Babázott

Pénteken édes jó Lajosom kitalálta, hogy áztassak be füstölt oldalast meg babot, így szombaton, ahogy odaérünk Kisfaluba, egyből begyújthatunk a sparheltba és már főhet is a bableves. Én pedig, mint mindig, szót fogadtam neki – amit aztán rendszerint meg is bánok. Először csak az oldalast áztattam be, még pénteken délelőtt, arról este leöntöttem a vizet, friss vizet öntöttem rá és beleöntöttem a babot is.

Szombaton, indulás előtt leöntöttem a vizet, hogy ki ne lötyögjön útközben. Aztán ahogy odaértünk a faluba, egyből találkoztunk Szántóvetővel. És akkor ezen igen örvendtünk. Aztán megegyeztünk abban, hogy egyből tá is megyünk Szlovákfaluba, majd ő átvisz minket autóval. Fölmentünk a házba, begyújtottunk a kazánba, de nem a sparheltba, a babra és az oldalasra pedig vizet öntöttem.
Az oldalas és a bab ázott.
Mivel autóval mentünk, Pörcöt otthon hagytuk, holott csak azért vittük magunkkal, hogy jól megfuttassuk, amikor Szlovákfaluba megyünk. Szombaton nem csak egész nap volt gyönyörű idő, ráadásul meleg is, hanem még este is, így végig kint ültünk a szabad ég alatt az asztalnál, találkoztunk ezzel is, azzal is, így aztán jó késő volt, amikor hazamentünk. De előtte még megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk együtt a párkányi Simon Júda vásárra – én ennek igen nagyon örültem, mert még soha nem voltam.
Az oldalas és a bab meg csak ázott. Ázott egész délután, egész este, majd egész éjjel.
Vasárnap Pörcöt otthonhagyva elautóztunk Párkányba, erről majd egy külön bejegyzésben mesélek, mert érdemes. Közben pedig az oldalas és a bab ázott. Délután értünk csak haza, jóllakva, mert Párkányban belaktunk, akkor gondoltam, hogy már ideje lenne végre megfőzni azt a bablevest. Addigra a víz tetején már fehér foltok úsztak és kissé erjedt szaga volt az egésznek. Ezért aztán leöntöttem a vizet, lemostam az oldalast, átmostam a babot, majd új vízben föltettem főni. Meg is főtt elég hamar, hát bizony puhák voltak már mind rendesen. De mire megfőtt a leves, még mindig nem voltunk éhesek, viszont éppen ideje volt, hogy valóban végre egyszer megfuttassuk Pörcöt, így átbringáztunk Szlovákfaluba. Akkor már egyáltalán nem volt meleg, viszont nagyon hideg volt, úgyhogy nem kint ültünk le, hanem bent. De legalább találkoztunk a disznónevelő ismerőssel, így meg tudtuk vele pontosan beszélni a két hét múlva esedékes disznóvágást.
A bablevest végül csak ma (hétfőn) kóstoltuk meg. Életemben ilyen pocsék bablevest nem főztem. Enni ettem már rosszabbat, olyat is, ami megégett, meg olyat is, amit elsóztak, de én magam ilyen pocsékat nem főztem. Ennek nincs sem égett, sem túlsózott íze, viszont nincs babíze sem, meg füstölt hús íze sem. Se íze, se bűze. Kiázott belőle minden. Végül is megesszük, mert nem ehetetlen, de nem vagyok rá büszke.