2013. augusztus 7.

Hídnap 2013

Most szombaton, lévén augusztus első szombatja, került megrendezésre a Hídnap, lánykori nevén halászléfőző verseny. Most a szervezésben én egyáltalán nem vettem részt, mivel nyaraltunk (ezért is tűntem el, erről majd mesélek még), és a nyaralásból úgy jöttünk előre tervezetten haza, hogy beessünk a Hídnapra. Éppen csak szombat délelőtt segítettem kipingálni az idei ajándékokat (edényfogókat), aztán pattantam is a bringára és irány Szlovákalu!

Vendégeink már a szokásosak voltak, ők jöttek el tavaly is. Ők már előbb átmentek a híd alá, mert nekiláttak a halászlé főzésének. Azaz nem tudom, mennyire láttak neki, mert ahogy átértem, egyből megláttam a fiúkat a Folyó közepén lebegni. Olyan meleg volt, mint még eddig egy Hídnapon sem, így ez volt aznap talán a legnépszerűbb napirendi pont.
Híd alatt, híd alatt…
Most is sokféle étel készült, most sem csak halászlé, de volt egy jelentős újítás is, mert úgy látszik, voltak, akik a nagy meleg ellenére fáztak. Hasfelmetsző barátunknak a háza nem messze áll a helyszíntől, ebben az öreg házban pedig van egy kemence, amit már nagyon régen nem használtak. Hasfelmetsző már régen elhatározta, hogy a Hídnapon sütni fognak benne finomságokat, ezért elkezdte folyamatosan fűteni, mert ha egyből csak úgy bedurrant, lett volna rá esély, hogy a kemence elreped ennyi használatlan év után. Pénteken már kicsit jobban begyújtottak, akkor csirkét sütöttek benne. Aztán szombaton pedig jól megrakták (egyszer) és sült benne először langalló, később kenyér (ennek héja kicsit megégett), majd a kihűlő félben levő kemencében még libazsírba forgatott krumpli is. Hmmmm!! Mind isteni volt!
Már elkezdett szürkülni, amikor eljött az eredményhirdetés ideje. A szlovákfalusi polgármester ezt többször is kihirdette, aztán, mivel nem nagyon mentek oda hozzá a főzők, berágott és a megjelent három versenyző között kiosztotta a díjakat (az első két díj most is a láda sör, és a preparált halfej volt). Igaza van, nem? Juli ezek után odament minden főzőhöz és kiosztogatta a pingált edényfogókat. Úgy, mint a Falunapon. Utána megállapította: úgy látszik, ez egy ilyen év.
Ettől függetlenül persze mindenki nagyon jól érezte magát. Hiszen ez csak elhatározáson múlik és semmi sem ronthatta el az elhatározásunkat. Nem tudom, mennyi volt az idő, de töksötét volt, amikor hazabringáztunk és beálltam a langymeleg vizet adó hordó alá.

4 megjegyzés:

  1. Nálatok is csuda jó programok vannak! Ezt a rekord hőséget csak vízben, és/vagy vályogházban lehet kibírni...

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz, itt a blogolók között is már Kisfalu a nagyszerű programjairól híres... :-) Érdekes, a langalló külleme (Ízéről most nem tudok nyilatkozni) tájegységenként mennyire változó, nálunk - és itt leginkább, amit én készítek - egészen másképp néz ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a langalló éppenséggel kissé megpirult, de ez az élvezeti értékén nem csökkentett. Viszont ne feledjük, hogy a langalló nyugat-magyarországi (tudtommal őrségi és somogyi) étel, az ott készültekhez képest minden más csak utánzat!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...