Nyári disznó

Már régen kitűztük a szombatot a most aktuális őszi disznóvágásunk időpontjának. Most egy pár hétvégén egyéb elfoglaltságunk lesz, tovább meg nem akartuk halasztani, hogy a hús sózása és füstölése nem csússzon bele a karácsonyba. Ugyan láttuk az jósolták, hogy szinte nyári meleg lesz, ami nem tesz valami jót a disznóhúsnak, de nem akartuk ettől még elhalasztani. Viszont fölmerült: miért is ne csinálhatnánk így az egészet az udvaron? Ez pedig annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk: ezentúl mindig így lesz. Hidegben is. Így nem koszolunk bent a házban. Egyedül az eső tud minket ebben megakadályozni, de reméljük, hogy nem fog. Majd megcsináljuk, hogy ne essen.
Most két disznót vágtak le nekünk, egy 136 és egy 217 kilósat. Ahhoz képest, hogy két 140 kilósat kértünk, ez egy kicsit túlzás, de valahogy mindig ez van. Lassan majd csak megtanuljuk ezt is és legközelebb 60 kilósat rendelünk.
Viszont soha nem látott mennyiségben készült kolbászhús: 80 kilónyi lett. Ezen kívül 60 kilónyi hús csücsül a sóban: a hátsó sonkák, a hátsó csülkök, a hasaalja szalonnák, két nagy karaj bőröstül, hogy angolszalonna legyen, valamint a császárszalonnák. (Ne feledjétek, hogy felesben csináljuk, tehát végeredményben a fele lesz majd a mienk!) Na meg rengeteg nyers hús a mélyhűtőben, hogy meglegyen az elkövetkezendő étkezésekhez a megfelelő alapanyag. És persze a hurka, abból is igen sok. Olyan sok, így együtt, hogy meglátva a mennyiséget, teljesen biztosak voltunk benne, hogy nem fog beférni a mélyhűtőbe. De befért.
Kétségkívül nagyon jó volt kint dolgozni. Egy bibi volt csak ezzel: a jó idő előcsalogatta a még életben lévő darazsakat és legyeket. Ezért elővettem két örökölt csipkefüggönyt, amiből mindig levágok, ha valamihez tüll kell, de olyan sok van belőle, hogy az sem kizárt, végül még akár függöny is lehet. Mindesetre elég nagy volt ahhoz, hogy letakarjuk vele az összes húst. A feldolgozottak pedig bekerültek a házba, a hűs padlóra.

A nagy lábasban a májak vannak, a fazékban a bőrök

És, mint mindig, most is akadtak problémák. Pontosabban lényeges csak egy: kevés lett a bél. Nagyon kevés. Ugyanis a bél számításakor csak a kolbászt vettem figyelembe, a hurkát nem. A kolbászra elég is lett, még valamennyi hurka is bélbe került, de a nagyja zacskózva lett. Majd úgy sütjük, zacskóból kivéve, különben is, minek a bél, ha úgyis mindig kireped? De hogy ne legyen most már ezentúl ilyen probléma, elővettünk egy papírt és minden megjegyzendőt felírtunk. Fölírom ide is, hogy most már több helyen is meg legyen örökítve. Tehát kell:

• Szódabikarbóna. Most sikerült egy kilósat venni és valóban nagyon jól oldotta a zsírt és nagyon nem mindegy, mit öntünk ki, ultrás vizet, vagy szódabikarbónásat.
• Szemeteszsák. Mindenféle méret, mindenféle célra.
• 2 csomag fólia, letakarni a házban a padlót és az asztalokat. Rengeteg szemetet termel sajnos, de rengeteg vegyszeres mosogatástól kímél meg. És hozzá egy tekercs maszkolószalag, ragasztani.
• Fagyasztózacskók, alkoholos filc feliratozni őket. Vagy matrica.
• 2 palack gáz. Egy az abáléhoz, egy a főzéshez, még akkor is, ha sparhelton főzünk. Most nem ott főztünk, mert nem akartuk fűteni a házat.
• Élelmiszerek, fűszerek: rizs; babérlevél; 1,5 kg fokhagyma; 3 kg vöröshagyma; levestészta; leveszöldségek; pirospaprika, ebből egy évre 3,5 kg.
• Bél. Sok. 10 kg kolbászhúshoz 10 m bél, ezt már tudtuk, de ehhez is kell ráadás (még jó, hogy volt), mert lehet a bél vékony, vagy könnyen szakadó. De kell bél a hurkához is!! Sajnos, most nem tudtuk meg, hogy mennyi (kellett volna), szerintem 50 m-t simán rá kell szánni. A fölösleg a fagyasztóban eláll.

Flottul ment már minden. Amíg folyt a darabolás, csontozás, bőrözés, darálás, fűszerezés, töltés kint, addig a vacsora elkészült bent. Toros leves és pecsenye. Mindkettő olyan étek, ami különben is nemes, de a friss húsból készültnek nincs párja. Negyed 10-kor ültünk vacsoraasztalhoz, ami igen korai, mert volt olyan év is, hogy csak 11-kor. És sokkal hamarabb kész lettünk volna, de úgy döntöttünk, hogy a zsírral szemben a hájas sütit részesítjük előnyben, így még a hájat is ledarálták a fiúk. Ehhez viszont a darálót előbb el kellett mosni (mint minden mást is), majd a hájdarálás után még egyszer el kellett mosni. De legalább lett vagy 5 fél kilós csomag hájunk, a téli sütemények alapanyagához.
Elfáradtunk. Nagyon. De van eredménye. Tele a mélyhűtő, tele a húsosláda sózott hússal, tele a füstölő bácsi füstölője a kolbászunkkal. És tele van a pocakunk is, még mindig. Ma ettük meg a maradék legvégét.