„Ilyen volt – ilyen lett” naptár

Mostanra már annyi minden fejlődött a faluban az egyesület jóvoltából, hogy a tavalyi év, legalábbis egy része, amolyan „ilyen volt – ilyen lett” hangulatban telt. Előástunk egy halom régi fotót és elcsodálkoztunk, hogy ennyire kopár volt a falu? Ennyire szürke? Ennyire sáros? Ma már mindez elég hihetetlennek tűnik: a falu tele van fákkal, virágokkal, megújult néhány köztér. Próbáltunk ugyanabból a nézőpontból készíteni a mostani állapotokról is fényképet, ezeket majd meg fogom mutatni. Ez a bejegyzés azonban a naptárról szól, mert az idei naptáron is ezek a képek kaptak helyet.

A naptár el is készült időben, de Juli (elnök asszony) úgy gondolta, hogy mivel nincsenek rajta emberek, ezért nem lesz annyira népszerű, mint máskor. Csakhogy a kisfalusi naptárt már számon tartják. Már mindenhol, ahova bekopogtatunk a naptárral, kérdezzük is egyből: hányat hagyjunk itt? És akkor sorolják: egyet nekem, egyet a lányomnak, egyet az unokámnak, kettőt a rokonainknak stb. stb., mert ők mind itt voltak falunapon, szilvanapon, ekkor-akkor és tudnak a naptárunkról, várják.
A naptárosztás eléggé elhúzódott most, sosem értünk rá. Elkezdtük 3-án, aztán befejeztük 5-én, illetve félbehagytuk, mert elfogytak a naptárak, az a száz darab, ami akkor kész volt. Végül már mindenhol azt mondtuk: most csak egyet hagyunk itt, mert nincs több, de lesz utánnyomás. És még jó páran nem is voltak a faluban, mert télen nem járnak, nekik el kell tenni tavaszra. Juli azt gondolta, hogy még ötvenet nyomat, de mondtam neki, hogy nyugodtan nyomasson csak százat ismét, lesz gazdája.
Még jó, hogy tavaly megoldottuk 12 éve, hogy hova tegyük a falunkra az egyre gyarapodó számú naptárakat, mert a régiektől továbbra sem vagyok hajlandó megválni. Így a tavaly elkészült lécet csak át kellett rajzszögezni, hogy elférjen immár a hatodik naptár is. Azaz hogy át kellett volna, de nem találtam sehol a rajzszöget, pedig tudom, hogy kétféle is van nekem Kisfaluban. Még szerencse, hogy ha bolt nincs is a faluban, de ott van a második szomszédban Ica, akinek mindig mindene van, bármiből is fogyok ki. Most is volt rajzszöge, adott is. (De legalább most egy kicsit megnyugtató volt, hogy neki meg mákja nem volt, de mákja volt, mert nekem meg volt mákom, így adhattam neki végre én valamit.)