Állathírmondó

Színes tavalyi két fia, Kormi és Csoki szép nagyra nőttek. Bár nőhettek volna nagyobbra is, a viszonylagos kis termetüknek lehetett oka a korai gyűrűzés, de ez szükséges volt. Januárban aztán már nem lehetett tovább várni: a szokásos éves disznóvágással az ő sorsuk is megpecsételődött. Abban bíztam, hogy mire erre kerül a sor, olyan rosszak lesznek, hogy nem fogom őket sajnálni. Kétségkívül nagyon rosszak voltak, pont mint egy (kettő) kecske, de ezzel együtt nagyon aranyosak, kedvesek, bújósak. Tehát a szívem szakadt meg, már napokkal a vágás előtt pityeregtem miattuk. De talán pont ezért, mert ennyire fölkészültem a rosszra, jobban éltem meg, mint gondoltam. A vágás idejére fiúgyerek barátnőjével együtt bevonultunk a legtávolabbi szobába és teljes hangerővel megnéztük a Kék lagúnát, ami talán a valaha készült legnyálasabb film, de a célnak akkor pont megfelelt.

Kb. ennyi hó volt egész télen

Ezzel viszont Színes egyedül maradt. És nagyon rosszul viselte az egyedüllétet. Rengeteget mekegett, ha nem tudtuk volna, hogy vemhes, arra is gondolhattunk volna, hogy pasikívánás van a mekegés mögött, de csak a magány volt. Amikor kihoztuk legelni és lekötöttük, jól elvolt addig, amíg valaki kint volt az udvaron, de ha bejöttünk a házba, éktelenül mekegett. És addig volt jó, amíg mekegett, mert ha elhallgatott, az gyanús volt: annyira puha a talaj a rengeteg esőtől, hogy mindig könnyedén kihúzta a földből a leszúrót (pedig nem kicsi) és elindult utánunk. És ha már idetalált az ajtóhoz, akkor megszemlélte és alaposan meg is kóstolta a sziklakertet. Később pedig a kibújó tulipánokat, le is legelte tövig mindegyiket.
Mivel április 17-re van kiírva, mindig mondtam neki, hogy mennyit kell még várnia, hogy ne legyen egyedül. Aztán ez a múlt hétvégén váratlanul alaposan megváltozott. Barátok jelentkeztek be, hétvégi látogatásra. És hoztak ajándékba egy hathetes gödölyét. Mivel Lajosom mesélte nekik a bosszúságot, hogy tavaly csak bakok születtek, jobbá tették a helyzetet: gondoskodtak róla, hogy idén biztosan legyen kislányunk. Már névvel kaptuk: Saci. Bár mi inkább a Zsömi nevet adtuk volna neki, mert zsömleszínű, de Saci maradt, a Zsömi pedig eltettük tartalékba. És leginkább Picikének hívjuk, mert olyan kis picike. És érdekes módon egyetlen csengettyűje van.

Széleske Színeske és picike Sacika

Színes nem fogadta kedvesen: döfködte egyfolytában. Saci meg szegény rítt, folyton rítt. Ez érthető is: egyszercsak elválasztották az anyukájától, egyben a tejforrástól, meg a testvérétől is. Elkerült idegenek közé, ahol ráadásul egy másik kecske folyton döfködi. Egy napig még különválasztottuk őket, de azóta együtt vannak. Színes még mindig időnként döfködi, féltékenységből is, meg kajaféltésből is, de jellemzően békében vannak együtt. És ha Saci valamitől megijed (igen gyakran megesik), akkor egyből Színeshez fut. Próbált tőle szopizni is, de az valahogy nem sikerült :) Színes amúgy már igencsak megszélesedett, látni rajta, hogy az utolsó hónapba lép lassan.
Saci most már megszokott nálunk. Tegnap volt az első nap, hogy már alig rítt, de egyszer-egyszer azért elenged egy-egy fülsüketítő hangzatot. Tegnapelőtt óta tombol végre a tavasz, Színest most már le is lehet kötni, kicsit megszikkadt a föld és Saci is kijön vele, de őt nem kell lekötni: nem nagyon mozdul el Színes mellől. Bezzeg tavaly Kormi és Csoki: ők bandáztak, mentek mindenfele. De Saci egyedül van kicsi, nincs bandatársa. A legmesszebb, ahova elmegy, a szénatárolóvá átlényegült fejőállás. Ha azt megtalálja, két pofára tolja befele a szénát. Mert az étvágyával nincs baj, most már elkezdte a füvet is csipegetni.

Színes viszont, azzal együtt, hogy továbbra is nagyon féltékeny, és bújósabb is lett, mint volt, megnyugodott. Már nem mekeg, ha kinthagyjuk és nem akarja a leszúrót sem kihúzni. Kellett neki nagyon a társaság.
És essen néhány szó a haszontalanokról is. Kacorról nem sokat tudok mesélni, igazi tunya dagadt szobacica lett belőle. Hol van már az aggodalom, amikor több mint 24 órán keresztül nem került elő az erdejéből! Majdnem mindig bent alszik, alig lehet kitessékelni. Ha pedig végre kegyeskedik kimenni, akkor már nemsokára dörömböl valamelyik ablakon. Éjszaka is.
Pörc viszont a frászt hozta rám egy hete. Pénteken már egy napja bágyadtabb, étvágytalanabb volt a szokottnál és este vettük észre, hogy sötétbarnát pisil. A diagnózis egyértelmű: babézia. Pont sétáltunk Szlovákfaluba, gondoltam, akkor egyből megkeressük Hasfelmetszőt, mert pont ő mondta már ezerszer, hogy sötét vizelet esetén egy pillanatot sem lehet várni. De Hasfelmetsző síelni ment! A kocsmában viszont hallottunk egy másik szlovákvárosi állatorvosról, így szombat reggel őhozzá mentem. Akkor Pörc már nem barnát, hanem sötétsárgát pisilt. Ez az állatorvos nem tudott magyarul (bár a szlovákfalusiak szerint igen, csak nem akart), sem angolul, végül előkerített egy fiúkát, aki legalább tudott angolul, így beszéltük meg a dolgokat. Két tünet hibádzott: nem volt Pörcnek magas láza, csak hőemelkedése, és a szeme fehérje is fehér volt, nem sárga. Ráadásul a vizelete sem volt már barna. Az orvos szerint ez nem babézia, hanem valami vírusfertőzés. Kapott rá valami szurit, meg 7 napra való antibiotikum tablettát. Mindezt 30 euróért, pfffff.
Amikor hazaértem vele, még mindig nem volt az igazi, de pár perccel később megérkeztek Baráték Sacival. Ebben a pillanatban Pörc elfelejtette az összes egészségügyi problémáját. Hiszen egy új kis lény érkezett hozzánk, aki csakis az ő játszópajtása lehet! Azóta is így van vele, bár Saci egy picit tart tőle, de nem csinál belőle ügyet: Színeshez szalad. Azonban valószínűleg nem csak Saci gyógyított Pörcön, hanem a szuri is, mert délutánra, amikor Barátékkal együtt sétáltunk át Szlovákfaluba, de ezúttal egy nem a megszokott, hanem jóval hosszabb útvonalon, már újra szaladozott és gyönyörűeket pisilt: szép sárgát!
Vasárnap már Hasfelmetsző is megjött a síelésből és találkoztunk vele. Szerinte mégis csak babézia lehetett, de a kutyák már nem annyira érzékenyek erre a fertőzésre, könnyen legyőzik egyedül is. Azt mondta, a másik állatorvos mindent jól csinált, ő is ugyanezt csinálta volna. Pörc pedig már újra jól van, étvágya is, a kedve is, a pisije is a régi.