Fizikus szemmel

Úgy tűnik, ez a vezeték nélküli téma nagyon érdekes, legalábbis sokakat felajzott. Most újra összefoglalom az utolsó bejegyzés óta kapott hozzászólásokat, mert később szerepük lesz.

1. (Piszkétől) „Matematikusok: na ezért bírom őket. Meg a fizikusokat is. De a legjobban az elméleti lézerfizikusokat. A vezeték nélküli mobil locsoló legdekoratívabb verziója persze az elefánt, csak nem tesz jót a kertnek, ha nem tud lábujjhegyen settenkedni, teli orral. Úgyhogy marad a távirányítható felhő (extra mini cumulonimbus kivitelben).”
2. (Piszkétől) „Hát de tényleg tök egyszerű, de hülye vagyok. Láttál már erdőtüzet helikopterről oltani? Na, ugyanez, kicsi távirányítós repülővel.”
3. (Válasz tőlem Piszkének) „Milyen igaz: a fizikusokat még meg sem kérdeztem! A kicsi távirányítós repülő is jó, de hogy lesz rajta akkora tartály, ami az egész kertre elegendő vizet tárol?” (Piszke válasza:) „Na ezt a részt oldják meg a fizikusok!” (Válaszom Piszkének) „Végül is van fizikus megoldás: abszolút nulla fokon az anyag térfogata nulla lesz. Már csak azt a hőfokot kell megtalálni, ahol a jég térfogata pont akkorára csökken, hogy elférjen egy ilyen kis helikopter tartályában. Bár azt még nem tudom, egy olyan kőkemény jéggel hogy lehet locsolni?”
4. (Válasz Lacitól) „Remélem Minyon, hogy a matek egy kicsivel jobban megy! Köztudott, hogy a víz 4 Celsius fokon a legnagyobb tömegű. (Általánosan!) Bár valószínű, hogy a növények azt a hőmérsékletet sem kedvelnék.” Na, itt derült ki, hogy mennyire hasonlóan vagyunk mi ketten fizikusok, Laci meg én. Mert neki is igaza volt, de (válasz tőlem Lacinak): „Nem a tömege a LEGKISEBB 4 fokon, hanem a térfogata! A tömege nem változik.”

És itt jön a képbe János, a legeslegkedvesebb fizikus munkatársam. Ő nem csak arról nevezetes, hogy bármilyen fizikával kapcsolatos kérdést föl lehet tenni neki, de pl. arról is, hogy szerez nekünk egy asztallapot és lábat gyárt hozzá. És nagyon nem mellesleg van humorérzéke is. Az egyszerűség kedvéért a kérdést úgy tettem föl neki, hogy elküldtem az előző bejegyzés linkjét. Ezek után először is megrótt, hogy: „ez így nem ér: nem tudok nyugodtan dolgozni a nevetéstől, a vezeték nélküli ötleteket olvasva!”
De persze nem volt véletlen, hogy pont őt kérdeztem meg, mert egyúttal érkezett a válasz is:
„Gondolkodtam a problémán, de a legjobb ötleteimet lényegében lelőtték a hozzászólók. Az én verzióm: egy nagy lavórból napenergiával vizet párologtatunk, a felhasználás helyén pedig lecsapatjuk (ehhez is kell energia, de azt a vezeték nélküli árammal megoldjuk).  Azért kell a lavór, hogy ne „lopjuk” a vizet a világóceánokból! Az áramon még töprengek.
Egy akadékoskodó észrevétel: abszolút nulla fokon (határesetben) sokminden nullává válik, de a testek térfogata NEM! Ezt csak azért mondom, nehogy emiatt utasítsák vissza a szabadalmadat! Az pV=nRT az ideális gázokra vonatkozik, de alacsony hőmérsékleten általában cseppfolyósodnak, illetve megfagynak az anyagok.”
Ezt egy hosszú, virtuális, kissé csapongó beszélgetés (billentyűkopogtatás formájában) követte, aminek az összefoglalója (azt hiszem, elég egyértelmű lesz, melyik beszélgető fél kicsoda):
– Létezik olyan hőmérséklet, amikor az ideális gáz állapotú locsolóvíz belefér a egy pici távirányítós helikopter tartályába, nem? Igaz, a tömege megmarad, szóval annak a szegény pici helikopternek elég nehéz lesz fölemelni.
– Majdnem minden anyag szilárd lesz, kivétel a hélium, ami még nulla fokon is folyadék marad(hat).
– Héliummal nem locsolom a kertet, mert magas lesz a növények hangja. Ha nekem a locsoláshoz nem elég egy lavór víz, megvalósíthatom ezt a patakból is? Csak az a baj, hogy oda nem süt a Nap.
– Nem baj, kevés víz kell a zuhanyozáshoz, ha lehűtöd magad nulla fokra, ha nem is nulla méretre, de összezsugorodsz.
– De én locsolni akarok!! Növényeket! Ahhoz pedig sok víz kell!
– Akkor zanzásítsd a veteményeskertet!
– De abszolút nulla fok közelében nem terem a paradicsom, de a paprika sem.
Itt ezt a témát kimerítettük, de jött más téma is, ha már összejöttünk így, virtuálisan. János felesége a kerti házikó homlokfelületére napocska-holdacska motívumot tervez, de János szerint nem jó az elhelyezése, mert a Hold pont fordítva gömbölyödik, mint ahogy kellene, ha ott a Nap. Ez csillagászati probléma. A feleség tervében a Nap az ajtóra kerülne (jobbra), s a C alakú Hold tőle balra (pedig akkor D kellene legyen). Ekkor világosodtam meg: a mi tetőnkön is csillagászati probléma van?? És bizony, az van! De kiderült, hogy egyezik a véleményem a feleségével (szintén fizikus): Van a csillagászati probléma és van a népművészeti hagyomány, mi azt követjük, hiszen ezek szerint a palócok nem csillagászok. Igaz, ezen a problémán az sem segít, ha belülről nézzük, viszont jobban néz ki így, és tudták ezt már a palócok is.

---

Utóirat: Tegnap este nálunk járt az az ismerősünk, aki minden villanyszerelési problémát meg tud oldani, ő tervezte meg és vitelezte ki a kisfalusi házunk elektromos behálózását, valamint ő szokta megoldani, ha éppen azért nem működik a fűtésünk, mert vezérlési baja van. Neki is fölvetettem a problémát, mindkettőt. Nagyon hamar megoldotta őket:

1. A vezeték nélküli slag úgy működik, hogy kell egy ember a csaphoz egy rövid slaggal, meg egy másik, aki locsol és a kezében van egy vascső, erre szerelve a locsolófej. A csapnál levő ember pedig egyszerűen belespricceli a vizet a vascsőbe és ott a víz a locsolófejnél.
2. A vezeték nélküli elektromos hosszabbítót pedig már tényleg megvalósították. Hiszen, mint mondta, „mágneses úton át lehet vinni az energiát rádióhullámokkal”. Ezt annyira nem értettem, hogy egyből le is írtam. Inkább kérdeztem tőle érthetőbbet: Drága? Nagyon.