Parasztünnep

„Mikor egész nap áztatóan esik,
A dologból könnyen parasztünnep kerekedik.”

(Az idézet a Parasztünnep című CD-ről származik, ami az egyik zenész barátunk közreműködésével is készült.)

Április bolondja

Bolondos ez az április is, ahogy mindig szokott lenni, legalábbis időjárásilag mindenképpen bolond. Kezdődött azzal, hogy egyből elsején hógolyók potyogtak az égből. De ezrével. Kinéztem, azt láttam, kb. egy centis gömbök esnek, azt hittem jég, de azt csodáltam, hogy nem kopog. Nagyon intenzíven esett, és mégsem kopogott. Azért előkaptam a fényképezőt és kimentem. Akkor megnéztem őket közelebbről, kicsi, egy centis, tömörre gyúrt hógolyók voltak. A teraszon abban a pillanatban elolvadtak, a fűben is szinte csak a fényképezés erejéig maradtak meg.

Honnan tudja?

Tegnapelőtt a szlovákfalusi kocsmában jártunk, bringával és állati nagy mákunk volt, hogy nem áztunk meg. És még annyira nem is fáztunk, mint amennyire hideg van és amennyire akkor is fújt a szél (valószínűleg pont azért nem fáztunk, mert a széllel hadakoztunk). Persze a télikabát, sapka, kesztyű alapfelszerelés volt. Ott vetődött föl ez a kérdés: honnan tudja az időjárás, hogy mikor van húsvét? Mert mostanában akkor mindig téli időjárás van. Karácsonykor meg tavasz, de az legalább fix időpont, viszont a húsvét változó. Mégis mostanában húsvétkor mindig hideg van, ha márciusban van, ha áprilisban, ha korán, ha későn. Úgyhogy az átmeneti háttérrel kívánok mindannyiunknak meleg, tavaszi húsvétot!

Majd ha fagy!

Borzasztó a szúnyoghelyzet, ami nem is csoda, akkora áradás és olyan sok víz után, ami idén volt. Igazából az a csoda, hogy csak most lett rengeteg szúnyog, egész nyáron nem volt. De most szinte elviselhetetlen. Bár, a szúnyogriasztó kétség kívül még elviselhetetlenebb, legalábbis számomra. A szaga is, de főleg a tudat, hogy vegyszerezem magam. És majd csak nem fújkálhatom magam furtonfurt, amikor kimegyek a kecskékhez? Akkor a legszörnyűbb, amikor kiviszem, vagy beviszem őket. Amíg a nyakörvükre rakom a pórázt, a rohadt kis dögök mind megtalálnak és zümmögnek a fülembe. Nem mondom, azt sem csípem, ha megcsípnek, de az mind semmi ahhoz, ha a fülembe zümmögnek! És nincs szabad kezem, hogy csapkodjam őket. Áldott civilizáció és áldott szúnyogháló, amitől lehet úgy szellőztetni, hogy ne jöjjenek be!

Már nem is számolom

Nyáron rászoktam arra, hogy számoltam, hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy nem esett az eső. Négynél tovább sosem jutottam, de a négy is ritka volt. Azt nem számoltam, hogy hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy minden nap esett eső, ha nem is egész nap. Valószínűleg az megdöntötte volna a négy rekordot. De már egy ideje nem foglalkozom ezzel. Ha azt ígérik, hogy most aztán már tényleg jön a jó idő, akkor általában már másnap visszakoznak, hogy na jó, jön majd, de most még nem. Majd. És akkor, ha jön, akkor végre sokáig fog tartani. És ha meg is jön egyáltalán, eltelik 2-3 nap és újra esik. Mostanában már a négyet sem éri el. De legalább ezek, amik most esnek, nem jelentős mennyiségek, csak el ne kiabáljam! Csakhogy hiába a kicsi mennyiség, pár csepp is elég, hogy nagy sár legyen, csak csúszkálva lehessen közlekedni az udvaron. Ahogy Vince mondta: sárnak nem kell sok víz. Igaz, ezt a falubeli alkoholistára mondta egyszer, de most igaz a kertre, a falura, az országra.

Egyedül a bajban

1. Múlt vasárnap kora délután Lajosom elment, egyedül maradtam az állatokkal. 6 óra körül nagy robajt hallottam kintről valahonnan a tetőről. Kimentem: az egyik cserép hosszában kettétört és a fele leszánkázott az ereszcsatornába, a tető pedig lyukas maradt. Miközben esett az eső és mondták is még az esőt. A létra Pesten (ott is ki kellett a sok eső miatt takarítani az ereszcsatornát), de ha itt is lett volna, én bizony föl nem mentem volna. Szántóvetőt hívtam hirtelen, hogy tanácsot adjon és ő mondta, amiről mi mindketten megfeledkeztünk, hogy hiszen nálunk a cserép alá fólia van téve. Na, ettől kissé megnyugodtam, de ettől még a tető lyukas maradt és én egyedül voltam. Végkifejlet: Lajosom miután megjött, végigjárta a falut, hogy kitől kérhetne kölcsön létrát. Nem talált senkit otthon, amikor hirtelen a homlokához csapott: hiszen van még egy egyszálú létra lent a pincében! Ha ezt tudtuk volna, Szántóvető már rég kicserélte volna a cserepet. De szerencsére úgy tűnik, nem áztunk be.

A legnagyobb árvíz

Amióta elkezdtem a blogot írni, azóta van a tarsolyomban jó néhány régen történt eset, amit majd egyszer megírok. Köztük van a 2002-es nagy kisfalusi árvíz is. De azt nem gondoltam, hogy egyszer csak szinte élőben (na jó, 4 napos késéssel) fogok beszámolni egy még nagyobb áradásról.

Nagy idők járnak

Ha jól emlékszem, említettem már, hogy ezt a kifejezést Erdélyben tanultuk: nagy idő van. Nagy vihar idején szokták ezt mondani. És valóban, mostanában igen gyakran van nagy idő, de nem csak az időjárásban, az életünkben is. Ha eddig igaz volt ránk, hogy nálunk rendesen zajlik az élet, akkor most ez fokozottan igaz. És még sokkal inkább zajlana, ha több idő jutna mindenre, például blogírásra is.

Tavasz a télben

Más években ilyentájt már mindenki bőszen várja a tavaszt. Idén nem várja senki, mert itt van jószerivel ősz óta, nem is volt telünk. És mégsem olvasom azt sehol, hogy jajdejó! Valószínűleg azért, mert mindenki, legalábbis aki kerttel foglalkozik, azt érzi, amit én: ez így nem normális.

Tavaszrobbanás

A hosszan elhúzódó tél után várható volt, hogy ha végre beköszönt a tavasz, nagyot fog robbanni és ez így is történt. És nagyon szerencsések vagyunk, hogy a robbanás két hete alatt pont végig Kisfaluban tartózkodtunk, így végig tudtuk nézni az egészet.

Téli tavaszi szünet

Most már talán tényleg végre úgy tűnik, mégiscsak egyszer idén is magához tér a tavasz, de én még el vagyok maradva a húsvéti beszámolóval. Húsvét, mint minden évben, is a tavaszi szünetbe esett, de az időjárás egyáltalán nem volt tavaszi. Nagypénteken indultunk útnak, de nagyon óvatosan, mert aznapra jósoltak esőt is, havat is, havas esőt is, ónos esőt is, vagyis semmi jót. Indulás előtt meghallgattuk a rádiót, ahol be is mondták, hogy a szokásos útvonalunkon nagyon lelassult a közlekedés, mert elakadtak a kamionok. A legrosszabbtól, az ónos esőtől tartva gyorsan eresztettem egy telefont Icáéknak, akik nagy mázlistán már előző nap megérkeztek, de Kisfaluban akkor éppen havas eső esett. Pár perc múlva aztán Ica visszahívott, hogy most meg nagy pelyhekben esik a hó. A történeti hűség kedvéért: aznap március 29. volt.

Pillanatképek a télutóról

Beszámoló Jégtörő Mátyás napján, egyben Pörc második szülinapján.
Ismét tele voltunk hétvégi programokkal, de egy nyúlfarknyi kisfalusi látogatás szükséges volt, ez gyakorlatilag 24 órásra sikeredett: péntek déltől szombat délig. Két okból mentünk. Az egyik, hogy már két hete nem voltunk, és föl akartuk valamennyire fűteni a házat, ami már az idei tél szokásához híven 4 fokosan fogadott minket. A másik ok, hogy jövő héten esedékes, ezen a télen második disznóvágásunkhoz fölmérjük, hogy mennyi fűszer és egyéb szükséges kellék maradt meg az őszi vágásból. Mindkét feladatot teljesítettük és az időjárás-előrejelzést tekintve (mely szerint jövő héten már melegedés várható) már nem szórtunk sót a lefolyókba, csak a vizet engedtük le.