2013. november 13.

Kisfalusi szép hetek

Ugyan a burkolók azt ígérték, hogy a terasz felújítása egy hétig fog tartani, de ez végül három hétbe telt. Így kénytelen voltam én is jelentős időt Kisfaluban tölteni az állatokkal: pontosan három hetet.

Ezalatt a három hét alatt rengeteg dolog történt ott: voltak közben Őszi Munkák, megtámadtak minket a rémek, vérét ontotta két disznó, majd jött egy háromnapos hétvége (Mindenszentekkor), amikor az egész család ott volt. De a többi idő javát egyedül töltöttem. És abban a nagy nyugalomban ez bizony néha nem volt jó. Elkezdtek hiányozni dolgok. Először is hiányzott a gyors net, ugyan volt mobil netem meseszerűen (hol volt, hol nem), de ez eléggé alkalmatlan volt a gyors kommunikációra, bár a munkám elvégzéséhez és elküldéséhez megfelelt. Aztán meg mit tagadjam, hiányzott a tévé. Van ott készülékünk, de csak földi antennával, és nem álltunk át digitálisan, mert azt mondtuk, hogy ha majd valóban költözünk, akkor úgyis valami kombinált kábeles megoldás kell, az internethez és a telefonhoz is. Sokat olvastam, rádiót is hallgattam, de azért reggel és este megnéztem volna a Híradót, vagy egy-egy jó filmet. És hiányzott a sampon, ami ellen persze tehettem volna, de sosem tettem. Ott most csak WU2 van, azzal mostan hajat, de annak már a szagát is utálom. És még hiányzott a Pörc-sétáltatás. Ezt persze megejthettem ott is, de ezt is általában egyedül, itt Pesten pedig van egy kutyasétáltató partnerem, persze kutyástul. Mindenszentek hetében pedig nem is tudtunk sétálni menni, mert többször is lőttek a környéken – hú, de imádom a vadászokat!!
Ezen a bizonyos héten, aminek a végén volt Mindenszentek, pedig megzizzent teljesen a falu. Egy egész héten keresztül folyamatosan mentek a temetőbe, egy nap legalább kétszer mindenki! A kézi kocsijaikon (kisfalusi neve: furik) tolták a rengeteg virágot. A temető pedig két házzal fölöttünk van, tehát mindenki elment előttünk odafele is, visszafele is. És az a rengeteg autó! Folyamatos volt a forgalom! Értem én, hogy temetőbe járunk, én is szoktam, de ennyit? Csak persze ott az a helyzet, hogy ha valaki nem így tenne, megszólnák. Na mondjuk a temetőn meg is látszott az eredmény: gyönyörű volt. Nappal a rengeteg virágtól (amiket idén nem fenyegetett a fagy), este a sok mécses imbolygó lángjától, mert Kisfaluba szerencsére még nem tört be a LED-es mécsesek korszaka.
Mégis, a sok egyedüllét és néha unalom ellenére jót tettek nekem az ott töltött hetek. Végül is alig volt olyan nap, amikor ne találkoztam volna valakivel, ha pedig elindultam kutyát sétáltatni, akkor garantált volt a találkozás. A sok munka ellenére alaposan kipihentem magam, Ica meg is jegyezte, hogy mennyire kisimult az arcom.
Aztán eltelt az utolsó hétvége is, a család elment, a falu kiürült, és én ismét egyedül maradtam. Akkor aztán már teljesen rámszakadt az egyedüllét érzése. Már elkezdtem várni a szerdát, amikor tudtam, hogy jövök Pestre. De végül is nem kellett addig várnom, mert már hétfőn este megjött Lajosom, együtt jöttünk végül vissza szerdán reggel. Most pedig már Pesten vagyok, pont egy hete. Amikor megérkeztem, a terasz még nem is volt teljesen kész, bár aznap kész lett, de emiatt kénytelenek voltunk Pörcöt másnap reggelig megkötve, vagy bezárva tartani. Azóta annyira felpörögtek az események, hogy nem volt időm írni. A kisimult arcom tovatűnt. Most már tudom, mi NEM hiányzott: a zaklató direkt marketinges telefonok (rengeteg van belőlük), a zajos, dugós, tömeges és büdös belváros (kétszer is jártam azóta benne), az állandó autózaj. Bár az is igaz, hogy kiélveztem Pest előnyeit is: a jövő héten szalagot kapó kisebbik fiunknak megvettük az öltönyt, inget, cipőt (hullafáradtak voltunk a végére); valamint nézőként részt vettünk nagyobbik fiunk együttesének fergeteges koncertjén. Tehát ha már nagyon Pest-hiányom van, akkor háromhetente egyszer föl kell ruccanni és tuti, hogy egy nap után újra elegem lesz az egészből, még akkor is, ha valami élvezetes is történik közben! És már sampont is vettem. És kutyát is rendszeresen sétáltatok.
És íme az eredmény, Hobbikertész kérésére: a terasz nagyon szép lett, ma lefényképeztem, de hogy ne mutasson teljesen csupaszon, odaültettem egy nagyon szép és nagyon okos kutyát, hogy egy kicsit földobja:

2 megjegyzés:

  1. A terasz valóban jó lett! Temetőjárat nálunk is volt, fel volt bolydulva a falu. Tömegesen jöttek messzebbről is a rokonok az elhunyt hozzátartozóikhoz. Sajnos az enyémek mind Pesten vannak, ezért csak gyertyát gyújtottam értük. A kutyasétáltatás már itt falun sem egyszerű, állandó pórázon viszem őket, mert ha nem, akkor bármikor kilőhetik mellőled. Sajnos egy kolléganőm tavaly így járt, mióta megtudtam, azóta csak pórázon vagyok hajlandó kutyát sétáltatni. A vadászokat meg egyenesen ki nem állhatom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, a település határán belül és még kívül is 300 méteren belül nem lőhetik ki, de megteszik. A vadász az az emberfajta (bár alig nevezném embernek, de állatnak még úgy sem), amelyik nem tiszteli a törvényt és azt tesz, amit akar. A mi kapunkban is lőttek már ki kutyát.
      Egyébként ez a falusi kutyasétáltatás megérne egy külön bejegyzést. Meg is fog érni.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...