Egyedül a bajban

1. Múlt vasárnap kora délután Lajosom elment, egyedül maradtam az állatokkal. 6 óra körül nagy robajt hallottam kintről valahonnan a tetőről. Kimentem: az egyik cserép hosszában kettétört és a fele leszánkázott az ereszcsatornába, a tető pedig lyukas maradt. Miközben esett az eső és mondták is még az esőt. A létra Pesten (ott is ki kellett a sok eső miatt takarítani az ereszcsatornát), de ha itt is lett volna, én bizony föl nem mentem volna. Szántóvetőt hívtam hirtelen, hogy tanácsot adjon és ő mondta, amiről mi mindketten megfeledkeztünk, hogy hiszen nálunk a cserép alá fólia van téve. Na, ettől kissé megnyugodtam, de ettől még a tető lyukas maradt és én egyedül voltam. Végkifejlet: Lajosom miután megjött, végigjárta a falut, hogy kitől kérhetne kölcsön létrát. Nem talált senkit otthon, amikor hirtelen a homlokához csapott: hiszen van még egy egyszálú létra lent a pincében! Ha ezt tudtuk volna, Szántóvető már rég kicserélte volna a cserepet. De szerencsére úgy tűnik, nem áztunk be.

Subi

Rájöttem, hogy nem lehetek csöndben. Beszélni kell mindenről, mert ha nem beszélek, nem áramlanak tőlem az információk, akkor nem fognak felém sem áramlani.

Fáradt vagyok

Tegnap óta Pesten vagyok. Nem kell megijedni, ez csak egy röpke városlátogatás, anyuka-pátyolgatás okán és holnap délelőtt már megyek is vissza Kisfaluba. Viszont feltűnt valami: amikor Pestre érkezem, aznap hulla fáradt vagyok, nem vagyok képes csinálni semmit. Amikor ugyanezt a távolságot megteszem Kisfalu felé, akkor kipattanok az autóból, program program hátán, sütünk-főzünk, megyünk mindenfele, este pedig még egy baráti összejövetel is belefér, mégsem érzem magam fáradtnak. Csak az lenne az oka, hogy ma reggel rég nem ismert hangra: repülőzajra ébredtem? Nem hiszem, mert már tegnap is fáradt voltam. Egészen egyszerűen Pest fáraszt, Kisfalu pedig feltölt.