Rápihentünk

Az idei Karácsonyunk gyökeresen eltért az utóbbi években megszokottól. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy gyermekeink megnőttek, a másik, hogy idén a Szentestét megelőző két nap egy hétvége két napjára esett. Gyermekeink ugyanis már annyira megnőttek, hogy dolgozgatnak is a tanulás mellett, ráadásul a kereskedelemben dolgoznak, ahol ezen a hétvégén várták a legnagyobb rohamot, emiatt Pesten kellett maradniuk. És mivel mi hagyományosan 25-én elkezdjük a vendégjárást, tehát aznap reggel Pesten kell hogy legyünk, semmi értelme nem lett volna annak, hogy 24-én reggel csak egy napért lejöjjenek Kisfaluba. Így mentünk csak mi ketten nagyfelnőttek, viszont 24-én reggel visszajöttünk Pestre.

Az volt a cél, hogy az utóbbi hajszás hetek-hónapok után legyen egy kis pihenés Karácsony előtt. Ezt a pihenést úgy kezdtük, hogy megérkezésünk után egyből beindítottuk a fűtést, majd a sikeres működés reményében magunk mögött hagyva a hideg házat átsétáltunk kutyástul Szlovákfaluba. Ott természetesen valamelyest elidőztünk, majd visszatértünk a már meleg házba és megkezdtük a pihenést: kiflit készítettünk a gubához (természetesen Samuban sült kiflit), Julival naptárt készítettünk, majd hogy teljes legyen a pihenés, másfél kiló lisztből meggyúrtam a bejgli tésztáját, amit kilenc cipóra osztva betettem a hűtőbe.
Vasárnap reggel a jóleső alvás után pedig nekiláttam a kilenc rúd (két gesztenyés, három diós, négy mákos) bejgli elkészítésének: aszalt szilvát daraboltam a gesztenyébe, diót daráltam (aprítógéppel – nélkülözhetetlen!), mákot daráltam (szintén nélkülözhetetlen elektromos kávédarálóval, mert a kézi mákdarálón szemes kávét szoktunk darálni, Egyik Kedves Rokon szerint ez így normális), tejet forraltam a sparhelton, tölteléket kevertem, tésztát nyújtottam, töltöttem, majd kenegettem tojással sokszor, pakoltam be és ki a tepsiket Samu gyomrába, illetve gyomrából. Ha már egyszer van nekünk Samunk, kihasználom rendesen, hogy ilyen ügyes. Közben persze ebédkészítés is dukált. Mire mindennel végeztünk, már majdnem besötétedett, így indultunk el megint gyalog kutyástul Szlovákfaluba, ezúttal célzottan Hasfelmetszőékhez. Onnan 9 óra körül indultunk haza, majd egy ilyen pihentető nap után hullafáradtan zuhantunk ágyba. Hétfőn pedig korán keltünk, hogy a 24-én szokásos teendőket (faállítás, ebéd és vacsora készítése, templomba menetel) még mind el tudjuk végezni. Alaposan rápihentünk Karácsonyra, ezt még azóta sem tudtam kipihenni.
Holnap reggel viszont újra irány Kisfalu és vissza sem jövünk január 2-ig! Ott nettelen leszek (mert így akarom), úgyhogy ezúton kívánok mindenkinek nagyon sikeres (az ideinél sikeresebb, legalábbis nálam), boldog, egészségben gazdag (az ideinél gazdagabb, legalábbis nálunk) új évet!