Subi

Rájöttem, hogy nem lehetek csöndben. Beszélni kell mindenről, mert ha nem beszélek, nem áramlanak tőlem az információk, akkor nem fognak felém sem áramlani.

Irány a Facebook!

A tegnapi bloglelkesedésem ma is folytatódik és úgy döntöttem, végre kiviszem a blogot a Facebookra is. Régen volt itt a jobb oldalon egy dumaláda, amiről egy idő után úgy éreztem, hogy befulladt, így eltüntettem. És haladni kell a korral, manapság a fórumok legelterjedtebb helyszíne a Facebook, akár tetszik, akár nem. Így létrehoztam ott a blog oldalát, lehet egy-egy kis megjegyzést írogatni, na meg ki fogom linkelni az új bejegyzéseket. Tehát: Kövess Facebookon!

Nyugalom? Hol?

Múlt szerdán éppen lent voltam a wifinél a Faluházban, amikor jöttek ketten, hogy a polgármestert keresik. Eligazítottam őket, de még egy darabig elidőztek és a hölgy megjegyezte: milyen nyugalom van itt! Itt? Nyugalom? Amióta itt vagyunk, folyamatosan történik valami. Zajlik az élet rendesen. Hoztam magammal horgolást is, újságokat is, van könyvem is, de összesen egyszer vettem még a kezembe az egyik újságot és elolvastam benne két cikket. Semmi időm nincs másra, egyfolytában pörgünk.

Beneveztem

Beneveztem magam egy blogversenyre. Nem szoktam ilyet csinálni és most sem a dicsőség hajt, sokkal inkább a vágy az utazásra. Mert nagyon szeretek utazni, és ritkán tehetem meg, eltekintve attól, hogy majdnem minden hétvégén Kisfaluba utazom. Ez viszont egy nagyobb léptékű dolog. Ez egy nemzetközi verseny, aminek a 16 győztese (az egész világról 16!!) életet, lakóhelyet és blogot cserél egy másik győztessel júniusban 10 napra. Összesen ennyit lehet eltölteni a másik országában és tanulni az ottani emberekről, kultúráról, ételekről és környezetről. Minderről pedig természetesen írni kell a blogbejegyzéseket.

5 év

5 éve írom a blogot. Elképzelésem sincs, hogy miért pont Ákos nevenapján kezdtem el írni, de ez segít, hogy sose feledkezzem meg az évfordulóról.
Megváltoztatta az életemet, igen. Nem nagyon, de megváltoztatta. Azóta jártamban-keltemben sokszor arra gondolok: ezt meg kell írni a blogban! És ha meg kell írni, akkor megfelelő fényképet kell készíteni hozzá. Így sokkal többet fényképezem. Azután a dolgot vagy megírom, vagy sem, de a fénykép megmarad. És nem csak Kisfaluban van ez így, sokszor máshol is eszembe jut egy-egy téma, amit jó lenne megörökíteni.

A kígyó éve

A vietnámi (és a kínai) naptárban február 10-én köszöntött be az újév, a kígyó éve. Mi egy vietnámi családtól kaptunk meghívást Holdújév ünnepi ebédre, sajnos nem Vietnámba, csak ide Pestre. Úgy gondoltam, ajándékba olyan dolgot kéne vinni, ami valamiképpen kapcsolódik a kígyóhoz.

Mi kéne, mi nem kéne?

Van ismét egy érdekes témám, bár nincs köze a fizikához, de remélem, sokak fantáziáját megmozgatja. Már többször is elgondolkodtam ezen, de a mostani disznóvágáskor szóba is került. Nevezetesen: mi az a háztartási gép, kütyü, ami soha nem kéne. Most a saját véleményemet ismertetem, de mindenkitől várom a hozzászólásokat. És arra is kérek mindenkit, hogy csak a saját véleményét ismertesse, ne mondjon ítéletet a máséról. És ha már itt jártok és véleményt mondotok, legyetek szívesek bejelölni itt oldalt, hogy olvasóim vagytok (már ha van erre lehetőség), hogy képet kaphassak az olvasótáborról. Köszi!

Röpke

Helyzet- és tervjelentés a múlt heti állapotokról, több pontban:

1. Kedd. Anyukámat hazaengedték a kórházból, én hozzá költöztem, akkor még nem tudni, mennyi időre. Nem megyünk hétvégén Kisfaluba, mert nekem szombaton egy konferencián a helyem. Esetleg Lajosom megy egyedül, de úgy meg minek, elég sokba kerül.

Az ok

Már napok óta arról kéne beszámolnom, hogy a múlt hetet végig Kisfaluban töltöttük, mivel őszi szünet volt. És a terv ez is volt. Ha nem is az egész hétre, de keddtől-szerdától a négynapos ünnep végéig terveztünk ott lenni. És nem így alakult, egyáltalán nem. Összesen két napot töltöttünk ott: szerda délutántól péntek kora délutánig. Mindig, amikor eljövünk Kisfaluból, elköszönök a háztól és megmondom neki, mikor jövünk legközelebb. Az előző ottlétünkkor azt mondtam neki: nemsokára jövünk és akkor hosszabb időre. Ezt nem tudtam betartani.

Újraköltöztem

Ma adtam fel. A freeblognál már hónapok óta hitegetnek minket, hogy javítgatnak, szerelgetnek, hogy jobbá tegyék a rendszert. Eközben pedig egyre rosszabb lett. Van, amit Ti is láthattatok: hogy eltűnik órákra, vagy ahogy mostanában szokott, napokra. És vannak, amiket csak én látok: hogy nem tudok keresni bejegyzésekre; hogy hónapok óta nem kapok e-mailt arról, ha valaki hozzászólt egy bejegyzéshez; hogy folyamatosan azt mutatja egy-egy bejegyzésnél, hogy 0 az olvasottsága. Ez utóbbiról pontosan tudom, hogy nem igaz, de fontos információ volt, hogy egy-egy bejegyzést hányan olvasnak, a 0 pedig nem információ. Közben türelemre intenek minket, hogy most aztán már tényleg, csak egy picit várjunk, és minden jó lesz. A türelmem ma elfogyott, mert megint rengeteg mindent szeretnék mesélni a múlt hétvégéről, miközben mindjárt itt a következő, hosszú hétvége, várhatóan megint tele eseményekkel. Nekem pedig addig el kell mesélnem a múlt hétvégét.