Nyugalom? Hol?

Múlt szerdán éppen lent voltam a wifinél a Faluházban, amikor jöttek ketten, hogy a polgármestert keresik. Eligazítottam őket, de még egy darabig elidőztek és a hölgy megjegyezte: milyen nyugalom van itt! Itt? Nyugalom? Amióta itt vagyunk, folyamatosan történik valami. Zajlik az élet rendesen. Hoztam magammal horgolást is, újságokat is, van könyvem is, de összesen egyszer vettem még a kezembe az egyik újságot és elolvastam benne két cikket. Semmi időm nincs másra, egyfolytában pörgünk.

Füstölög

Lajosom füstölög. A szó szoros és átvitt értelmében is. Füstölög azon, hogy nem jól füstölög.
Az utoljára feldolgozott disznóból félretett, azóta sóban forgó húsdarabokról már akkor tudtuk, hogy nagyon valószínű, hogy a szokásos füstölő bácsink már nem fogja elvállalni, ilyenkor ő már nem füstöl. Akitől a disznót vesszük, ő fölajánlotta, hogy megfüstöli, de Lajosom azt mondta: majd inkább ő! Neki is látott a kutakodásnak, anyagbeszerzésnek. Először is kreált egy füskészítő berendezést. Ehhez szüksége volt némi vasanyagra (az mindig van a háznál, komplett vastelep vagyunk), csövekre és egy akváriumba való levegőpumpára. A vasakat össze-vissza hegesztette, az aljára tett keményfa fűrészport, meggyújtotta, a keletkező füstöt pedig ezzel a levegőpumpával kifújatta a hegesztett vasra hegesztett csövön.

Ilyen volt – ilyen lett

Mondták is sokan, de magunktól is tudtuk, hogy a fa idővel sötétedik. Mégis megdöbbentő, hogy már 7 év alatt ekkora változás lett a födémben.

Kertindulás

Bár még korai kertindulásról beszélni, mert még egyáltalán nem indult meg a kert, legalábbis a vetemény. A fákról már a múltkor elmeséltem, hogy megmetszettük őket a március közepi télben. Aztán, mint tudjuk, a tél folytatódott április elejéig és az józan ésszel is várható volt, hogy ha egyszer netalán még idén is lesz tavasz, akkor a természet majd robbanásszerűen fogja utolérni magát. És mindenhonnan azt lehet hallani, hogy ha jön a nedves meleg, az majd milyen kedvező lesz a gombáknak, elsősorban a gyümölcsfákon a moníliának és idén a megszokottnál is sokkal fontosabb emiatt a lemosó permetezés. Amit mi sosem szoktunk. De idén nagyon megijedtem ettől és mindenképpen meg szerettem volna ejteni. Mivel volt is réz-oxikloridom, és múlt vasárnap végre eső sem esett, meg a szél is alig fújt, sikerült is ezt véghezvinni, aminek nagyon örülök.

Hangos zsongás

Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra mér elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.

Téli tavaszi szünet

Most már talán tényleg végre úgy tűnik, mégiscsak egyszer idén is magához tér a tavasz, de én még el vagyok maradva a húsvéti beszámolóval. Húsvét, mint minden évben, is a tavaszi szünetbe esett, de az időjárás egyáltalán nem volt tavaszi. Nagypénteken indultunk útnak, de nagyon óvatosan, mert aznapra jósoltak esőt is, havat is, havas esőt is, ónos esőt is, vagyis semmi jót. Indulás előtt meghallgattuk a rádiót, ahol be is mondták, hogy a szokásos útvonalunkon nagyon lelassult a közlekedés, mert elakadtak a kamionok. A legrosszabbtól, az ónos esőtől tartva gyorsan eresztettem egy telefont Icáéknak, akik nagy mázlistán már előző nap megérkeztek, de Kisfaluban akkor éppen havas eső esett. Pár perc múlva aztán Ica visszahívott, hogy most meg nagy pelyhekben esik a hó. A történeti hűség kedvéért: aznap március 29. volt.

Dióhéj

Jaj, de el vagyok maradva. Kéne írnom a hétvégéről, a tavaszi szünetünkről. Erről a különös tavaszi szünetről, amikor hol csak fáztunk, hol áztunk is, ez utóbbit nem csak esőben, hanem hóban is. Meg kéne írnom a hősies nyusziról, aki télen is elhozta az ajándékait. Meg arról, hogy miket sütöttünk-főztünk, meg hogy de jó volt mégiscsak, a téli idő ellenére. De mentségemre szóljon, hogy kedden még Kisfaluban voltunk és holnap már ismét ott leszünk, mert most szombaton, akármi is esik az égből, már végre tényleg tavaszi zsongunk. A két ottlét között pedig csak a munka, pihenésképpen pedig a palánták tűzdelése. Majd írok a jövő héten. Remélem.