Állathírmondó

Színes tavalyi két fia, Kormi és Csoki szép nagyra nőttek. Bár nőhettek volna nagyobbra is, a viszonylagos kis termetüknek lehetett oka a korai gyűrűzés, de ez szükséges volt. Januárban aztán már nem lehetett tovább várni: a szokásos éves disznóvágással az ő sorsuk is megpecsételődött. Abban bíztam, hogy mire erre kerül a sor, olyan rosszak lesznek, hogy nem fogom őket sajnálni. Kétségkívül nagyon rosszak voltak, pont mint egy (kettő) kecske, de ezzel együtt nagyon aranyosak, kedvesek, bújósak. Tehát a szívem szakadt meg, már napokkal a vágás előtt pityeregtem miattuk. De talán pont ezért, mert ennyire fölkészültem a rosszra, jobban éltem meg, mint gondoltam. A vágás idejére fiúgyerek barátnőjével együtt bevonultunk a legtávolabbi szobába és teljes hangerővel megnéztük a Kék lagúnát, ami talán a valaha készült legnyálasabb film, de a célnak akkor pont megfelelt.

Bekopog

Először csak megjelenik az ablakban, mindig abban az ablakban, ahol éppen én vagyok.

По очереди

Azaz csak szépen sorban. Mert annyi minden történt december utolsó és január első napjaiban, hogy oda sem ültem a gép mellé, pedig dolgozni is kellett volna, de nagyon. Most meg nyögöm, éjjel-nappal.

Ez kerekedett ki

Nem panaszkodom a hétvégémre. Eleve a lelkiállapotom hatalmasat javult attól, hogy kiírtam magamból – mondta is már Egyik Kedves Rokon, hogy jó terápia ez. Miután elküldtem a bejegyzést, anyukámat is fölhívtam (nehezen szánom rá magam, mert nagyon nehézkes a beszéde), ez is megnyugtatott. Aztán pedig megtelt a falu, jöttek sorban az emberek, akik sorban mind megdöbbentek, hogy Lajosom képes volt engem otthagyni egyedül, autó nélkül. A megdöbbenéseket pedig meghívások követték, alig voltam otthon (ennek Pörc látta kárát), jószerivel főznöm sem kellett, mindig hol vacsorára, hol ebédre kaptam meghívást.

Lelkiállapot

Itt ülök Kisfaluban a laptop előtt, a lelkemnek szárnyalnia kéne és nem teszi. Ilyen még sosem fordult elő: szívesebben lennék Pesten, mint itt. És ennek csak az egyik oka az, hogy egyedül vagyok és maradok is egész hétvégén.

Nyaraltunk

10 éve nem voltunk nyaralni, de idén igen. Erdélyben voltunk, azon belül Székelyvarságon, egy 800–1000 méter magasan fekvő faluban. Csupa olyan helyen jártunk, ahol a turisták nem nagyon szoktak: megnéztük többek között Székelyszentlélekről indulva a Jézus kilátót (sokkal inkább érdekesnek nevezném, mint szépnek), és a homoródalmási Orbán Balázs barlangot, miután végigmásztunk a Vargyas-szoroson. És ha már ott voltunk, vettünk is néhány dolgot.