Nem panaszkodom a hétvégémre. Eleve a lelkiállapotom hatalmasat javult attól, hogy kiírtam magamból – mondta is már Egyik Kedves Rokon, hogy jó terápia ez. Miután elküldtem a bejegyzést, anyukámat is fölhívtam (nehezen szánom rá magam, mert nagyon nehézkes a beszéde), ez is megnyugtatott. Aztán pedig megtelt a falu, jöttek sorban az emberek, akik sorban mind megdöbbentek, hogy Lajosom képes volt engem otthagyni egyedül, autó nélkül. A megdöbbenéseket pedig meghívások követték, alig voltam otthon (ennek Pörc látta kárát), jószerivel főznöm sem kellett, mindig hol vacsorára, hol ebédre kaptam meghívást.
Egy programról pedig én gondoskodtam. Már két hete tudtam, hogy ezen a vasárnapon lesz Szlovákfaluban a környező települések közötti tűzoltóverseny. Ezen egyszer, öt éve már voltunk és nagyon látványos volt. Ötévente rendezi Szlovákfalu, így ki kellett használni az alkalmat. Sikeresen föllelkesítettem Kingáékat is, Annáékat is, hiszen mindkét helyen kicsi gyerekek vannak. Végül Kingáékkal mentem át, autóval. Meg is bántam, hogy hűtlen lettem a drótszamaramhoz és a függetlenségemhez. Viszonylag korán odaértünk és akkor még a stafétaversenyek folytak, ami kevésbé látványos. Ráadásul 13 csapat indult, felnőtt, ifjúsági és női kategóriában és amelyik csapat úgy érezte, rosszul teljesített, mehetett még egyszer. Rozi ezt pedig eléggé unta, így aztán hamar készülődtek haza. Vártam Annáékat, hogy majd hozzájuk csatlakozom, de pont elkerültük egymást. Egyedül hazagyalogolni 4 km-re semmi kedvem sem volt, így végül Kingáékkal haza is mentem. És bántam azt a bringátlanságot, nagyon bántam! Öt év múlva biztos, hogy másképpen fogom csinálni.
Csavargókedvem Kacorra is átragadt. Nem csak azon az első napon jött meg későn, végig ritka vendég volt otthon. Jól elment mindig az erdejébe, naponta csak egyszer jött haza. Akkor is evett és már ment is. Így volt ez az utolsó napon, pünkösdhétfőn is, amikor Lajosom végre belátta, hogy nem lenne nagy baj, ha értem jönne. Előtte ugyanis hívott, hogy oldjam meg Laciékkal a Pestre jutásomat, mert ő nem jön értem, legfeljebb csak későn éjjel, akkora forgalom várható az M7-esen (Zalából jött). Mondtam neki, hogy akkor ne ott jöjjön, hanem forgalmatlan mellékutakon. De neki érvényes matricája van! Hát kenheti a hajára, ha az érvényes matricájával dugóban ácsorog! Ráadásul szerzett Zalában két szekrényt a házba, azt majd valamikor leviszi oda. Ő valamikor majd megy oda a szekrényekkel, én pedig jöjjek vissza kutyástul, macskástul mással, mert neki matricája van? Na, ezt addig mondtam neki, mire végre megértette, hogy lehet oda matrica nélküli forgalmatlan mellékutakon is jönni, na persze ezt úgy mondta el, mintha neki jutott volna az eszébe. Este 7-kor meg is érkezett, és csak akkor árulta el, hogy a szekrények szuvasak, az egyiknek pedig még hiányzik is egy lába. Szuvas szekrény pedig addig nem kerülhet be a házba, amíg van benne aktív szú-lyuk. Tehát a szekrények végül is inkább jönnek Pestre, a teraszra, ahol majd csak lesz egyszer velük valami. Majd Pató Pál úr megoldja! Még jó, hogy nem adott értük pénzt! Ígérem, ha egyszer megtörténik a csoda és tényleg megoldja, azt elsőnek itt fogom elmesélni.
De este 7-kor Kacor sehol sem volt, már előző este óta nem láttam. Már éppen szomorú szívvel elhatároztam, hogy mit lehet mit tenni, otthagyom egy nagy adag cicakaja társaságában, amit valószínűleg nem ő enne meg, mert egy vörös kandúr odaszokott a kertünkbe. Lajosom pedig gyorsan talált magának egy órákig tartó elfoglaltságot, és soha, de soha nem vallaná be, hogy azért, hogy hátha azalatt Kacor előkerül. Mondjuk ez nekem is jól jött, mert még el akartam vetni a spenótot és a hézagokba még babot, mert már csak ez volt hátra a hétvégi nagyon sürgős kerti teendőimből. Fél 11-re lettünk kész, addigra Kacor is megkerült, indulhattunk. A mostani hétvége viszont az biztos, hogy nem egyedüllevős, hanem nagyon is társaságos és pörgős lesz, úgyhogy Kacor marad Pesten eg nagy tányér cicakajával (itt nincs ideszokott kandúr). Legközelebb pedig ha minden igaz, már véglegesen fog velem Kisfaluba költözni.
Még egy nagy esemény történt, de már ma. A tervezett költözésünk miatt már a nyár elejére szerettük volna bevezetni a kábeles internetet, telefonnal és kábeltévével kombinálva. Ehhez találtunk egy megfelelő embert, akit ma fölhívtam, hogy holnap keressen föl minket Kisfaluban. Ekkor derült ki, hogy az irodájuk, ahonnan ő indulni szokott, itt van Pesten a szomszédos kerületben. Úgyhogy el is jött ma, meg is rendeltem mindent, pont a legjobb időpontban, mert várhatóan éppen a költözésünkkor fogják bekötni. Na, erről szintén első kézből fogok beszámolni, de már onnan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése