- Kedd. Anyukámat hazaengedték a kórházból, én hozzá költöztem, akkor még nem tudni, mennyi időre. Nem megyünk hétvégén Kisfaluba, mert nekem szombaton egy konferencián a helyem. Esetleg Lajosom megy egyedül, de úgy meg minek, elég sokba kerül.
- Szerda. Nem megyünk Kisfaluba, mert sokba kerül.
- Csütörtök. Lajosom mégis megy, mert valamit el kellene onnan a környékről hozni, akkor meg már megéri. De csak szombat este tud menni, előtte dolga van, azt mondtam, hogy akkor lehet, hogy én is megyek vele. Az autó átkerült hozzá, én anyukámnál az ezer cuccommal, azt sem tudtam, itt Pesten hogy fogok hazakeveredni, lehet, hogy ottmaradok egész a hét legvégéig.
- Péntek délután. Én egy gimnáziumban segédkeztem egy matekverseny lebonyolításában. Lajosom hív, hogy most végzett, kapjam magam. Mondom neki, én még a gimnáziumban vagyok. Akkor mégis hogy gondoltam, hogy aznap este megyünk Kisfaluba? Én?? Sehogy! Holnap konferencia. Ja, akkor maradjak anyukámnál vasárnap estig, ő mégis megy egyedül. Én autó híján gyorsan megszervezem a másnapi konferenciára a fuvart.
- Péntek este. Lajosom hív, hogy mégsem ma este, hanem holnap este, jön értem még aznap este anyukámhoz, (pesti) hazaköltöztet, majd szombaton a konferencia után megyünk együtt Kisfaluba. Mondtam neki, hogy ez így már nem lesz jó, én már megszerveztem mindent másnapra. Jó, akkor szombat este jön értem anyukámhoz, becuccolunk mindent az autóba, így megyünk Kisfaluba.
Természetesen azt a valamit, amit el kellett volna hozni a közelből, az illető, akitől el kellett volna hoznunk, a munkahelyén hagyta. Így nem hoztunk el semmit. Ennyit az előzetes tervekről.
Ember tervez..... hát nálatok is zajlik az élet rendesen, legalább nem unalmas:)Eszter
VálaszTörlésEz egyszer biztos, mindkettő. Zajlik is és nem unalmas.
Törlés