2012. november 12.

Tökfilkó

Erától tavasszal nem csak virágmagokat kaptam, hanem néhány dísztök magot is. Gondolkodtam egy darabig, hogy hova vessem őket. A szegélykőbe nem lehet, mert akkor vagy a járdára futottak volna, vagy a fűre, akkor meg Lajosom könyörtelenül lekaszálta volna. Végül elég mostohán bántam velük: a szomszéd kerítése mellé vetettem őket, oda, ahol nem hogy kaszás Lajos, de még a madár se jár, sőt, még én sem a locsolócsővel (aminek a vezeték nélküli megoldását még mindig várom valahonnan az égből pottyanni).
De ezeknek a tökmagoknak nem számított sem szárazság, sem kaszálás, sem le se …, sem semmi, ők vígan kikeltek és virágoztak. Aztán meg termést hoztak. Néha vetettem rájuk egy-egy pillantást, megállapítottam, hogy jó elvannak ott a csalán között, nőnek-nőddögélnek. Aztán az egyik őszi hétvégi estét a szomszédunknál töltöttük kint az udvaron sütögetve, Pörc pedig ezt erősen nehezményezte – mármint azt, hogy ezt nélküle tettük. Ezért folyamatosan rohangászott a kerítés mellett, ezzel learatva szinte az összes töktermést. De addigra a tökök már beértek, nagyon nem is viselte meg őket a learatás, úgyhogy összeszedtem őket és Mindenszentekre való tekintettel elrendeztem őket egy tálban.
Icától pedig megkérdeztem: kinyerjük majd belőlük a magokat? Naná, hogy kinyerjük.
A tökök szépen pihengettek a tálban, mígnem be nem tért hozzánk látogatóba egy kiskorú fiúgyermek. Ő a legkisebbet egyből nagy tetszéssel szemrevételezte, amit nem tudtam nem észrevenni. Természetesen nekiadtam, ő pedig elnevezte Tökfilkónak. Ezek után alaposan átnéztük ott a kerítés mentét, hogy esetleg akadna-e még egy ilyen picurka a szintén hozzánk betérő, pont ugyanolyan kiskorú lánygyermeknek, de nem volt. Hogy hogy is osztoztak meg ők később azon az egy szem Tökfilkón, arról azóta nincs információm. Hiszen nem is jártam azóta a faluban.
(De: Anyukámat holnap engedik haza a kórházból, már olyan jól van, hogy én is el tudom hinni, hogy egyedül lehet majd hagyni, de kell egy pár nap, hogy erről megbizonyosodjam. És ha végre minden újra visszatér a régi kerékvágásba, majd csak egyszer eljutunk szeretett falunkba is.)

14 megjegyzés:

  1. A locsolócső vezeték nélküli megoldása (bár még nem tökéletes:-)
    https://www.google.hu/search?q=locsol%C3%B3kanna&hl=hu&newwindow=1&client=firefox-a&hs=K9M&rls=org.mozilla:hu:official&prmd=imvns&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=j5qiUP74DcjTsgbogIHYBw&ved=0CDIQsAQ&biw=1136&bih=941

    VálaszTörlés
  2. Porta, köszi, állati csini locsolókannák :)
    De félreértetek: nekem olyan vezeték nélküli kapcsolat kell, hogy kinyitom a csapot, a kezemben a locsolófej, de a csap és a fej között nincs semmi (slag) és mégis folyamatosan folyik a fejből a víz, amíg el nem zárom a csapot. Na így.
    És hasonlóképpen szeretném még, ha megoldaná valaki a vezeték nélküli elektromos hosszabbítót, tehát pl. az elektromos fűnyíró folyamatosan működik úgy, hogy közben nem kell állandóan a vezetékre figyelnem, mert nincs is vezeték. Na így.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az akumlátoros fűnyirót már régen feltalálták, sőt van belőle (hasonlóan a porszivóhoz) robot is. (Valószinűleg az ára miatt nem terjedt el túlságosan.)

      Törlés
    2. Nem, nem. A fűnyíró az csak egy probléma. Nekem vezeték nélküli slagra és vezeték nélküli elektromos hosszabbítóra van szükségem, ami úgy működik, mint a wi-fi: mindig folyik belőle a mindenféle anélkül, hogy össze lenne kötve a forrással. Na így. Megyek Piszkéhez.

      Törlés
    3. Nagyon nem tudok ma helyesen irni! Mégegyszer:
      A víz vezeti az áramot, akár össze is lehet kötni a két funkciót. Már csak a viz vezetését kell megoldani.
      Piszkének van ilyen, vagy ötletelni mentél hozzá?

      Törlés
    4. Na, ez már használható ötlet, a kombinálás. Már csak az a kérdés, hogy mit szólnak hozzá a növényeim, ha a víz mellett áramot is kapnak. A fűnyíró motorjának viszont lehet, hogy jót tesz a vízhűtés.
      Nem tudok róla, hogy Piszkének lenne ilyen, de mindig kitalál valamit, ezért bízom benne :)

      Törlés
  3. Kiskorú fiúgyermek aznap éjkel Tökfilkóval aludt, de másnap kiskorú lánygyermek következett. Ám a második éjjel csodás módon Tökfilkó átkerült ismét kiskorú fiúgyermek ágyába - senki sem tudja, hogyan.... :)

    Köszönjük még egyszer!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván Tökilkó volt az, aki ragaszkodott az ő megtalálójához és átment a másik ágyba :)

      Törlés
  4. :) köszönöm a bizalmat, a kérdést továbbítom embernek is, nekem majd csak késő estétől lesz használható kapacitás az agyamban, de megoldjuk :D

    VálaszTörlés
  5. ember már félig kidolgozott valami lézeres elméletet, de tartok tőle, hogy nem lesz olcsó és nem lesz kész jövő nyárra :) na de ha már égből pottyant... mi volna, ha a tetőn lenne úgy vízgyűjtő, hogy abból kb. két méter magasan futna a perforált cső (vagy több cső, megfelelő pontokon elágazva), zárócsappal? Gyakorlatilag mint a fektetett öntözőkígyók, csak megfordítva: nem a földön, hanem a levegőben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem rossz... De valahogy nem érzem úgy, hogy ettől szebb kinézete lenne a kertünknek. Hacsaknek úgy, hogy az a perforált cső használaton kívül eltűnik a tető alatt valahol és csak arra fut, amerre szükséges. Így már megfelelő lenne az elektromos vezeték is, pláne napelemről. És ráadásul mindkettő forrása ingyen lenne. Nnna, ez már valami.

      Törlés
    2. Befuttatod valami szép zölddel, és még fel is dobja a kertet ;)

      Törlés
  6. A boszorkány körröl ritkán irsz mostanában. Lehet, hogy azt a vonalat kellene erősiteni. A készségek fejlesztésével elérni, hogy a kert kivánt helyére eső essen kivánságodnak megfelelően. Illetve ahova elektromos áramra szükség van, oda mini villámcsapás formájában az is randelkezésre álljon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Laci, ez zseniális! Hogy erre nem gondoltam! Ezt meg kell valósítani! Figyelem, Bibircsóka és Bibircsókok!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...