Tavaszrobbanás

A hosszan elhúzódó tél után várható volt, hogy ha végre beköszönt a tavasz, nagyot fog robbanni és ez így is történt. És nagyon szerencsések vagyunk, hogy a robbanás két hete alatt pont végig Kisfaluban tartózkodtunk, így végig tudtuk nézni az egészet.
Azon a vasárnapon, amikor megérkeztünk, a gyümölcsfákon éppen hogy csak rügyek voltak. A két hét alatt pedig mind el is virágoztak, a körtefán, meggyfán már látszanak a kis gyümölcsök. Az akácerdő akkor még teljesen lombtalan volt, most pedig már zöldbe van borulva. A tulipánok mind bimbósak voltak, de úgy lehet, csak ránk vártak, mert már másnap, hétfőn reggelre mind kinyíltak. És nagyon érdekesen. A tulipánok zöme ugye abból a nagy csomagból van, amit Lajosom hozott Amszterdamból nagyon különleges vegyes színű néven, és akik tavaly szinte mind pirosak voltak. Egy-két sárga volt csak köztük, meg néhány különlegesen cirmos, de piros szirmú. Idén pedig ugyan cirmos szirom nem volt, de a sárgák és pirosak mellett mindenféle szín előfordult: rózsaszín, lila, ciklámen, barackszínű. Ki érti ezt? De gyönyörű volt! Természetesen meg is örökítettem őket:

Ez lett a telefonom háttérképe valahogyan

Esti képeket is készítettem, mert szerintem szebbek összezárt szirmokkal

Na meg jobban érvényesülnek a sötét háttér előtt

A nárciszok, kónya sárma, törpe íriszek mind elvirágoztak. Ha már elszáradt a levelük, büdöske magot vetek rájuk.
Az őszi virágok (őszirózsa, krizantém) mind szépen megbokrosodtak, remélem, ősszel sokkal több virágot hoznak, mint tavaly. A sziklakert is nagyon beindult, burjánzanak benne a növények, már amelyikek megmaradtak. Kaptam Icától varjúhájat, ezt már elültettem, a fiaimtól anyák napjára pedig most virágzó sziklakerti növényeket kaptam, őket a hétvégén fogom elültetni. A maradék csupasz részekre pedig évelő fűszernövényeket vetettem azzal a reménnyel, hogy valóban megmaradnak tartósan: snidlinget, borsikafüvet (ezek már ki is keltek), rozmaringot (hátha télálló), tárkonyt, kakukkfüvet, meg már nem is emlékszem, hogy mit, de megjelöltem őket.

Icától még árnyékliliomot is kaptam és mivel abból van egy a sziklakertben (ennyi maradt meg a tavalyi dilemmás ültetésből), azokat a szegélykőbe ültettem.

Az egynyári fűszernövényeket (kapor, bazsalikom) a veteményesbe vetettem, miután végre be lett szántva. Ezek, meg a petrezselyem, répa még nem keltek ki, de a borsó (egynapos biocsodában való áztatás után) nagyon hamar és az újhagyma is dugdossa ki a hajtásait, talán hétvégén már szedni is lehet belőle, különösen, hogy ilyen nagy esőket kapott. Na, mert eső az volt! Igaz, egy este esett le az egyhavi mennyiség, ez a bizonyos magyarországi legtöbb, addig meg locsoltam minden este. Utána pedig nem tudtam már vetni semmit, annyira sáros lett a föld. Így az összes kabakos, bab, cékla, spenót még mindig a tasakban csücsül. Hétfőn volt Babevő János napja és azt olvastam, hogy aki eddig nem vetett el mindent, az „nem érdemes a jó szóra”. Hát én szégyellem is magam rendesen. Egyedül a palánták elültetése alól kaptam még felmentést a fagyosszentekig, pedig nagyon gondolkodtam egyes nagyon meglódult palántákon, hogy elültetem őket. Most viszont már nem bánom, hogy nem tettem, amekkora felhőszakadás volt tegnapelőtt itt Pesten, amiből nagy eséllyel Kisfalu is kapott. A fagyosszentek pedig hétvégén el is jönnek és mivel nem ígérnek velük fagyot (csak erős lehűlést), a nagyobbakat szerintem elültetem hétvégén.
Nagy meleg volt, igen nagy, nyári meleg, mint országosan mindenhol. Pedig odaérkezésünkkor virágzott a kökény, ami mint tudjuk, mindig hideget hoz, ez tavaly be is jött. Mondtam is ezt Szántóvetőnek, aki szintén meg volt ezen botránkozva, azt mondta: ha már kökényvirágzáskor sincs hideg, akkor végképp fölborult az időjárás. De a maga megnyugtatására hozzátette: azért egy pár fokkal hűvösebb van, mint a múlt héten. Mintegy kettővel.