Költözünk! Költözünk?

Itt jobboldalt ezt mutatja a számláló, amikor éppen ezeket a szavakat pötyögtetem:

Mivel azt tudom, hogy ez nem igaz, a számlálót el is távolítom. Azt viszont még nem tudom, hogy mikor is költözünk.

Annak idején a számlálót az utolsó tanítási naphoz igazítottam, és az valóban holnap lesz. Költözhetnék is holnap, de csak egyedül. A gipszétől megszabadult gyermek felnőtt most már mozgásképességét visszaszerezve belecsap a bulizásba, Lajosom pedig munka miatt nem tudna velem jönni. Egyedül pedig nincs kedvem költözni. Akkor már inkább a rengeteg elmaradt teendőm elvégzésével és Anyuka-pátyolgatással töltöm a hétvégét. Na meg az a máskor ilyenkor már általános helyzet sem tudott még előállni, hogy ne lehetne itt Pesten megmaradni a hőségtől. Még nem.
Az előbb fölvetettem az egyik legnagyobb problémát is: az Anyuka-pátyolgatást. Az egyértelmű, hogy nem fogok tudni úgy leköltözni most, hogy két és fél hónapig nem is látom Pestet, mert Anyukámat kb. kéthetente pátyolgatnom kell. Viszont ez a nyár főpróba lesz ilyen szempontból. A közeli jövőnk főpróbája.
Ugyanis van egy dolog, amiről már egyre többet beszélünk. Egy év múlva a kisebbik fiunk is érettségizik, hogy mi lesz vele azután, még nem tudjuk, de már kifejezte, hogy akkortól a saját lábára szeretne állni (ez tükrözi a nevelésünket: nálunk nem lesz mamahotel!). És végül is mi ezt az eseményt tűztük ki arra, amikor gyökeresen megváltozik az életünk: végleg Kisfaluba költözünk. Ami azt jelenti, hogy a következő szeptember lesz az utolsó, amikor vissza kell költöznünk Pestre.
Ez a tény viszont elég sok problémát fölvet, amit addig meg kell oldanunk. Az egyik a munka. Engem kevésbé érint, hiszen a Kisfalu-Pest távolság nem akkora, hogy ne lehetne munkaügyben egyszer-egyszer ideutaznom, főleg, ha összekötöm Anyuka-pátyolgatással. Lajosom helyzete már más. Még nem tudjuk, hogy marad-e Pesti dolgozó, vagy Szlovákvárosban helyezkedik el. Ez utóbbit én persze sokkal jobban szeretném, mert sokkal kevesebbet lennék egyedül és már körvonalazódik is egy lehetőség, csak ütni kéne azt a vasat. A másik probléma ehhez képest eltörpül: ha elköltözünk, a holmijaink javarészét is nyilván el kell költöztetnünk, ehhez pedig nincs elég (ruhás)szekrényünk. De ez csak egy megoldandó probléma, amit addigra meg fogunk oldani. Vagy ha addigra nem (emlegessem Pató Pál urat?) akkor majd akkor, ha már elköltöztünk.
Nyilván teljesen elszakadni Pesttől nem fogunk, a gyerekeink, a munkák és Anyukám miatt sem. Emiatt még ki fogunk alakítani itt egy menedéket, egy lakrészt, ahol bármikor el tudunk tölteni egy-két éjszakát anélkül, hogy a felnőtt gyerekeink életét zavarnánk.
És hogy visszatérjek a bejegyzés címéhez: még nem tudom, mikor költözünk. Valamikor a jövő hét folyamán, remélem, hogy inkább az elején, mint a végén. De biztos, hogy tudatni fogom.