2013. június 26.

Még mindig a kígyó éve

Éppen néhány napja annak, hogy Rozi, akiről már köztudott, hogy minden, de minden állatot szeret, megfogni is, megkérdezte tőlem, hogy melyik állattól félek a legjobban. Rövid töprengés után azt feleltem, hogy a krokodiltól, de a kígyók sem a barátaim. Másnap pedig ott volt. A kígyó. Majdnem az ajtóban, fönt a teraszon. Nem volt nagy, megbújt a fal mellett, észre sem vettem volna, ha Pörc nem szaglássza állandóan.

Még mindig félelmetes, legalábbis nekem
Értem én, hogy a kígyó éve van, hiszen jól meg is ünnepeltük a beköszöntét, na de ez miért jelenti törvényszerűen azt, hogy egy kígyó be akar jönni a házunkba? Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, én, a gyáva felnőtt legszívesebben a bátor öt éves Rozihoz szaladtam volna, hogy segítsen, de féltem, mire visszajövünk, hűlt helyét találjuk, vagy esetleg Pörc tenne pontot az élete végére. Nem ismertem föl, hogy milyen kígyó, de abban biztos voltam, hogy nem mérges, olyanok a környéken nincsenek, ha jól tudom, na meg a viperák mintásabbak és a farkuk hirtelen keskenyedik. Ettől függetlenül nem szerettem a közelemben tudni és valahogy rá akartam bírni, hogy távozzon. Fogtam két botot, hogy na majd én azzal, na ezzel csak azt értem el, hogy hangosan (tényleg állati hangosan!) sziszegett, és elkezdett nagyon gyorsan tekeregni, mintha nagyon sokan lenne.
Reszkető kezem okozta, hogy homályos lett a kép
Pörc ezt már sokkal rosszabbul tűrte, úgyhogy meg kellett fognom, leültettem, és mozdulatlanul vártuk, hogy történjen valami. Végül is a kígyó is megunta ezt és elsiklott a fűben.
Ezek után bementem, elővettem a kígyós-békás Búvár zsebkönyvet és meghatároztam, hogy ő egy vízisikló volt, valószínűleg fiú. Később, amikor meséltem ijedelmemet mindenkinek, Juli azt mondta, hogy nem is kellett volna megijednem, mert a sikló nem is kígyó, csak kígyóféle. Hogy ne lenne kígyó! Amelyik így sziszeg??!!

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. "Nagyon érdemes fejleszteni, izmosítani magunkban azt a képességünket, hogy kívülről és bizonyos távolságot teremtve rá tudjunk tekinteni életünk fájdalmas eseményeire. Ilyenkor szempontváltás történik, amit a pszichológia átkeretezésnek nevez. Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos helyzetben voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé."
      Bagdy Emőke

      Törlés
    2. Szegény jobban megijedt tőled, mint te őtőle. Úgy tett mintha egy hatalmas félelmetes vipera lenne. És mikor jól megijedtél meglépett:)

      Törlés
  2. Én bírom a siklókat! Gyerekként sokat fogtam. Na de a sáska, én attól undorodok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt is látszik, hogy az emberek mennyire különbözők. A sáskát bármikor megfogom, igaz, nem szívesen :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...