon, Taivalkoskiban, és még számtalan helyen december 6-án, hogy Kisfaluba csak 7-én jutott el, akkor is csak késő délután. Indult volna korábban is, de akkor meg nem találta a ruháját, pedig az egyik krampusz segítségével három órán keresztül kereste. Végül pedig eszébe jutott: a ruhát tavaly odaadta a polgármesternek, de a polgármester nem volt otthon, akinél meg kulcs volt a hivatalhoz, szintén nem volt otthon. Így a krampusz elszaladt az angyalhoz, ahol gyorsan ittak ketten egy-egy zombit, majd elkezdték törni a fejüket, hogy honnan is lehetne így hirtelen a Mikulásnak ruhája.

Szerencsére az a ház, amelyikben az angyal lakik, egy igen takaros és jól felszerelt ház (valami különös oknál fogva nagyon hasonlít a mi házunkra), és találtak benne mindenfélét: egy majdnem teljes csomag vattát; már leszerepelt narancssárga sötétítő függönyt; azt a piros anyagot, amiből három éve a krampuszfarkak készültek; már régen kinőtt fekete-piros gyerek esőkabátot, illetve pelerint; egy rózsaszín sapkát. Ezt a krampusz fölnyalábolta és azt mondta, már azért drukkol, hogy ne is legyen meg a ruha, mert ő ezekből olyan Mikulásruhát fog varázsolni, hogy csak na, ezzel elindult haza. Az angyal pedig elpakolt, fogta a fényképezőgépet, hogy ezeket a pillanatokat mindenképpen megörökítse és már éppen zárta volna a házat, amikor betoppant Mikulás, aki a krampuszt kereste. Kiderült, hogy meglett a kulcsőr, meglett a kulcs, meglett a ruha. Na, ennél nagyobb bajuk ne legyen, a krampusz és az angyal is felöltötték ruháikat, telerakták a Mikulás puttonyát mindenféle földi jóval, piros alma, mogyoróval és elindultak.
Mivel már elég késő volt és sötét is, nem szánon mentek, hanem autóval. De hiába robogott velük az autó, már sok helyre nem jutottak be, mert a házigazdák bezárkóztak, lefeküdtek (merthogy faluhelyen ugye a tyúkokkal fekszenek és kelnek). Ám a legtöbb helyen még így is szerencsével jártak, bár volt, hogy hálóingben találták már a nénit. És volt, ahol nem, ott viszont mindenhol kaptak pálinkát, amivel egy-egy jóízűt visítottak.
Jíííííííí!!!
Nem csak az idős nénikhez tértek be, nagyon keresték a gyerekeket is. Sajnos, nem sokat találtak a faluban. Az egyik gyerekes háznál a kapuban szokás szerint énekelték a Télapó itt van-t, amikor kidugta a gyerek a fejét az ajtón, majd odakiáltott: mindjárt jövök! Mindhárman vártak ott sokáig, énekeltek is, de máig is várhatnának, mert nem jött ki többé. Biztos van önkritikája: tudta, hogy rossz volt, és úgysem kapna mást, csak virgácsot. Mellesleg tényleg: ő a legrosszabb gyerek a faluban.
Az egyik háznál viszont olyan ötéves kislányt találtak, aki annyira jó volt, hogy rengeteg ajándékot kapott a Mikulástól, ráadásul még adott ő maga is. A Mikulás is, a krampusz is, az angyal is kaptak egy-egy csokimikulást tőle, sőt, a Mikulás még egy doboz sört, az angyal pedig még egy sebtiben készített rajzot is. Igaz, a kisleány mindhármójukat néven nevezte, itt most nem a Mikulás, krampusz, angyal nevekre gondolok.
A krampusznak helyes kis bajuszkája van
Mindenki jól töltötte be a szerepét: a Mikulás mindenkiről tudott mindent, hogy mennyire volt jó a múlt évben; az angyal nagyon jóságos volt; a krampusz viszont odasugdosta mindenkinek, hogy legyen csak rossz. Dolguk végeztével mindhárman megfáradva otthonukba tértek. Úgy döntöttek, hogy az előzetes tervekkel ellentétben mégsem mennek el még aznap sem Párizsba, sem Londonba, sem New Yorkba, sem sehova máshova.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...