Csakazértis tavasz

Újra támad a tél, nem is kicsit, pedig februárban minden időjós azt mondta, nem lesz több támadás már. Meg egyébként is: nem vártuk már ezt, olyan finom volt a meleg tavaszi napsütés, olyan jóleső. Nem csak nekünk, hanem a növényeknek is. Kisfaluban a martilapu, amit tavaly ültettem át a kert aljából, már a februári hó alatt elkezdett virágozni. Aztán a langymelegben, két hete már nem csak hogy virágzott, hanem szépen meg is bokrosodott.

A krókuszok és a tulipánok is kibújtak. A tulipánok is láthatóan szaporodtak, hiszen minden fészekbe öt hagymát tettem le és van, ahol láthatóan jóval több bújt ki.

Hát nem tudom, mi lehet a krókuszokkal, tulipánokkal, meg az azóta esetleg kibújt tavaszi virágokkal. Két hete nem láttam őket és holnap (ha egyáltalán a hóhelyzetben eljutunk odáig) is aligha fogom őket látni a hótól. Úgyhogy jövő hét végéig marad a remény: talán nem fagynak meg, ezek a tavaszi virágok bírják a fagyot – egy bizonyos mértékig.
Viszont téltámadás ide vagy oda, akkor is a naptár szerint tavasz van. Nagyon itt volt már az ideje elvetni a paradicsom- és paprikamagokat. Paradicsommagot egyáltalán nem vettem, paprikát is csak egyet (fehérözönt), az összes többi magot tavaly tettem el. Vetés előtt egy napra abba a nagyon szuper biofolyadékba áztattam őket, amit ősszel vettünk a Hortuson és ami állítólag mindennel szemben ellenállóvá teszi őket.

Aztán vakondtúrásföldet és komposztot vegyítettem, ebbe vetettem bele a magokat. Egy részüket szépen megjelölve alacsony dobozokba, de Piszke után szabadon pillepalackba is szórtam belőlük, hátha azokból lesz majd az idei turbóparadicsom.

Idén nagyon óvatos vagyok a paradicsomok locsolásával, mert tavaly valószínűleg túlöntöztem, ezzel kipusztítottam őket (bár kaptam olyan véleményt, hogy nem én voltam a hibás, hanem a palántadőlés). Vettem a madaras áruházban 200 forintért egy jó kis spricnit, azzal spriccelgetem csak őket óvatosan és nagyon ritkán. Mindenesetre most még nincs palántadőlés és lehet, hogy nem is lesz: vannak olyan paradicsomok, amelyek éppen hogy csak kikelnek és egyből rothadva elfekszenek. De azért vannak még kitartóak, a dobozban is és a pillepalackban is.
Biztos ami biztos, nem vetettem el az összes magot. Lehet, hogy még fogok pillepalackos vetéssel is próbálkozni, és az is lehet, hogy szabadföldbe is vetek belőlük, ha egyszer végre eljutunk oda, hogy be lehet szántani a kertet. A hétvégén megpróbálok erről beszélni Szántóvetővel, szerintem jól körbe is fog röhögni.