Néma fagyálló szúk

Nagyon vigyáztunk arra mindig, hogy nehogy szú kerüljön a mi fafödémes házunkba, mert ha egyszer bevennék magukat a faszerkezetekbe, akkor hajjaj!! Éppen ezért, amikor anno megörököltük szomszédfalusi barátainktól a bútorokat, mindenféle kezelésnek vetettük alá az összes olyat, amin csak kegy icipici lyukat is láttunk. És nem is sejtettük, hogy a szú már régen a házban van.

Rémek támadása

Nem is olyan régen, alig egy pár éve még csak elcsodálkoztunk a narancssárga alapon pöttyösön: jé, milyen sok pötty van rajta! A fekete alapon piros pöttyösről meg el nem tudtuk képzelni, hogy az miféle bogár lehet. És talán kb. másfél éve hallottam először ezt a nevet: harlekin katica. Azóta viszont már nagyon sokszor hallottam, sőt, sajnos nagyon sokszor találkoztam velük. És újabban új néven hallom őket emlegetni: rémkatica.

Még mindig a kígyó éve

Éppen néhány napja annak, hogy Rozi, akiről már köztudott, hogy minden, de minden állatot szeret, megfogni is, megkérdezte tőlem, hogy melyik állattól félek a legjobban. Rövid töprengés után azt feleltem, hogy a krokodiltól, de a kígyók sem a barátaim. Másnap pedig ott volt. A kígyó. Majdnem az ajtóban, fönt a teraszon. Nem volt nagy, megbújt a fal mellett, észre sem vettem volna, ha Pörc nem szaglássza állandóan.

Tábor

Kinga ötéves kislánya, Rozi, finoman szólva is erősen el van kényeztetve, nem csak az anyukája, hanem a nagymamája, Ica által is. De szerencsére Kinga ezzel tisztában van és jól tűri, ha ezt az orra alá dörgölöm. Sőt, nem csak dörgölöm, hanem igyekszem tenni is ellene: ha együtt vagyunk, mindig rászólok, hogy ne kényeztesse azt a lányt! Egyszer pedig kijelentettem: a legjobb lenne, ha antikényeztető táborba jönnének hozzám egy hétre. Rozi ez ellen élénken tiltakozott, naná, sőt, kijelentette, hogy soha életében nem akar táborba menni. Mégis úgy alakult, hogy a pünkösdi hétvégén ez a tábor megkezdődött.

Szarvasbikacsorda

Múlt szombaton átsétáltunk Szlovákfaluba, az indok az volt, hogy sajtot vegyünk, de különben meg miért is ne sétáltunk volna át? Olyan igazi téli jó csípős, szeles, sétálós hideg volt, már csak foltokban hóval. Már majdnem a határnál voltunk, amikor megláttuk őket. Kb. 30-an voltak és nem zavarta őket, hogy jövünk, igaz, Pörcöt pórázra fogtuk és igyekeztünk csöndben maradni. Ettől függetlenül biztosak voltunk benne, hogy hamar észrevettek minket, mert a szél tőlünk fújt feléjük. Mégsem mozdultak.

Nyomolvasó

Most, hogy még a tél elvégzi egyik utolsó, de már igen gyenge támadását, megmutatom, milyen nyomokat láttunk az utolsó ott-tartózkodásunkkor. A múltkor már mutattam őzlábnyomot és szarvaslábnyomot, most mutatok mást is.

Hóhelyzet

Az előző hétvégéből egy péntekszombati kisfalusi tartózkodás jutott nekünk. Nem sok, feltöltődéshez éppen nagyon is kevés, de ilyen a tél: háromnapos hétvégét csak akkor tudunk ott tölteni, ha már péntek reggel elmegyünk, mert ha este megyünk, nem tudjuk kifűteni a házat annyira, hogy ne megfagyva aludjunk. Most ugyan el tudtunk menni pénteken reggel, de szombat estére vissza kellett jönnünk Pestre. Így viszont pontosan belecsöppentünk a hóhelyzet kellős közepibe.