Itt van az ősz, itt van újra …

… S szép, mint mindig, énnekem???
Igen, itt van az ősz újra, és ezzel együtt eljött házvásárlásunk (gyengébbek kedvéért a dátum: 2001. szeptember 11.) 15. évfordulója. Ha máskor nem is, ezen az évfordulón mindig szoktam írni blogbejegyzést, de idén nem futotta az energiámból, meg fogjátok érteni, hogy miért.

Úgy szép, ha zajlik

És zajlik bizony rendesen, nem lehet okunk panaszra. Annyira zajlik, hogy állandóan meg akarom írni ezt is, meg azt is, aztán rendre elmarad, mert a nagy zajlásban egyszercsak bezuhanok az ágyba és már szuszogok is. Úgyhogy most jöjjön egy zanza.

Tavasz a télben

Más években ilyentájt már mindenki bőszen várja a tavaszt. Idén nem várja senki, mert itt van jószerivel ősz óta, nem is volt telünk. És mégsem olvasom azt sehol, hogy jajdejó! Valószínűleg azért, mert mindenki, legalábbis aki kerttel foglalkozik, azt érzi, amit én: ez így nem normális.

Őszi kert

Most már elég legyen a nyafogásból, itt az ideje írni valamit (el is távolítom gyorsan a minapi nyifinyafis bejegyzésemet). Bár az cseppet sem változott, hogy lassan már az idejét sem tudom, hogy mikor jártunk a falunk felé és még legalább egy hétig nem is megyünk. Viszont a kert őszi állapotáról már október eleje óta szerettem volna írni, azóta gyűjtöm hozzá a képeket is.

Szórjuk a pénzt

Két dolgot vettünk mostanában a neten, mindkettőt azzal a felkiáltással, hogy próbáljuk ki, ennél több pénzt is dobtunk már ki az ablakon. Már mindkettő meg is érkezett, az egyiket még ki sem bontottam, a másikat viszont már használatba vettük, így erről már kijelenthetem, hogy nem volt pénzkidobás.

Néma zsongás

Amikor elkészítettük az idei naptárt és már előre bejelöltük rajta az időpontokat, még nem tudtuk, hogy a kacsintgató tavaszt március idusán olyan cudar tél követi, amilyet egész télen nem láttunk. A Tavaszi Zsongáshoz akkor nagyon megfelelőnek tűnt a háromnapos hétvége középső napja, hiszen tavaly is ilyenkor tartottuk és akkor leégett a nyakunk. De a mostanra ígért, havas, éjjel fagyos időjárás nem úgy tűnt, hogy kedvezne a tervezett növényültetéseknek, így az eseményt lefújtuk, vagyis elhalasztottuk. Egy héttel. Most pedig, egy héttel később még mindig a foga fehérjét készül mutatni a tél, így ismét halasztunk, ezúttal két héttel, mert Húsvétkor már mégsem zsongunk.

Csakazértis tavasz

Újra támad a tél, nem is kicsit, pedig februárban minden időjós azt mondta, nem lesz több támadás már. Meg egyébként is: nem vártuk már ezt, olyan finom volt a meleg tavaszi napsütés, olyan jóleső. Nem csak nekünk, hanem a növényeknek is. Kisfaluban a martilapu, amit tavaly ültettem át a kert aljából, már a februári hó alatt elkezdett virágozni. Aztán a langymelegben, két hete már nem csak hogy virágzott, hanem szépen meg is bokrosodott.

Tökfilkó

Erától tavasszal nem csak virágmagokat kaptam, hanem néhány dísztök magot is. Gondolkodtam egy darabig, hogy hova vessem őket. A szegélykőbe nem lehet, mert akkor vagy a járdára futottak volna, vagy a fűre, akkor meg Lajosom könyörtelenül lekaszálta volna. Végül elég mostohán bántam velük: a szomszéd kerítése mellé vetettem őket, oda, ahol nem hogy kaszás Lajos, de még a madár se jár, sőt, még én sem a locsolócsővel (aminek a vezeték nélküli megoldását még mindig várom valahonnan az égből pottyanni).

Harács

Az E.nénitől és a Rokonoktól elharácsolt paradicsompalánták, majd később dinnye- és padlizsánpalánták elharácsolásával egyáltalán nem fejeztem be a harácsolást, azóta is folyamatosan űzöm ezt a sportot. Ha csak tehetem, harácsolok, kihasználok minden ilyen alkalmat. Még a tavaszi közös falusi növényültetések idején kaptunk a falubeli kertészmérnöktől, Emőkétől egy kosár törpedália-gumót, azokból csaptam le néhányra a saját kertembe is. Ezeket el is ültettem a szegélykőbe homokos földbe és nagyon jól érezték ott magukat, mert nagyon szépen virágoztak egészen mostanáig. A Közös Őszi Munkákkal egyidőben őket is kiszedtem (szépen szaporodtak a gumók), de csak miután eltettem őket újságpapírba csomagolva a pincébe, akkor tudtam meg, hogy először még egy darabig kint kellett volna őket hagyni a napon, és hogy sokkal hosszabbra kellett volna hagyni a szárukat, mint én tettem. Sebaj, ha nem telelnek át nálam, majd harácsolok megint a közös falusiból, hiszen azok a gumók is igen rendesen szaporodtak.