Éppen elhatároztam, hogy ma már tuti elmesélem a Szilvanapot. Aztán reggel a 6 órás hírekben, félkómás állapotban hallottam, hogy ma szeptember 11-e van. El is gondolkodtam: valamiről nevezetes ez a nap, de miről is? Szerencsére később, már ébren is hallgattam a rádiót és jobban odafigyeltem a hírekre, akkor mondták, hogy ma van a terrortámadás évfordulója. Tényleg! 12 éve vettünk egy házat! El is feledkeztünk róla, de teljesen.
Ünneplés? Most nincs. Lehetett volna éppen, ha… Ha az előzetes tervek szerint éppen Kisfaluban lennénk, de nem is vagyunk ott. Végül is én nem mentem vasárnap, Lajosom ment egyedül. Neki menni kellett, mert végre, 12 év után találtunk egy kúttisztítót, aki ki tudta szívatni az ásott kutunk alján a nagyon sok év során összegyűlt iszapot, és ő vasárnap tudott jönni. Én viszont beláttam, hogy Kisfaluból a Lapot a jelenlegi körülmények között (gyenge internet, ami ráadásul már nem is aktív, valamint csak mobiltelefon) nagyon bonyolult lenne elküldeni a nyomdába, márpedig el kellett küldeni. Akkor azt gondoltam, majd hétfőn elmegy, én pedig megyek Lajosom után kedden. Aztán a hétfőből kedd lett, Lajosomnak viszont szintén lett munkája, így ma hajnalban ő is visszajött Pestre. Sebaj, hétvégén megyünk, akkor majd megünnepeljük, az tuti. Hiszen az már maga ünnep, ha ott vagyunk.
A Szilvanapot pedig megint legközelebb mesélem el. De nem tartom kizártnak, hogy előbb ma este még őszi ruhát öltök. Nagyon itt van már sajnos az ideje.
Csini lett az őszi ruhád. Nekem is eszembe jutott a Ti évfordulótok, pont a hírek - emlékezés a terrortámadásra - kapcsán.
VálaszTörlés