Színes nehéz napjai

Azt egyértelműen, már elég régen tudtuk, hogy Színes vemhes: rohamosan nőtt a pocakja és szépen ki is tőgyelt. Pihénél ezt még mindig nem tapasztaljuk, tehát még mindig ott tartunk: vagy vemhes, vagy nem. Színes pedig még a múlt héten elkezdett egyre kevesebbet enni. Lajosom azt mondta, hogy azért, mert már nincs gyomra: elnyomta a pocakja. Engem ez igen aggasztott, múlt szombaton találkoztunk Hasfelmetszővel, neki meg is említettem, de ő csak annyit válaszolt, hogy nem most kell ennie, hanem utána. Na, ezzel nem nyugtatott meg.

Április bolondja

Bolondos ez az április is, ahogy mindig szokott lenni, legalábbis időjárásilag mindenképpen bolond. Kezdődött azzal, hogy egyből elsején hógolyók potyogtak az égből. De ezrével. Kinéztem, azt láttam, kb. egy centis gömbök esnek, azt hittem jég, de azt csodáltam, hogy nem kopog. Nagyon intenzíven esett, és mégsem kopogott. Azért előkaptam a fényképezőt és kimentem. Akkor megnéztem őket közelebbről, kicsi, egy centis, tömörre gyúrt hógolyók voltak. A teraszon abban a pillanatban elolvadtak, a fűben is szinte csak a fényképezés erejéig maradtak meg.

Honnan tudja?

Tegnapelőtt a szlovákfalusi kocsmában jártunk, bringával és állati nagy mákunk volt, hogy nem áztunk meg. És még annyira nem is fáztunk, mint amennyire hideg van és amennyire akkor is fújt a szél (valószínűleg pont azért nem fáztunk, mert a széllel hadakoztunk). Persze a télikabát, sapka, kesztyű alapfelszerelés volt. Ott vetődött föl ez a kérdés: honnan tudja az időjárás, hogy mikor van húsvét? Mert mostanában akkor mindig téli időjárás van. Karácsonykor meg tavasz, de az legalább fix időpont, viszont a húsvét változó. Mégis mostanában húsvétkor mindig hideg van, ha márciusban van, ha áprilisban, ha korán, ha későn. Úgyhogy az átmeneti háttérrel kívánok mindannyiunknak meleg, tavaszi húsvétot!

És kész!

Elkészült, ami készült. Ahogy balu28 megfejtette, egy fürdőszobai tükör készült itt. Nagyon hiányoltam ezt már nagyon, a tükörlap maga persze már ezer éve megvan és mindig azt hittem, hogy kerete majd akkor lesz, ha én csinálok neki. Nem gondoltam nagy ördöngösségre: körbe léc, rá valami rétegek és kész. De csak elejtettem a múltkor Lajosom előtt, hogy de jó lenne már oda egy tükör, ő meg nekilátott és nem ám csak olyan körbelécesnek.

7 év

Szép csöndesen 7 éves lett a blog. A kritikus 7 év… De nem hagyom el, még ha hűtlenkedem is vele mostanában! És fogok is írni, mert van mit, csak hát mikor???
Arról az oldalról, ahol a blogszülinapos tortát szoktam készíteni, eltűnt minden, úgyhogy most nincs torta (lehet, ez a büntim?). Jobb híján ideteszem a blog legalján levő számláló mai állapotát:

És: tavasz van a levegőben!! Én is érzem, a madarak is mondják, meg a kifele bújó krókuszok, tulipánok is! Meg a sár, az a töménytelen mennyiségű sár is.

Upgrade: meggyógyult a tortakészítő honlap!

Valami készül …

Na mi készül itt?

По очереди

Azaz csak szépen sorban. Mert annyi minden történt december utolsó és január első napjaiban, hogy oda sem ültem a gép mellé, pedig dolgozni is kellett volna, de nagyon. Most meg nyögöm, éjjel-nappal.

Boldog, békés, nyugodalmas karácsonyt kívánok!

Szerelmi légyott

Még mindig tanuló státuszban vagyunk kecske-ügyben, így azt sem tudtuk, hogy-mint fognak a lányaink pározni. Mindenesetre amikor nyáron találkoztam a falubeli nagyobb léptékű állattartóval, megkérdeztem tőle, levihetjük-e majd hozzá a lányokat és igen. De akkor már azt is megkérdeztem, hogy honnan tudjuk, hogy mikor kell, de erre nem tudott válaszolni. Nála hatalmas területen, paradicsomi körülmények között együtt élnek kecskék, birkák, baromfiak, elkülönítve a disznók. Fiúk-lányok vegyesen. És ők pontosan tudják, mikor mit kell tenni, meg is teszik. Az ott dolgozók csak időnként megállapítják, hogy ismét szaporodott az állatállomány.

Úgy szép, ha zajlik

És zajlik bizony rendesen, nem lehet okunk panaszra. Annyira zajlik, hogy állandóan meg akarom írni ezt is, meg azt is, aztán rendre elmarad, mert a nagy zajlásban egyszercsak bezuhanok az ágyba és már szuszogok is. Úgyhogy most jöjjön egy zanza.

Ez egyszer díjaztak

Még nyáron történt, hogy egyik nap a Facebookon találtam egy figyelemfelhívást, miszerint az itteni Leader egyesület fotópályázatának határideje másnap 10 óra, le ne maradjon senki! Ezt a fotópályázatot azért hirdették meg, mert meg akarnak jelentetni egy olyan kiadványt, amit az egyesülethez tartozó 13 településről szól és a helyben lakók írják, az ő fényképeik szerepelnek benne. A pályázat első díja 5000 forint. Nem is gondoltam én sem nyereményre, sem pályázatra, csak arra, hogy nehogy Kisfalu kimaradjon ebből a kiadványból!

Majd ha fagy!

Borzasztó a szúnyoghelyzet, ami nem is csoda, akkora áradás és olyan sok víz után, ami idén volt. Igazából az a csoda, hogy csak most lett rengeteg szúnyog, egész nyáron nem volt. De most szinte elviselhetetlen. Bár, a szúnyogriasztó kétség kívül még elviselhetetlenebb, legalábbis számomra. A szaga is, de főleg a tudat, hogy vegyszerezem magam. És majd csak nem fújkálhatom magam furtonfurt, amikor kimegyek a kecskékhez? Akkor a legszörnyűbb, amikor kiviszem, vagy beviszem őket. Amíg a nyakörvükre rakom a pórázt, a rohadt kis dögök mind megtalálnak és zümmögnek a fülembe. Nem mondom, azt sem csípem, ha megcsípnek, de az mind semmi ahhoz, ha a fülembe zümmögnek! És nincs szabad kezem, hogy csapkodjam őket. Áldott civilizáció és áldott szúnyogháló, amitől lehet úgy szellőztetni, hogy ne jöjjenek be!

Már nem is számolom

Nyáron rászoktam arra, hogy számoltam, hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy nem esett az eső. Négynél tovább sosem jutottam, de a négy is ritka volt. Azt nem számoltam, hogy hány nap telt el úgy egybefüggően, hogy minden nap esett eső, ha nem is egész nap. Valószínűleg az megdöntötte volna a négy rekordot. De már egy ideje nem foglalkozom ezzel. Ha azt ígérik, hogy most aztán már tényleg jön a jó idő, akkor általában már másnap visszakoznak, hogy na jó, jön majd, de most még nem. Majd. És akkor, ha jön, akkor végre sokáig fog tartani. És ha meg is jön egyáltalán, eltelik 2-3 nap és újra esik. Mostanában már a négyet sem éri el. De legalább ezek, amik most esnek, nem jelentős mennyiségek, csak el ne kiabáljam! Csakhogy hiába a kicsi mennyiség, pár csepp is elég, hogy nagy sár legyen, csak csúszkálva lehessen közlekedni az udvaron. Ahogy Vince mondta: sárnak nem kell sok víz. Igaz, ezt a falubeli alkoholistára mondta egyszer, de most igaz a kertre, a falura, az országra.

Végleges költözés

Ez is megtörtént: tegnap véglegesen kiköltöztünk a pesti házból. Pesttől nem váltunk el véglegesen, Lajosomat eléggé odaköti a munkája, én is megyek oda hébe-hóba, munka miatt is, Anyukám miatt is. Ezért berendeztünk magunknak ott egy pici lukat, hogy ha ott kell aludni, legyen hol. Pontosabban egyelőre csak bezsúfoltunk oda mindent, el még nem pakoltunk semmit. És bedobozoltunk a pesti házban rengeteg ruhát és egyéb holmit, aminek a felét ott is felejtettük. És még messze nem dobozoltunk be mindent, majd apránként engedélyt kérünk az ifjaktól, hogy ezt pótoljuk.

13 év

Házvásárlásos évforduló van. Szerencsétlen szám vajon most nálunk a 13? Nem vagyok ezirányban babonás, hiszen 23-24 évig laktam 13. házszám alatt. Mégis: ennek a 13. évnek a felére rányomta a bélyegét anyukám betegsége, majd otthonkeresése. És ebben a 13. évben olyan pocsék nyarunk volt, mint még sosem. Volt már árvizes nyarunk (2002), esős nyarunk (2010), de árvizes és esős egyben még sosem. Viszont: ebben a 13. évben költöztünk (költöztem) el Kisfaluba. Amit a hétvégén szándékozunk véglegesíteni: csak azért töltjük Pesten, hogy végleg kiköltözzünk a házból, az ifjakra hagyva azt.
Ma hallottam a rádióban, hogy szeptember 11-e nem csak a terrortámadás napja, hanem egy másik jelentős eseményé is: 1989-ben ezen a napon nyitotta meg Magyarország a nyugati határát, lehetővé téve ezzel az NDK-s állampolgárok távozását. És ez a lépés indított el egy olyan folyamatot, aminek következtében most már bármikor átbringázhatunk vagy átsétálhatunk, átautózhatunk Szlovákfaluba. Ez ránk sokkal nagyobb hatással volt, mint a tornyok lerombolása.
És természetesen mivel mással is ünnepelnénk ezt a napot, mint esővel?