Felnőttek mind

Felnőttek mind a fiaink. Vasárnap a kisebbik fiatalabbik is átlépte a felnőttkor küszöbét: 18 éves lett. Jaj! De ez nem csak szörnyű hír, hanem felemelő is, amit meg kellett ünnepelni. Mivel az ünnepeltnek az volt a kívánsága, hogy ne legyen ez nagycsaládos ünneplés (nem elleneztem), Kisfaluban ünnepeltük meg szűk családi körben. A szűk családi kör az utóbbi időben már öt főt jelent, mert jó ideje szorosan hozzánk tartozik idősebbik fiunk barátnője is.

De mégis volt árnyék az ünnepen: a Duna történelmi magasságú áradása. És a maga szörnyű valóságán túl személyesen is érint engem: Anyukám is, Keresztanyám is Budapest egyik veszélyeztetett helyén lakik. Ugyan bíztunk benne, hogy a megerősített nyúlgát állni fogja a sarat, de az ördög nem alszik alapon az A-terv mellett (nem lesz baj) alaposan kidolgoztunk egy B-tervet is, de emiatt nem halasztottuk el a kisfalusi ünneplést.
Pontosabban maga az ünnepi étkezés nem is Kisfaluban történt. Szombaton este taxit hívtunk, azzal mentünk el Szlovákvárosba, a kedvenc éttermünkbe. Szerencsére a nyár csak-csak mutogatja körmeit, legalábbis annyira, hogy a teraszon tudtunk enni. Az étlapról különböző finomságokat választottunk. Volt az asztalon brokkolileves, paradicsomleves, juhsajttal töltött husi, sajtkrémmel töltött husi, mandulás-barackos husi, gesztenyés-barackos husi, köretként pedig hasábburi, röszti, krokett. Annyira jól éreztük magunkat, hogy az árvízről egészen meg is feledkeztünk.
De hogy magán a nagy napon is legyen köszöntés, vasárnapra készítettem egy túrótortát. Az ünnepeltet megkérdeztem, hogy milyen gyümölcs legyen benne (a biztonság kedvéért vettem előtte egy barackkonzervet), várakozásomnak megfelelően friss eper volt a kívánsága. Ezt beszereztem Szántóvetőnél, az eredmény pedig ilyen lett:

A szélén 18 darab eper van

Persze rögzíteni kell azt a tényt is, hogy az ünnepelt még mindig bicebóca állapotban lett felnőtt. Gipsszel a lábán. Viszont ez már nagyon átmeneti: holnapután esedékes a gipsz eltávolítása.