A kígyó éve

A vietnámi (és a kínai) naptárban február 10-én köszöntött be az újév, a kígyó éve. Mi egy vietnámi családtól kaptunk meghívást Holdújév ünnepi ebédre, sajnos nem Vietnámba, csak ide Pestre. Úgy gondoltam, ajándékba olyan dolgot kéne vinni, ami valamiképpen kapcsolódik a kígyóhoz.
Az egyik ajándék így egy horgolt kígyó lett. Mostanában kaptam rá újra (mert már lánykoromban is) a kötésre-horgolásra, így adódott, hogy kígyót is horgoljak. Még tiszta szerencse, hogy a kígyó éve jött és nem mondjuk a bivalyé, így azért lényegesen egyszerűbb volt a dolgom, bár Piszkétől eljutottam egy honlapra, ahol szinte minden megtalálható, a jövőre esedékes ló is. Az, hogy ez a kígyó éppen nem Kisfaluban készült el, csak annak köszönhető, hogy pont arra a hétvégére kaptunk egy háromnapos hévízi kényeztetést, ott, a hévízi szállodában horgoltam meg. Azért lett korallkígyó, hogy benne legyenek a vietnámi zászló színei (piros és sárga). Kapott még a közepébe egy rézdrótot, végül egy üveg borra tekeredett, és nagyon ragaszkodott hozzá, így azzal együtt adtuk át.

A szemei sárga strasszkőből vannak és az a piros izé a nyelve

A desszertet is mi vittük, túrótorta formájában, ezt viszont már Kisfaluban készítettem. Ennek a tetejét őszibarackbefőttel szoktam díszíteni (ez bele is kerül), így a sárga már adott volt, de hogy piros is legyen, vettem egy zacskó mirelit málnát. (Majdnem biztos voltam benne, hogy van Kisfaluban is a mélyhűtőben igazi falusi málna, de mérget nem vettem volna rá.) A piros málnaszemekből raktam ki a tekeredő kígyó testét, a nyelve és a két szeme pedig szegfűszegből készült.

Éppen vedlett szegény kígyó, ezért a nagy pirosság körülötte

Én így készítem a túrótortát:
Először is kibélelem a tortaforma alját sütőpapírral és sütök benne egy háromtojásos piskótát. Azaz három tojásfehérjét kemény habbá verek, beleszórok három evőkanál kristálycukrot, azzal még keményebbre verem. Majd belezuttyantom a három tojássárgáját, azzal is verem, végül szórok rá három evőkanál lisztet és még azzal is verem. Csak a robotgép dolgozik, nem lacafacázom azzal, hogy külön beleforgassam a felvert fehérjét. A piskótának az a lényege, hogy jó sok levegő kerüljön a tésztájába, az pedig így is benne van. A piskótát Samuban akartam megsütni, de nem fért be a sütőbe a tortaforma, így elővettem a mostanában jócskán mellőzött remoskát és abba tettem bele az egészet. Amikor a piskóta megsült, a remoskában hagytam kihűlni, majd leszedtem az aljáról a papírt, végül visszatettem a tortaformába.
Mindig Horváth Rozi zselatint használok, ez vált be és egy tasak kell pont egy tortához. Öt kiskanálnyit megáztatok egy deci hideg vízben, majd ha már jól megduzzadt, fölmelegítem nagyon, de ne forrjon! Félreteszem hűlni, közben botmixerrel összekeverek egy fél kiló túrót, egy hagyományos tasakos habtejszínt, egy nagy pohár kefírnek a felét, egy zacskó vaníliás cukrot és hasamra ütött mennyiségű kristálycukrot. A zselatint hőkiegyenlítéssel öntöm bele, majd belekerül egy nagy őszibarackkonzerv zöme kockákra darabolva, három-négy darabot félreteszek a díszítéshez. Az egészet ráöntöm a piskótára, a piskóta tetejére (időnként megesik, hogy baracklekvárral előbb megkenem a piskótát, úgy még finomabb). Megy be a hűtőbe egy pár órára. Ezután a barackbefőtt levéből kb. 2 decinyibe beleszórom a maradék zselatint, duzzadás után fölmelegítem, hagyom hűlni. A torta tetejét szépen földíszítem a szeletekre vágott barackkal és óvatosan rákanalazom a befőttlevet, hogy el ne ússzanak a barackszeletek. Még megy egy éjszakára a hűtőbe, ennyi idő alatt annyira megdermed, hogy azt is kibírja, hogy a Pesten történő szállítás előtt még Kisfaluból is ideszállítottuk. Nagy sikere lett, mint mindig.