Április bolondja

Bolondos ez az április is, ahogy mindig szokott lenni, legalábbis időjárásilag mindenképpen bolond. Kezdődött azzal, hogy egyből elsején hógolyók potyogtak az égből. De ezrével. Kinéztem, azt láttam, kb. egy centis gömbök esnek, azt hittem jég, de azt csodáltam, hogy nem kopog. Nagyon intenzíven esett, és mégsem kopogott. Azért előkaptam a fényképezőt és kimentem. Akkor megnéztem őket közelebbről, kicsi, egy centis, tömörre gyúrt hógolyók voltak. A teraszon abban a pillanatban elolvadtak, a fűben is szinte csak a fényképezés erejéig maradtak meg.

Aztán jött a hétvége, és ugyan igaz, hogy többet hógolyó nem esett, de nagyon hideg volt. Hajnalonta fagyott és napközben sem volt meleg, meg még a szél is fújt, meg eső is sokszor esett. A Hegyen 15 cm-es hó volt. Még szerencse, hogy a nagyszombati körmenetet meg lehetett tartani. A templomban is hideg volt, látszott a lehelet, de én mégsem fáztam, mert izgultam: életemben először felolvastam.
Húsvét hétfőn is ilyen hideg időben jött el a szokásos ligetbeli tojás- és sörkeresés ideje. Miután túl voltam az első szódás locsoláson és hajszárításon (jött még később is, a fiúk elosztották), lementünk mi is a Ligetbe, ahol csupa fázósan kabátösszehúzós felnőttet és összesen öt darab gyereket találtunk ott. A többiek egész egyszerűen a nagy hidegre való tekintettel szerintem el se jöttek Kisfaluba.
Aztán teltek a napok és ahogy mostanában lenni szokott, a tél egyszer csak hirtelen átcsapott szinte nyárba. Nagyon vártam már Szántóvetőt, hogy jöjjön szántani, aki pénteken meg is jött, és szántott is, de nem vetett. Azt már én csináltam tegnap: elvetettem a már egy napja ázó borsót, a petrezselymet és a sárgarépát, valamint bedugdostam a földbe néhány ezer dughagymát. Nekem legalábbis annyinak tűnt, sose akart vége lenni, de egyszer mégsicsak vége lett. Most már ott pihennek a földben, meg is lettek locsolva (hova lett hirtelen az a rengeteg csapadék??), leshetem őket napról napra. De legalább tudom lesni őket, tudom locsolni, ha kell, mert itt vagyok, mindig itt vagyok.
Közben azért Színes pocakja egyre terebélyesedik, a tőgye is elkezdett nőni, Pörc pedig változatlanul nagyon jóban van a kecsókkal és most már az is megesik, hogy ha kéjelegve lefekszik Pihe elé, akkor Pihe megnyalogatja a pocakját. Ami ekkor még sárcsimbókos volt (egész télen sok rakódott rá), de ma már nem az, mert tegnap a vetés végeztével összekötöttünk mi ketten egy jó kis bringázást és Pörc idei első megmártózását a Folyóban.