A Z-nek(ar)

A Zenekar idénre is betervezett egy kisfalusi hétvégét, amit két okból időzítettünk június elejére. Az egyik ok a bébibumm: az egyik tagnál még a nyáron baba fog születni – ám éppen ők nem jöttek el, a kispapa betegsége miatt. A másik ok, hogy azt hitték, amit mi mindannyian: hogy júniusban nyár van.

Így történt, hogy ezen a szép, ámde hideg őszi júniusi pénteken először csak egy zenészcsalád két és fél tagja, másnap pedig az apuka és egy másik zenészcsalád három tagja érkezett meg hozzánk. Így lett összesen 6 és fél vendégünk: négy felnőtt, két baba és egy meglepetés pocaklakó, akinek a létezése számunkra csak pénteken derült ki. Tehát a bébibumm most így alakul: tavaly egy baba jött, idén kettő, jövőre pedig már négy várható. Ezek szerint két év múlva nyolc? Hajrá Zenekar!
Pénteken a most már szokásos júniusi tevékenységünkkel kezdtünk: befűtöttünk. 15,8 fok volt a házban, nagy szükségünk volt Samura, aki jól teljesített: hipp-hopp 20 fokot varázsolt. És ugyan azért előfordult nyomokban jó idő a hétvégén annyira, hogy többnyire a szabadban voltunk, de Samura mindvégig szükségünk volt.
Az a babácska, aki tavaly még csak 15 hónapos volt és a szókincse három szóból állt (vává, háhá, az), idénre egy igen cserfes leánykává fejlődött. A szája most is folyamatosan fülig ért, sírni csak akkor hallottuk, ha túl sokáig hiányolta az anyukáját (pl. mert lekvárnak való epret szedett Szántóvetőnél), de a fő tevékenysége a beszéd volt. Alig több mint két éves létére nagyon szépen, választékosan beszél és ezt folyamatosan gyakorolja. Attól kezdve, hogy fölébred, addig a pillanatig, amíg elalszik. Igazi kiscsaj.
A másik babácska (szintén lány) most 8 hónapos, ő még nem nagyon beszél. Viszont mászik mindenhova és fölfedez mindent. Nagy baj ezzel nincs, csak arra kellett figyelni, hogy a forró Samut ne fedezze föl (és a kétéves sem), de ez sikerült. A 8 hónapos fölfedezőt szülei hagyják is fölfedezni, kint a kertben is és mivel nekik is van kutyájuk, Pörccel ő is nagyon jóban volt (a kétéves is). Kacorral nem volt viszonyuk, mert Kacor mostanában nagyon nem tűri az idegeneket és inkább elbujdosik ilyenkor.

Az evés-ivás ismét problémamentesen zajlott: folyamatosan. A terv az volt, hogy szombaton főzünk egy pörköltet (az előző heti rokoni találkozóval megegyezőt), majd vasárnap ebből egy gulyást. Végül gulyás nem lett, mert olyan sok lett a pörkölt, hogy bőven elég volt vasárnap is ebédre, ismét csak tarhonyával. Szombat este pedig a szokásos palacsintasütés volt műsoron.
Nagy túrákra most sem tudtunk vállalkozni a babák miatt, de kisebb részletekben át-átbringáztunk Szlovákfaluba. Mindig az eget kémlelve, hogy vajon el fogunk-e ázni. Ez szombaton egy kicsit sikerült is, vasárnap végül megúsztuk, pedig köröskörül fekete volt az ég, amit néha egy-egy villám világított meg. Így a program leginkább otthoni babázás, némi játszóterezés és eperszedés volt.

Ezzel a két egymás utáni bőséges vendéglátással viszont most átmenetileg végetér a vendégek sora. A legközelebbi nagy vendégtámadás majd június végén, a Falunapkor várható. Remélhetőleg már nyáron, árvízmentesen.