Tábor

Kinga ötéves kislánya, Rozi, finoman szólva is erősen el van kényeztetve, nem csak az anyukája, hanem a nagymamája, Ica által is. De szerencsére Kinga ezzel tisztában van és jól tűri, ha ezt az orra alá dörgölöm. Sőt, nem csak dörgölöm, hanem igyekszem tenni is ellene: ha együtt vagyunk, mindig rászólok, hogy ne kényeztesse azt a lányt! Egyszer pedig kijelentettem: a legjobb lenne, ha antikényeztető táborba jönnének hozzám egy hétre. Rozi ez ellen élénken tiltakozott, naná, sőt, kijelentette, hogy soha életében nem akar táborba menni. Mégis úgy alakult, hogy a pünkösdi hétvégén ez a tábor megkezdődött.

Hóhelyzet

Az előző hétvégéből egy péntekszombati kisfalusi tartózkodás jutott nekünk. Nem sok, feltöltődéshez éppen nagyon is kevés, de ilyen a tél: háromnapos hétvégét csak akkor tudunk ott tölteni, ha már péntek reggel elmegyünk, mert ha este megyünk, nem tudjuk kifűteni a házat annyira, hogy ne megfagyva aludjunk. Most ugyan el tudtunk menni pénteken reggel, de szombat estére vissza kellett jönnünk Pestre. Így viszont pontosan belecsöppentünk a hóhelyzet kellős közepibe.

Menet-napló

Gyönyörű hat napot töltöttünk Kisfaluban, amihez még az is hozzájárult, hogy zömében az időjárás is gyönyörű volt: fagypont körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés. Szerettünk is volna nagyon sokat menni, kirándulni, sétálni, egyből a második naptól, mert az első napon még a fűtéssel voltunk elfoglalva. De sajnos egyből első este megtudtuk, hogy rögtön másnap vadászat lesz megint, tehát be leszünk zárva ha nem is a házba, de az udvarba, kutyástul.