2013. június 16.

Szórjuk a pénzt

Két dolgot vettünk mostanában a neten, mindkettőt azzal a felkiáltással, hogy próbáljuk ki, ennél több pénzt is dobtunk már ki az ablakon. Már mindkettő meg is érkezett, az egyiket még ki sem bontottam, a másikat viszont már használatba vettük, így erről már kijelenthetem, hogy nem volt pénzkidobás.

1. Idén hosszú idő (10 év) után újra elmegyünk nyaralni. Igaz, minden évben szinte egész nyáron nyaralunk Kisfaluban, de ez olyan igazi nyaralás lesz, elutazós, pihenős, munkamentes. Erdélybe megyünk, a Székelységbe, ahhoz a családhoz, akikhez régen (1994-től 2001-ig) rendszeresen jártunk, volt olyan év, hogy többször is. Aztán megvettük a házat, és Kisfaluban valahol ezt az erdélyi falut találtuk meg: a ház előtt és mögött erdő (igaz, ott fenyőerdő, itt pedig akác), a kert aljában folyik a patak, mindkét település a hegyek között fekszik és színtiszta magyar. Azóta nem voltunk náluk, de nagyon sokszor emlegettük őket. Míg végül a Facebook-on egymásra találtunk, így ott meg is tudtuk beszélni az idei menetelünket – lényegesen egyszerűbb ez így, mint régen, a postai levelezéssel. Akkor régen rengeteget fényképeztünk, mindig diára, azt jobban szerettük, mint a papírképet. Aztán a digitális technika beköszöntével egyre kevesebbszer került elő a diavetítő és egyre többször gondoltunk arra, hogy valahogy digitalizálni kellene a diákat (meg a negatívokat is), amíg végleg ki nem fakulnak. A végső lökést a nyaralási terv adta, mert szeretnénk ajándékba vinni nekik egy fényképalbumot a régi képekből, a kiválogatásuk és nagyíttatásuk viszont sokkal egyszerűbb fájlból. Az erdélyi diák szkennelésének már neki is láttunk, de volt még egy pár tekercs diánk, amit végül már be sem kereteztünk, mert nem kaptunk hozzá elérhető áron keretet, addigra annyira kiment a divatból a dia.
Ezek közül az egyiken találtam nagy meglepetésemre egy halom képet arról a napról, amikor a megvétel előtt először jártunk a házban, mint tulajdonosok. A képeket a házas blogomra tettem föl, mert ott a helyük. Egyúttal el is költöztettem azt a blogot is a blogspotra, úgyhogy íme még egy blog, amit át lehet linkelni a bloglistákban, már ahol szerepel. Igaz, nagyon el vagyok maradva azzal a bloggal, régen nem írtam a házról és nagyon kéne pótolni. Viszont a freeblog megint úgy látszik, hogy haldoklik, ott pillanatnyilag nem tudom közzétenni, hogy elköltöztettem a blogot, így itt teszem. Az itteni link mellett most már a baloldali sávban is az új link szerepel.
2. Lehet, hogy tettem egy gyenge lépést a vezeték nélküli slag felé, legalábbis ez volt a cél. Lecsaptam egy nagyon akciós slagra ebből a fajtából. Ez 7,5 méter hosszú és állítólag 25 méterre nő meg nyomás alatt, viszont nem törik, nem tekeredik összevissza és vízmentesen nagyon könnyű. A héten jött meg, még ki sem bontottam, ha kipróbáltam, ígérem, beszámolok róla, képesen is.
3. Van egy harmadik új kütyü is, ezért viszont nem adtunk pénzt, ezt kertészlegény fiam és a barátnője nyerte a Hortus Hungaricuson ősszel. Most tavasszal jött el az ideje, hogy kipróbáljuk, legalábbis a fűnyíró részét, mert sövényünk (még) nincs. Ott, ahol mostanában ezzel nyírom a füvet (virágok, málna- és szőlőtövek között, citromfű mellett, sziklakert mellett), idáig egyszerű pirosnyelű ollóval nyírtam, ez nagyon fárasztó volt. Most viszont pikk-pakk megy a fűnyírás, csak vigyázni kell, hogy nem tegyük oda az ujjunkat (nekem persze, hogy sikerült odatenni). Annyira ügyes kis szerkezet, hogy amint Szántóvető meglátta, kellett vennem neki is egyet. Akkor tudtam meg, hogy mennyire borsos az ára – az biztos, hogy ha nincs ez a nyeremény, ennyit nem adtam volna érte.

3 megjegyzés:

  1. Ez a slag nagyon érdekelne, kíváncsian várom a véleményedet róla!

    VálaszTörlés
  2. Hú! Az a slag nagyon érdekes. Írd majd meg, hogy tényleg úgy csinálja, ahogy azt ígérték a leírásban!

    VálaszTörlés
  3. Murphy gilisztakonzerves törvénye jut folyton az eszembe, úgyhogy én is várom a beszámolót

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...