2013. szeptember 5.

Utolsó nap

Eljött ez is, az idei utolsó nap is. Mármint a nyári kisfalusi tartózkodásunk utolsó napja. Hiszen már nincs is nyár, javában ősz van. Az éjszakák hidegek, hűvös szelek járnak és ha szemernyi kétségem lett volna, az első krizantém-bimbók azt eloszlatták.

Ma hajnalban keltünk ott (Kisfaluban), hogy 8-kor már itt (Pesten) legyünk, mert szólított minket a munka. Hogy mennyire vérzett a szívem? Alig. Hogy miért? Mert szombaton este már megyünk is vissza és megint maradunk ott egy jó darabig. Ilyen terveink már tavasszal is voltak, csak akkor beleszólt a megvalósításba Ákos gipszelt lába. Most viszont úgy gondoltuk, el tud kezdődni az iskola nélkülünk is, ez a még iskolás gyermek pedig már önálló felnőtt ember, elboldogul egyedül. Aztán ma kiderült, hogy ő még valóban el is boldogulna nélkülünk, csak az iskola nem tud. Tankönyvcsekk másolata, bizonyos iratok szülői aláírása stb. stb. De sebaj, ezeket pótoltuk, az élet és az iskola megy tovább.
Azért a tegnapi igazi utolsó nap volt mégiscsak. Hiszen megint lezárt egy hosszú ott-tartózkodást, sok mindent kellett összepakolni, visszaszállítani Pestre. És a kert ontja a terméseit. Kivéve a babot, amiről összesen négy hüvelynyit sikerült leszüretelni és elég egyértelmű, hogy hiába virágzik, azokból már nem is lesz több. Valószínűleg rossz volt a mag. Jövőre teszek még egy utolsó kísérletet, Szántóvető ígért hozzá babot, amit elvethetek. Az ideit pedig ha visszamegyünk, ki fogom tépni, ne árnyékoljon, a zöldet pedig Szántóvető elviszi a nyulaiknak.
Viszont leszüreteltem rengeteg paradicsomot, némi paprikát, egy nagy rekesz szilvát. Fölszedtem a céklát, most a szokástól eltérően nem megfőztem, hanem megsütöttem őket (természetesen Remoskában), két uborkásüvegnyit tettem el salátának. 30 kiló nagyon édes, magvaváló szilvát még tegnapelőtt este (éjszakába nyúlóan) kimagoztunk, azaz faggattunk, meg még lepityiszkáltam hozzá egy kosárnyi bodzabogyót is a száráról. Ebből főtt a bodza-szilvalekvár, rengeteg üveggel lett, a végén ráadásul egy részébe belekerült még egy csomag fahéj is. A többi szilvát leráztuk, hordóba gyűjtöttük, szintén Szántóvetőre bíztuk, aki minden nap megkevergeti, majd az övével együtt kifőzeti a pálinkát. Legalább már nem potyog (annyi) szilva.
Rengeteg a szilva az egész faluban. Törnek az ágak, és mindenki gyűjti a szilvát lekvárnak, pálinkának, mert mind tudjuk, hogy egy ilyen bőséges év után szűk (szilva)esztendők jönnek. A Szilvanapra is nagyon sokat szedett a közösség és meg sem látszott, hogy bármennyi hiányozna a fákról. És most kérdezhetitek: hát a Szilvanap? Arról is fogok mesélni.

2 megjegyzés:

  1. A friss érett gyümölcsök azok amik nekem hiányoznak. Ahol élünk ott a bolti "túlérett" ezért kidobásra ítélt szilvának is kell még két hét az asztalon, hogy ehető legyen.

    VálaszTörlés
  2. Pont megfogalmazódott bennem a Szilvanap kérdése, de Te a következő mondatoddal meg is válaszoltad. Várjuk a beszámolót. A szilvát az idén fahéjas szilva-dzsemnek tettem el, isteni lett. Most nálunk is volt bőven körte is, szilva is. Mióta miénk a ház (2008. óta) nem volt ilyen jó termés, mint az idén.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...