2014. szeptember 5.

A legnagyobb árvíz

Amióta elkezdtem a blogot írni, azóta van a tarsolyomban jó néhány régen történt eset, amit majd egyszer megírok. Köztük van a 2002-es nagy kisfalusi árvíz is. De azt nem gondoltam, hogy egyszer csak szinte élőben (na jó, 4 napos késéssel) fogok beszámolni egy még nagyobb áradásról.

A múlt héten még azt mondtam, idén nem érdekel, hogy eljön szeptember 1-je. Nem tudtam, hogy ez egy fekete nap lesz. Akkor már második napja esett szinte megállás nélkül az eső, de csak úgy csendesen, háromnaposan, de már kegyetlenül elegem volt belőle, főleg egy ilyen nyár után, amikor maxium 4 nap telt el egybefüggően esőmentesen. Hétfőn is esett egész nap, aztán este, miután a már erősen éhező (mert két napja nem tudtak már legelni) kecskéket bezártam, még jobban rákezdett. Hallottam én, hogy ömlik, szakad, még gondoltam is, hogy na, most biztos kissé meg fog duzzadni a patak. Aztán olyan 10 óra magasságában gondoltam, hogy most már lefekszem, de még előtte meg akartam nézni a patakot. Akkor is esett, de nem annyira, amekkora zúgást hallottam kint. Lementem a kert aljához a fejlámpával, gumicsizmában és elszörnyülködtem. A villanypásztor teteje éppen csak hogy kilátszott a vízből. Rohantam a pincébe áramtalanítani. Még jó, hogy az alsó kertet feltöltöttük a pincéből kiásott földdel, csak emiatt nem jött be a kertbe a víz. Nagyobb volt, mint a 2002-es, ebben később mindannyian egyetértettünk. Odavilágítottam a kecskék óljára, onnan négy szempár világított vissza, láttam, hogy ott minden rendben van. A villanypásztornak már annyi volt, azzal már úgysem tudtam csinálni semmit.
Pörcöt megkötöttem, mivel már nem volt zárt a kert. Bementem, átöltöztem, mert hiába voltam kabátban, teljesen átáztam, fölvettem az esőkabátot és elindultam a faluban lefele, hogy hátha kell valahol segítség. Hát kellett. A Hősök terén több házba is bement a víz, aminek a tetőzése akkor már levonult, de rengeteg büdös iszapot hagyott maga után. Voltak ott már többen is, szivattyúzták pincéből, szerelőaknából a vizet és takarították ki az iszapot. Kérdeztem, mire lenne szükség: seprűre. Hazamentem, magamhoz vettem kettőt is és elkezdtünk járdát, műhelyt takarítani. Közben hol elállt, hol újrakezdte, de akkor már dörgött-villámlott is. Jött a hír, hogy Szomszédfalu felé az út járhatatlan, eleinte azért, mert hömpölygött rajta keresztül a víz, később meg mert akkora iszapot hagyott a víz maga után. Kihívták a tűzoltókat, de náluk is betört a víz, késve tudtak indulni, aztán meg ők is a nagy autóval alig tudtak átjönni az iszapon. Ráadásul több autót is menteni kellett az úton, mert elsodorta őket a víz, őket traktorral húzták ki. Homokot is rendeltek, meg zsákokat, de az is késett. Amikor végeztünk a takarítással, kaptunk egy testnek-léleknek nagyon jóleső pálinkát, majd megvártuk a homokot és a zsákokat és nekiláttunk homokzsákokat készíteni azokba az udvarokba, ahova betört a víz, mert a katasztrófavédelem azt jelentette, hogy újabb eső várható. Közben mondtam mindenkinek, hogy elvitte a villanypásztort a víz, aki talál fehér oszlopokat, az a mienk. A várakozásban néhányan elmentek körülnézni és mondták, hogy az alattunk levő gázlónál vannak oszlopok, ezeket később, hazafele tartva összeszedtem.
Negyed1-kor keveredtem haza, csuromvizes lábbal, mert az esőkabátról a gumicsizmába folyt a víz. Egy alapos forró vizes zuhany után irány az ágy. Másnap reggel indultam kárfelmérni. Fényképezőgéppel és telefonnal együtt, mert hiába tudok a géppel jó képeket készíteni, az már egy olyan régi gép, hogy kell keresnem valahol (leginkább Pesten, ha arra járok) egy Win XP-s gépet, hogy ki tudjam őket tölteni. Így most csak a telefonnal készült képeket tudom megmutatni:
A levegőben az oszlopok, akkorát rántott az ár a dróton
Elvitte a gátunk felét, de a gát jól viszgázott
Itt derékszögben állna amúgy a villanypásztor
Holdbéli táj lett a zöldellő patakpartból, iszap mindenhol
Ez volt a sarokoszlop, mélyen leásva
Csak a drótok maradtak meg
Összetört oszlopdarabok a szomszéd kerítésén
A szomszédunk alatt az uszadékban fölakadt 3 oszlop
A faluban lejjebb az elsodot hidak egymás hegyén-hátán
A kecsók a cuppogósan sáros udvarukban
Nem minket ért a legnagyobb kár a faluban, ráadásul nekünk biztosításunk is van, tegnap megtörtént a kárfelmérés. A kárfelmérő közölte, hogy ez nem árvíz, hanem felhőszakadás. Hát legyen, végül is tény, hogy nem egy folyó áradt meg, „csak” egy amúgy kb. 10-15 cm mély patak. Tegnap délután Lajosom újraépítette a pótolt alkatrészekből a villanypásztort. De a látvány, ami a faluban és a környékén van, iszonyú.

4 megjegyzés:

  1. Sajnálom a történteket, tényleg iszonyú látvány. Nálunk nincsenek károk, de nem tudnék most olyan napot említeni, amikor nem esett az eső. Kirohadt szinte minden a kertből, jelenleg a krumpli rohad benn a földben, ugyanis nem volt 2 egymást követő nap, hogy kicsit szikkadjon a talaj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kertet már nem is említem. Egy rohadás az egész, már bele sem megyek. Végül bele fogom ereszteni a kecskéket, de még a babban és spenótban van reményem.

      Törlés
  2. Most találkoztam M.nénivel, aki elmondta, hogy '53-ban ennél sokkal-sokkal nagyobbra duzzadt a patak egy esőtől. Akkorára, hogy néhány háznak az ablakán jött ki a víz, egy ház össze is dőlt és egy tehenet elvitt. Tehát a bejegyzés címe nem helytálló, de nagyon remélem, imádkozom érte, hogy sose kelljen ugyanilyen címmel helytálló bejegyzést írnom.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...