Zöldfejűek szilvesztere

Újévet ünnepelni Pestről megérkeztek szokásosan Eráék is, Szomszédasszonyék is. A szomszédságból Icáék is be szoktak nézni máskor is, most hívtuk őket: töltsék velünk az egész estét. Szerencsére a család kicsi lánya, Rozi délután három órát aludt, így vígan bírta ő is az esti mulatságot. Mert mulattunk rendesen.

A bendőbe valót mint szoktuk, közösen adtuk össze. Én bóléval és majonézes tésztasalátával készültem, vendégeink mindenféle sós sütit hoztak és idén Eráékon volt a sor, hogy leszállítsák a sütnivalót. Ennek alapanyaga két nappal korábban még röfögött, a lényből egy darabkát Eraférj befűszerezett, bekent mustárral és mézzel, majd beletekert egy adag paprikásszalámit. Összekötötte spárgával, alufóliába tekerte, így került a parázsra, ahol az este folyamán meg is sült finomra, omlósra, ízesre, pirosra.

A fiúk négyesben sütöttek kint és igen jól érezték magukat. Idén is kipróbálták az összes folyékony anyag gyomorba töltését bal kézzel balra fordulva stb. stb., ahogy minden évben. Folyékony anyag volt elég, így aztán mi lányok is sűrűn visítoztunk bent. De ez Szomszédasszonynak úgy tűnt, nem elég. Ha bent ittunk, éppen bent volt, ha a fiúk kint ittak, éppen kint volt. Ahol a fiúk nagy kegyesen befogadták és megengedték, hogy koccintson velük, mint azt az akkor készült videó is bizonyítja. Ahogy azt is, amint Szomszédasszony az ivászat után megjegyzi: fiúk, ti le akartok engem itatni.
Bent mi lányok játszani terveztünk, de erre nem került sor. Úgy elszaladt az idő, hogy elmaradt a játék. Viszont előkerült egy flakon zöld hajspray, ezt Szomszédasszonyék lánya hozta. Először befújta a maga haját, de többen is kedvet kaptunk tőle, így zöld lett az én hajam is,

Lajosom haja is (még a másnapi közös csipkebogyószedésen is az volt),

Rozi haja is. De a legboldogabb a hajfestéstől József volt, akinek a beceneve nálunk már egy ideje Fradi bácsi. Mivel ő már ősz, erre az estére nem csak az egész ruházata, de a haja is zöld-fehér lett.

Éjfél előtt elkészült a husi, leülhettünk a terüljasztalkámhoz. Tölgyfa asztalunkat ezúttal nem az eszmerendszer fedte, hanem az a farmos terítő, amit még évekkel ezelőtt kaptunk Tudomkitől, de akkor valahogy bekerült a pesti szekrénybe az abroszok közé. Most viszont odafigyeltem, hogy Kisfaluba utazzon és pont jó a mérete az asztalra.

Mire befejeztük az étkezést, közeledett az éjfél. Az alsó kertben már ősz óta gyűlt a mindenféle égetnivaló (ágak, hullott falevelek) és az egész kupac tetejét az a fotel díszítette, ami még Marsé volt, majd Pörcé lett, de ő szétrágta. Itt volt az ideje, hogy mind együtt meggyulladjanak és nagy lánggal égjenek, amíg mi elénekeltük a Himnuszt, majd kitöltöttük a pezsgőket a csilingelő poharakba és boldog új évet kívántunk egymásnak.