Színes és Pihe

Csütörtökön megjöttek a lányok is, egyelőre ketten. Az ő érkezésüket még az idei nyári második lakodalomban, amin rész vettünk, beszéltük meg. Őket elhozni kicsit bonyolultabbnak tűnt, mert kb. 100 km-ről jöttek. Ezért csak az autós szállítás jöhetett szóba, amitől kissé tartottunk. De Lajosom kitalálta a megoldást: a kombi autónk csomagtartójába betett két nagy műanyag ládát és remélte, hogy majd benne maradnak. Ezekkel, valamint két nyakörvvel és két karabinerrel ellátott lánccal érkeztünk meg értük. Ott derült ki, hogy végül két ugyancsak szarvatlan, viszont csengettyűs kecskét kapunk, egyikük fehér, ő áprilisi születésű, a másikuk barnás, ő május eleji. Mindketten szép kövérkék, különösen a fiúkhoz képest.

Nagy idők járnak

Ha jól emlékszem, említettem már, hogy ezt a kifejezést Erdélyben tanultuk: nagy idő van. Nagy vihar idején szokták ezt mondani. És valóban, mostanában igen gyakran van nagy idő, de nem csak az időjárásban, az életünkben is. Ha eddig igaz volt ránk, hogy nálunk rendesen zajlik az élet, akkor most ez fokozottan igaz. És még sokkal inkább zajlana, ha több idő jutna mindenre, például blogírásra is.

Főzőházavatás

Nagyon elmaradtam (ismét) az írással, de mentségemre legyen mondva, szemernyi időm nem volt rá, mert folyton történt velünk valami. Eleinte egy lakodalom (bátyám lányáé, tehát igen közeli a rokonság) tartott minket lázban, majd egy hétig nyaraltunk Keszthelyen (és csak a fele időben szakadt az eső), ami igen jólesett mindannyiunknak és netet még távolról sem láttunk ezalatt. De most már túl vagyunk ezen is, azon is és éppen ideje elmesélnem, mi történt az utóbbi időben. Hiszen holnap már egy hónapja lesz, hogy fölavattuk a főzőházat.

Félig költözés

Vagy inkább még félig sem. Ha ki kéne jelölnöm az elköltözésem napját, akkor az a mai nap lenne. A probléma ezzel csak az, hogy ez a költözés még nagyon ideiglenes. Ahogy a végleges költözés is. Beszélgettünk erről sokat Lajosommal és abban maradtunk, hogy végleges költözés helyett mondjuk inkább azt, hogy mostantól fogva jelentősen többet fogunk Kisfaluban tartózkodni, mint Pesten. Hacsak …

Ez kerekedett ki

Nem panaszkodom a hétvégémre. Eleve a lelkiállapotom hatalmasat javult attól, hogy kiírtam magamból – mondta is már Egyik Kedves Rokon, hogy jó terápia ez. Miután elküldtem a bejegyzést, anyukámat is fölhívtam (nehezen szánom rá magam, mert nagyon nehézkes a beszéde), ez is megnyugtatott. Aztán pedig megtelt a falu, jöttek sorban az emberek, akik sorban mind megdöbbentek, hogy Lajosom képes volt engem otthagyni egyedül, autó nélkül. A megdöbbenéseket pedig meghívások követték, alig voltam otthon (ennek Pörc látta kárát), jószerivel főznöm sem kellett, mindig hol vacsorára, hol ebédre kaptam meghívást.

Csak 10 százalék

Van nekem egy ezer (vagyis majdnem húsz) éves bringám, váltós, olasz. Minőségben az olasz valahol a kínai és a jó között van. Ebből legalább lehet körülbelül jó bringát csinálni, ha az ember (vagy inkább a férje) kicseréli rajta a kormányt, ülést, féket. Ez megtörtént az én bringámmal is és a majdnem húsz év alatt nyüstöltem is rendesen. Nem nyáron Pesten, nyáron pedig Kisfaluban ez a legfőbb közlekedési eszközöm. Ez meg is látszik rajta: ütött-kopott és sáros a váza. Ami nem látszott, csak érződött rajta, az a belső kopás. A kerékagyak és a hajtómű először kopogtak, aztán nem kopogtak, ezzel jelezve, hogy lassan elfogytak bennük a csapágygolyók. Ezzel párhuzamosan a bringa egyre nehezebben gurult. Míg végül idén tavasszal odáig jutottunk, hogy már esélye sem volt gurulni: a lánc annyira megnyúlt, a fogaskerekek annyira megkoptak, hogy már pörgött a lánc a fogaskerekeken. Kimondtam az ítéletet: a bringa nagyjavításra szorul!

A Z-nek(ar)

A Zenekar idénre is betervezett egy kisfalusi hétvégét, amit két okból időzítettünk június elejére. Az egyik ok a bébibumm: az egyik tagnál még a nyáron baba fog születni – ám éppen ők nem jöttek el, a kispapa betegsége miatt. A másik ok, hogy azt hitték, amit mi mindannyian: hogy júniusban nyár van.