2013. március 1.

Most már kocsma

Múltkoriban a fiúk segédkeztek egy költözésnél és egyből le is csaptak négy fölöslegessé váló, plafonig érő, fából készült polcra. Azzal a lendülettel le is vitték őket Kisfaluba (ez volt az egyik alkalom, amikor én nem tartottam velük) és el is helyezték őket: kettőt a sarokba állítva a nappaliba, kettőt a sarokba állítva a hálószobába. Ha jól tudom, eredetileg könyvespolcok voltak. Annak is megfelelnek persze, de elég mélyek, sokkal mélyebbek, mint a könyvek szélessége, így alkalmasak egyéb dolgok tárolására is. Ez nagyon is jól jön, mert ahogy egyre jobban lakjuk be a házat, egyre több a holmink.
Na meg gyűjtögetünk is. Én például bögréket, csészéket, Lajosom pedig söröspoharakat, korsókat. És mindkettőnknél vannak olyanok a gyűjteményben, amitől sikítunk, ha meglátjuk egy vendég kezében. Általában, ha vendég van nálunk, könnyedén odavetem neki, hogy szolgálja ki magát a kamrából, vegye ki az első, kezébe akadó ivóalkalmatosságot, aztán meg sikítófrászt kapok, ha meglátom, hogy az egy nagy becsben tartott pöttyös bögre, vagy egy szintén nagy becsben tartott söröspohár, amit nem szabad, csak kézzel elmosni, azzal viszont lehetetlen, mert nem fér bele a kezem. És ugye ettől is én kapok sikítófrászt, mert hiába tiltakozom rendszeresen szóban ellene, az elmosásuk csak mindig rám hárul.
Így most megszületett az elhatározás: az ilyen csecsebecséket kihozzuk a kamrából, így most már tényleg bátran válogathat a vendég kedvére. De még előtte az egyik polcra föltettem két olyan tárgyat, amiknek a falon lenne a helye, de mivel még mindig nem tudjuk sokmindennek a végleges helyét, nem akarjuk szögelni, pláne nem tiplizni a falat fölöslegesen. Az egyik a Csillagostól kapott fénykép, a másik pedig egy fafaragás, amit még Erdélyben kaptunk, amikor rendszeresen arra túráztunk (akkor még nem volt kisfalusi házunk). A fölötte levő polcra kerültek a bögréim és egyéb agyagdolgok. Bal oldalon három olyan kis pohár, amit Erától kaptam most Újévkor. Mellette egy kis kerámia harang, már nem is tudom, honnan van. A mellette levő két bögre a múltkor köszönt rám a bogácsi hétvégénken: ott kézzel készült bögréket árusítottak, darabját 250(!!!) forintért. Nagyon sokféle mintában voltak, egyik szebb, mint a másik, ez a kettő bolt, aminek nem tudtam ellenállni. Ráadásul a kék alapon fehér mintás nagyon passzol az eszmerendszerhez. Utána következnek a pöttyösök, régi és új. Valamiért megfeledkeztem a letört fülűről, de pótolni fogom. A jobb oldalon pedig a szintén Csillagostól kapott sárospataki ibolyás csésze, amiről már akkor tudtam, amikor megkaptam, hogy sosem fogom olyan alantas dolgokra használni, mint pl. ivás. A hátsó sorba pedig jellegtelenebb (de attól még szép) kerámia ivóedények kerültek, amiket ritkán használunk, ezeket elő lehet venni, ha szükség van rájuk.
Bal oldalon a baba Szomszédasszonytól, az őt tartó borosköcsög Szomszédfaluból jött
Piszke hozzászólása juttatta eszembe, hogy még valamit elfelejtettem idetenni: a kívül kacsás, belül mércés zománcozott edényeimet. Ezt is pótolni fogom. Muszáj is, mert a múltkor Lajosom vízmérésre merte használni és nagyon csúnya tekinteteket voltam kénytelen lövellni felé. Ő meg persze nem értette, miért.
Aztán jöttek a becses söröspoharak. Azok a legfelső polcokra kerültek, kettőre is, mert olyan sok van belőlük. Sőt, itt Pesten is még sokan vannak, már nem férünk el tőlük, ők is majd odakerülnek, csak azt nem tudom már, hogy melyik polcra, de majd kitaláljuk. Ugyanis a sarok másik oldalán is megtelt az eggyel lejjebbi polc: múlt héten a kedvenc szlovákvárosi éttermünkben kaptunk vagy 6 kartonnyi „leselejtezett” söröspoharat és korsót, csak mert olyan kevés van belőlük. Ezek oda kerültek szépen sorban, mert a kamra még így is tele van olyan söröspoharakkal, amiket bárki használhat és Helén elmoshat. Ráadásul találtunk még két készlet borospoharat is. Emlékeim mélyén fölsejlett, hogy tényleg, vannak ezek nekünk és jól elfelejtettem őket, amikor pedig vendégjárás volt, a kamrabeli négyet próbáltam beosztani a népeknek, jellemzően nem sok sikerrel. Most már tehát jöhetnek a vendégek, van miből inniuk, nem traktáljuk őket ezentúl műanyag poharakkal!

A polc tetején a hangfal szintén nem autentikus, de hozzátartozik a kocsmahangulathoz
Amikor elkészült a nagy mű, Lajosom igen elégedett lett vele. Meg is jegyezte, hogy végre most már kocsmának néz ki a ház! Ez nekem azért jó hír, mert különféle kocsmákban járva sajnos megtetszettek neki olyan kocsmafalak (pl. borosüvegből kirakott, hátulról megvilágított fal), amik ott a kocsmában jól mutattak, de egy parasztházban nem igazán éreznem őket autentikusnak. Ettől a látványtól végre letett az összes ilyen tervéről – amiket amúgy Pató Pál urasan nyilván sosem valósított volna meg. Sajnos viszont a por az nem Pató Pál úr, szépen fog szállni, terjedni, de majd a portalanítás miatt akkor fájjon a fejem, ha aktuális lesz.
Azért némi könyv is került a polcra, de az már a hálóban. És majd itt Pesten összeszedem az összes olyan könyvet, amiről pontosan tudom, hogy itt sosem lesz időm elolvasni őket és már itt is két sorban sorakoznak a polcokon. Amúgy pedig a polcok most amolyan mindentelnyelő funkciót kaptak, sokminden odakerült, ami idáig az asztalokon, ablakmélyedésekben hányódott. És mivel jó fapolcok ezek, ráadásul hátuljuk is van, fölmerült bennük, hogy egy csiszolás és pácolás után akár szekrényajtókat is kaphatnak, akkor pedig akár már ruhásszekrényként is funkcionálhatnak.

14 megjegyzés:

  1. Van nekem is kívül libás, belül mércésem, de kerámia, és a folyadékot szépen elszivárogtatja kifelé, tehát csak földes virágcserépnek használható. Mindazonáltal megnyugodtam: még az ember előtti időkben komoly bögrefüggőségem volt, de aztán szép lassan lejöttem a szerről, mikor ember egyszer mosogatáskor 43 darabot számolt meg. Nem tudom eldönteni, hogy átok vagy áldás, hogy ti osztoztok ebben a függőségben :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos hatalmas különbség van köztünk: bögréből messze nincs 43 darab, söröspohárból viszont messze sokkal több van, mint 43. Tehát: bögrénél áldás a függőség, söröspohárnál átok :))

      Törlés
  2. Rögzitve vannak a falhoz a polcok? Tudom, hogy már nincs kicsi gyerek, de az ördög nem alszik. Laci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bennem is fölmerült, hogy rögzíteni kéne őket, annak ellenére, hogy nincs kicsi gyerek, egy polc bármikor bármitől fölborulhat. Lehet, hogy később még majd rögzítjük őket, de úgy tűnik, anélkül is állnak, mint Katiban a gyerek.

      Törlés
  3. Nekem életem végéig, és megkockáztatom, hogy az azt követő életem során sem lesz összesen ennyi ivóalkalmatosságom, amennyi neked már most van. Bevallom, hogy engem az sem zavar, hogy a férjem második menyasszonyától ránk maradt bögréket is használjuk. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nincs férjem második menyasszonya, de szerintem ez engem sem zavarna :))

      Törlés
  4. Az igazi kocsmahangulathoz még hiányoznak a polcokról a háromszögben lelógó papírszalvéták, vagy csipketortapapírok, nem? :))) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajjaj, és még azok is fognák a port?? Na neeem!! :))

      Törlés
  5. Jók a polcok és főleg hogy hasznosítani is tudtátok... De ami a leginkább tetszik, az a tavaszi blogruha. Imádom a lila színt, és nagyon jó vendégségbe jönni hozzád :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annamarie, annyira hálás vendég vagy! Ha tulipános, azért imádod, ha ibolyás, azért, nyilván ha kiskecskés lenne, azért imádnád :) Az a lényeg, hogy tavaszi, nem?? :))

      Törlés
  6. Ha lila tulipános lenne, na azt imádnám a legjobban .;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehhez mit szólsz?
      http://www.zazzle.com/purple_tulips_flower_art_mug-168965092792403654

      Törlés
    2. Klassz!!!! Feltételezem, hogy nem vagyok egyedül a lila tulipán imádattal, ha már bögrében is gyártanak ilyet. :-)

      Törlés
  7. A kocsma "fíling" nekem is tetszik, de abban igazad van, hogy nem minden illik a parasztházba. Hajrá tavasz!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...