Nem szeretem az őszt. Nálam az évszakok sorában a legutolsó helyen kullog. Tudom, nagyon sokan szeretik, le is szokták írni, hogy a kedvenc évszakuk, de én nem szeretem. Az elmúlást jelenti, a fák, növények csupaszodását, halálát és a gyűlölt korai sötétedést. De egy dolgot el kell ismernem: gyönyörűek a színei, bár ez is az elmúlást jelenti. És valahogy az idei ősz még színpompásabb, mint máskor szokott lenni.
Azt mondja az én kertészlegény fiam, hogy ez az idei különleges időjárásnak köszönhető, és majd csak igaza van, ha már harmadik éve ragad rá a tudás ott az egyetemen. A hűvös szeptembernek, majd a fagyos október elejének, végül a szokatlanul meleg október végének. Fényképeztem is a színeket, de a fényképek nem tudják úgy visszaadni a látványt. Különösen útközben a hegyoldalakat, amelyeken minden szín megtalálható volt talán a kék kivételével. Viszont idén a kertünkből sem kellett kilépnem ahhoz, hogy szembetaláljam magam a színek tombolásával.
A fosókaszilva sárgába és zöldbe öltözött:
A meggyfáról sosem gondoltam volna, hogy ennyire színes tud lenni. Alul zöld, középen sárga, fölül piros:
Aztán pár nap múlva mindez a földön:
A labdarózsa, ami tavasszal annyira kedves szívünknek a sok fehér virágával, most ugyancsak fölvette a piros, a bordó és a lila minden árnyalatát. Mellette zöldben és sárgában a juharfa:
Amikor észrevettem, hogy a madárbirs levelei is szinte egytől egyig milyen mélybordók, vagy lilásbordók, vagy nem is tudom, már siettünk, pakoltunk, nem volt időm lefényképezni. Két nap múlva pedig, amikor visszajöttem, már pár kivételével szintén mind a földön voltak:
Az utcára kilépve pedig nem kell messzire menni, ez a gyönyörű kecskerágó pont szemben van a kapunkkal:
És szerintem idén valahogy a csipkebogyó (amiből rengeteg van) is sokkal pirosabb, mint máskor szokott:
Fogunk is gyűjteni sokat, ahogy kökényt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése