2014. január 23.

Kettecskén – első nap

Úgy alakult, hogy Újév óta édes jó Lajosomnak minden hétvégén dolga volt, nem tudott Kisfaluba jönni. Nekem meg szemernyi kedvem sem volt egyedül menni, de persze azért mentem volna szívesen. Így hát útitársat kerestem magamnak. Meg is találtam, Ági személyében.

Ágival már évek óta mindig szobatársak vagyunk azon a matematikatanári vándorgyűlésen, amire minden júliusban el szoktam utazni négy napra. Ő falusi lány, Somogyból való, bár már nagyon régen Pesten él. Az édesanyja viszont még mindig ott él abban a kis faluban, őt rendszeresen látogatja, ilyenkor természetesen még mindig „haza” megy. Így tehát megmaradt falusi lánynak.
Ági nem ért rá pénteken, így csak szombaton indultunk el ketten, pontosabban hárman, mert Pörc is jött velünk. Mivel tudtam, hogy Ági is nagy állatbarát (elsősorban kutyabarát), egy pillanatig sem tartottam attól, hogy ők ketten nem jönnének ki egymással. Pörc ezt rögtön igazolta is: ahogy Ági beült az autóba, Pörc (aki mögötte utazott) egyből megnyalta mindkét fülét. Aztán útközben még többször is. Ha rászóltunk, akkor szófogadóan megnyalta az én fülemet.
Ahogy megérkeztünk, ezt meg kellett ünnepelni egy kupicával. Viszont nem volt fönt a házban a mi pálinkánkból, így ittunk más pálinkájából – egyúttal Ágit megtanítottam visítani. Aztán megmutattam neki a házat, lementünk a pincébe is pálinkáért, és azt is megünnepeltük egy kupicával.
Egy dolog tartott volna még vissza ettől az úttól: ha fagyos idő lett volna, de nem volt. Ugyanis kétszer voltam idáig férjtelenül Kisfaluban fagyos időben, mindkétszer az autó hazainduláskor megmakacsolta magát és nem tudtam beindítani, szerencsére mindkétszer akadt, aki behúzza. Most viszont úgy tűnt, meleg lesz és meleg is volt, nem volt ilyen probléma. Szombaton még szép idő is volt, szerencsére nem hallottuk vadászat hangját sem, így elindultunk egyet sétálni a falutól fölfele. Arrafele még mindig minden kék és piros a rengeteg kökénytől és csipkebigyótól (amikből már nagyon sokat raktároztunk be teának), szedtük és ettük is őket rendesen, pótolva a vitaminszükségletünket. Pörc is élvezte a szaladgálást, szaglászást, de hosszúra nem nyújthattuk a sétát, mert Ági vallásos és nagy örömmel fogadta, hogy Kisfaluban el tud menni a misére, ami szombat délután négykor kezdődik ilyentájt. Hazaértünk, bekaptunk pár falatot, átöltöztünk és már indultunk is.
A haranghívó szavára már egy jó ideje nem számíthatunk, ugyanis a motor végképp elromlott, elszállították javításra. A templomszolga, J.bácsi pedig egy apró vékony ember, nem meri kézzel húzni a harangot, nehogy az fölrántsa. A templomba érve meglepődve láttam, hogy még mindig ott vannak a karácsonyi díszek. Bántam is, hogy szokásomtól eltérően nem vittem magammal a fényképezőgépet, mert nagyon gazdagon díszítik itt a templomot. Pont karácsony előtt gondoltam is, hogy milyen kár, hogy nincs róla fényképem, mert jó lett volna üdvözletül küldeni. De nem sok időm maradt bosszankodni, mert elkezdődött a mise. Előtte még a pap bejelentette, hogy most nem lesz harangozás, mert a kántor elutazott, legyenek szívesek a hívek maguktól énekelni. Ment is ez rendben, pont mögöttünk ült I.néni, aki vitte a prímet, mondtam is neki a végén, hogy egy kántor veszett el benne. Így a mise összesen 25 percig tartott: sokat számított, hogy nem volt az énekek előtt bevezető orgonaszó.
A mise után, ahogy az szokott, a hívek (mi ketten, 8 néni, egy szem férfiként J.bácsi) kicsit beszélgettek a templom előtt, mielőtt szétszéledtek. M.néni pedig odasúgta: hazafele térjünk be hozzá. Mondtam Áginak, hogy M.nénihez mindig érdemes betérni, be is tértünk. És előkerült az ő finom pálinkája hét ittunk belőle egy kupicával. Na és előkerült a pogácsája is, abból is ettünk (addig még nem volt alkalmunk ebédelni, pedig már 5 felé járt az idő). Jól elbeszélgettünk M.nénivel (elbűvölte Ágit is), aztán elindultunk haza. De még nem sikerült hazaérnünk, mert betértünk Icáékhoz, egyrészt, hogy bemutassam nekik Ágit (Ica és Ági földik), másrészt hogy megbeszéljük az esti játékot. Persze egyből előkerült a pálinka és ittunk egy kupicával. Aztán beszélgettünk csöppet. Végül csak hazaindultunk ebédet készíteni, ami gyorsan kész lett (hurka sült a sparheltban), de így is este 7 óra lett, mire leültünk ebédelni. Mit csináljunk, ha egyszer mindenfele csavarogni és ebédet készíteni nem lehet egyszerre? „Ebéd” előtt már nem ittunk pálinkát, mert Ági azt mondta, életében még egy nap alatt nem ivott meg ennyi pálinkát, mint most. Haha, mert még eddig nem járt Kisfaluban!
Az esti játék sem maradt el, így aztán éjfél körül kerültünk ágyba. És hiába érzem úgy most, hogy nem is történt olyan sok minden ezen a hétvégén, ennek az első napnak a beszámolója olyan hosszúra sikeredett, hogy majd folytatom a második nappal. Fénykép most nincs, mert vasárnap vettem először kezembe a gépet. Legközelebb lesz.

3 megjegyzés:

  1. Mifelénk csak piroslanak a bokrok, mert csipkebogyó az van. Viszont amire vártam az a kökény, ami nincs és nem is volt. Hiába a sok bokor, gyümölcs az egy szem sem volt. Néha jók ezek a csajos hétvégék :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, csajos...Ez a jelző még eszembe sem jutott :)

      Törlés
  2. Csajos, pálinkázós. Egészségetekre!
    (-: Megtaláltam kis faludat, a Google Street View segítségével eljutottam a házatokig és körbe kukkantottam.:-)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...