Góré és Bütyök

Még valamikor nyár elején (de mégis csak három bejegyzéssel ezelőtt) a levegőben hagytam kétszer is, három pontot … Az egyik arra vonatkozott, hogy lehet, hogy mégis lesz a falunapon palacsinta annak ellenére, hogy mi nem leszünk itt, na nem lett, tehát ez lezárva. A másik pedig arra vonatkozott, hogy nem költözünk még véglegesen Kisfaluba, hacsak … Most ezt a másodikat fejtem ki bővebben, de hogy le ne rágjátok izgalmatokban tövig a körmötöket, elárulom, hogy a végkifejlet a végleges költözés.

Ugyanis még akkoriban egyszer Szlovákfaluban időztünk a kocsmában, amikor találkoztunk azzal az emberrel, akivel annak idején elbótoltuk Mekit és Mukit, a két nőstény kecskénket, két levágott, herélt bakkecskéért. Ő említette, hogy van neki két „három hetős” kiskecskéje, kérjük-e őket. Lajosom egyből nagyon lelkes lett, hogy hogyne, na de mégis: fiúk, vagy lányok? Azt ő nem tudja, még meg sem nézte. Na mi egy pár nappal később megnéztük és kiderült, hogy mindkettő bak.

Egyből elúszott az a reményünk, hogy akkor majd hamarosan a kecsketenyésztők táborát fogjuk gyarapítani, de ezzel együtt azt mondtuk, hogy kellenek nekünk, egyből nyaralás után, úgy július közepén el is hoznánk őket. Akkor azt gondoltuk, majd valahonnan szerzünk nőstény kecské(ke)t is, egy bakot megtartunk, a másikat heréltetjük és majd húskecske lesz. De erről nagyon hamar lebeszéltek minket a hozzáértők: a bakkecske, amikor párzik, annyira büdös, hogy az egész udvarban, de tán még a házban sem leszünk képesek megmaradni. Jött a következő terv: legyen mindkettő herélve, húskecskék lesznek, a közben szerzett nőstényeket pedig majd elvisszük a kisfalusi másik kecsketartóhoz pároztatni.
Aztán telt-múlt az idő. Most már tényleg elhozzuk őket, csak még ki kéne alakítani a helyüket. De mindig volt valami fontosabb. Már nem mertünk átmenni Szlovákfaluba, mert ha ott találkoztunk emberünkkel, nagyon csúnyán nézett ránk, mert már fejte volna az anyát. A végén már nem is köszönt. Végül az volt az indokunk, hogy majd csak akkor hozzuk el őket, ha Hasfelmetsző már kiherélte. Végül a múlt hét kedden eljött az idő: elkészült az udvaruk, mi is itt voltunk néhány napig mind a ketten, így Lajos elindult Álmossal gyalog Szlovákfaluba. Én is mentem volna szívesen, de sejtettem, hogy hosszú ideig tartó kaland lesz és nem akartam anyukámat annyi időre magára hagyni.

Hát bizony hosszú ideig tartott, mivel nem voltak kezesbárányok. Egyszer csak jött a telefon: azonnal menjek eléjük biciklivel, vigyek sört, mert meg vannak tikkadva, ezekkel nem lehet haladni. Amikor megtaláltam őket, már egész közel voltak Kisfaluhoz és a kecskéknek már nevük is volt: Góré és Bütyök. Góré azért lett Góré, mert úgy tűnt, hogy ő a főnök, de aztán itthon kiderült, hogy sokkal inkább Bütyök az, de addigra a keresztelő már megvolt. Bütyök pedig azért lett Bütyök, mert neki vannak csengettyűi, Górénak nincsenek. Szarva pedig egyiknek sincs.

Na, hazaértek végül. Pörc pedig abban a pillanatban rájött, hogy az ő élete idáig merő egy unalom volt, amíg nem voltak kecskéi. Le nem lehetett vakarni róluk. Első nap még, hogy hagy szokjanak, az udvarukban maradtak, aztán még végül másnap is, mert már eltelt vagy két nap eső nélkül, így esnie kellett megint, egész nap. Pörc folyton ott volt a kerítésnél, ami csak azért volt gond, mert a kecskék vele foglalkoztak és nem ettek, így Pörc végül meg lett kötve. Na, akkor meg orbákolt!

Harmadnap lettek kihozva először, lánccal lekötve, hogy hagy legeljenek. Kell is nekik, mert ahonnan jöttek, ott leginkább az ólba voltak bezárva, de ha ki is engedték őket, abban az udvarban egy szál fű sincs, így csak néha eléjük szórt magon éltek. Így a legfontosabb feladatuk most hízni, hiszen elég soványkák. Na de amikor kijöttek és le lettek kötve, Pörcből kibújt a kecskepásztor! Nem hagyta őket békén, terelgette őket jobbról is, balról is, azok meg csak szaladgáltak így, nem ettek. Így aztán Pörcöt ismét meg kellett kötni, de ha a kecskékhez egész közel volt megkötve, akkor jól elvolt. Messze nem lehet vinni tőlük, akkor kibújik a Hacki Tamás a torkából.

Nem hittem volna, hogy mára, azaz csak hat nappal később eljutunk oda, hogy Pörc nyugodtan fekszik a teraszon (nincs megkötve), a kecskék meg nyugodtan legelnek a kert aljában. Időnként Pörc odamegy hozzájuk, megszaglássza, megnyalogatja őket, azok meg jól megöklelik, megrugdossák, mert félni aztán nem félnek tőle, szerencsére. Aztán Pörc esetleg lefekszik a közelükben, ők pedig legelnek tovább. Mert jó kövér, legelni való fű az van bőven. Legalább ennyi haszna legyen az esős nyárnak, ha már a paradicsom (meg a krumpli, meg a tök, meg az uborka stb. stb.) mind tönkrement.

Telefonnal készült, azért ilyen pocsék, de a lényeg látszik

A végkifejlet pedig az, hogy innentől kezdve valakinek mindig itt kell lenni, hiszen szaporodó állatállományunk van. Mert a tervek szerint már a héten a duplájára nő a kecskék száma, aztán meg még tovább, de innentől kezdve csak lányok érkeznek. Ezt majd elmesélem, ha megjöttek. Tehát mégiscsak elköltöztünk, még ha nem is cuccoltunk még át. De ennek is el kell, hogy jöjjön az ideje hamarosan. Jövő hétfőn pedig szeptember elseje, de ez az, ami engem idén először egyáltalán nem érdekel!