Tavasz a télben

Más években ilyentájt már mindenki bőszen várja a tavaszt. Idén nem várja senki, mert itt van jószerivel ősz óta, nem is volt telünk. És mégsem olvasom azt sehol, hogy jajdejó! Valószínűleg azért, mert mindenki, legalábbis aki kerttel foglalkozik, azt érzi, amit én: ez így nem normális.

6 év

Ma 6 éves a blog. Eljött ez is. Igen, ahogy Era egy éve megjegyezte: váltja a fogait és iskolát keresek neki, természetesen falusit.
Mint máskor, most is Ákos névnapon van a blogszülinap. Szerettem volna csakBeát figyelmeztetni erre, mert tavaly ő írta, hogy sosem tudja, mikorra esik Ákos. De mint ahogy Laci még ősszel észrevette: csakBea eltűnt a blogéletből. Vajon hova lett? Tudja valaki?

Nemkívánatosék

Még valamikor, az előző időszámításban írtam egy bejegyzést arról, hogy hogy kaptam rá a sörre, legalábbis az ízesített sörre, bocsánat, radlerre. Ezt a témát szerettem volna folytatni (fogom is, kitartás!), de bajba kerültem. Tényleg az előző időszámításban íródott, tehát még a freeblogos időben. Igaz, már erősen a vége felé, de mégiscsak még akkor. És a freeblog már egy jó ideje végleg kimúlt. Nyom nélkül. (Azokat sajnálom nagyon, akik csak oda írták a blogjukat és elveszett mindenük.) Már említettem itt, hogy én minden blogbejegyzést mentek két helyre is, tehát megvan minden – még az utolsó pillanatban sikerült az összes hozzászólást is elmenteni egy fájlba, azzal csak az a baj, hogy nem lehet tudni, legföljebb sejteni, hogy melyik hozzászólás melyik bejegyzéshez íródott. Na tehát most ez az előző bejegyzést akartam folytatni, de nem tudtam belinkelni. Nagy nehezen megtaláltam az archívumomban, de van fogalmatok arról, mennyit kellett végiglapoznom, hogy a rengeteg, sörre vonatkozó találat közül megtaláljam az igazit? Úgy látszik, ebben blogban a leggyakoribb szó a sör, legalábbis most úgy tűnt. Pedig én még csak nem is voltam sörös, sőt, most is inkább vagyok boros! Na de végül is csak megtaláltam és akkor már elhelyeztem is a blogspoton is a bejegyzést, hogy tudjak rá hivatkozni.

Néma fagyálló szúk

Nagyon vigyáztunk arra mindig, hogy nehogy szú kerüljön a mi fafödémes házunkba, mert ha egyszer bevennék magukat a faszerkezetekbe, akkor hajjaj!! Éppen ezért, amikor anno megörököltük szomszédfalusi barátainktól a bútorokat, mindenféle kezelésnek vetettük alá az összes olyat, amin csak kegy icipici lyukat is láttunk. És nem is sejtettük, hogy a szú már régen a házban van.

Csak csajosan – második nap

Vasárnap nem igyekeztünk fölkelni, pedig a hasunkra sütött a Nap. Rosszul tettük, mert mire végre fölkeltünk és megreggeliztünk, elkezdett esni az eső. Éppen csak annyira, hogy semmi kedvünk se legyen elmenni járni egyet, bár Pörcnek lett volna.

Kettecskén – első nap

Úgy alakult, hogy Újév óta édes jó Lajosomnak minden hétvégén dolga volt, nem tudott Kisfaluba jönni. Nekem meg szemernyi kedvem sem volt egyedül menni, de persze azért mentem volna szívesen. Így hát útitársat kerestem magamnak. Meg is találtam, Ági személyében.

„Ilyen volt – ilyen lett” naptár

Mostanra már annyi minden fejlődött a faluban az egyesület jóvoltából, hogy a tavalyi év, legalábbis egy része, amolyan „ilyen volt – ilyen lett” hangulatban telt. Előástunk egy halom régi fotót és elcsodálkoztunk, hogy ennyire kopár volt a falu? Ennyire szürke? Ennyire sáros? Ma már mindez elég hihetetlennek tűnik: a falu tele van fákkal, virágokkal, megújult néhány köztér. Próbáltunk ugyanabból a nézőpontból készíteni a mostani állapotokról is fényképet, ezeket majd meg fogom mutatni. Ez a bejegyzés azonban a naptárról szól, mert az idei naptáron is ezek a képek kaptak helyet.

Zöldfejűek szilvesztere

Újévet ünnepelni Pestről megérkeztek szokásosan Eráék is, Szomszédasszonyék is. A szomszédságból Icáék is be szoktak nézni máskor is, most hívtuk őket: töltsék velünk az egész estét. Szerencsére a család kicsi lánya, Rozi délután három órát aludt, így vígan bírta ő is az esti mulatságot. Mert mulattunk rendesen.

Boldog karácsonyt!

Régebben is szokásom volt egy-egy karácsonnyal kapcsolatos zenét ide helyezni ilyentájt, ettől most sem térnék el. Tudtátok, hogy a Carol of the Bells eredetileg egy ukrán karácsonyi ének? Ez most mindenesetre egy angol verzió, a Libera fiúkórus előadásában, csengő gyermeki hangokkal és gyönyörű gyermekarcokkal. Ezzel kívánok idén is minden Olvasómnak áldott, békés, boldog karácsonyt! És mivel utána egyből Kisfaluba megyünk és maradunk is jó darabig ott, ugyanezzel a lendülettel boldog új évet is!

Irány a Facebook!

A tegnapi bloglelkesedésem ma is folytatódik és úgy döntöttem, végre kiviszem a blogot a Facebookra is. Régen volt itt a jobb oldalon egy dumaláda, amiről egy idő után úgy éreztem, hogy befulladt, így eltüntettem. És haladni kell a korral, manapság a fórumok legelterjedtebb helyszíne a Facebook, akár tetszik, akár nem. Így létrehoztam ott a blog oldalát, lehet egy-egy kis megjegyzést írogatni, na meg ki fogom linkelni az új bejegyzéseket. Tehát: Kövess Facebookon!

Két hét történései

Már több mint három hete nem jelentkeztem (hiányoztam egyáltalán valakinek??). Ennek a hosszú csöndnek két fő oka volt. A jobbik ezek közül, hogy két hetet töltöttünk Kisfaluban, net nélkül. Az elmúlt héten az ok viszont a rengeteg munka volt. Valahol nem bántam, hogy a főszerkesztőm ennyire hajtja, hogy most a Lap korábban jelenjen meg a szokásosnál, mert úgy gondoltam, akkor talán a két ünnep között többet tudok pihenni, de annyi plusz terhet rakott rám, hogy most úgy érzem, hiába a minden nap éjfélig tartó igahúzás, nagyon nagy a lemaradásom. Pedig ma (vasárnap!!) is dolgoztam a bejlgisütés mellett, meg még holnap is fogok. Karácsony alatt viszont nem leszek hajlandó. Utána pedig ismét szép hosszú időre elmegyünk Kisfaluba, tehát ígérni sem tudom, hogy eztán sűrűbben írok.

Őszi kert

Most már elég legyen a nyafogásból, itt az ideje írni valamit (el is távolítom gyorsan a minapi nyifinyafis bejegyzésemet). Bár az cseppet sem változott, hogy lassan már az idejét sem tudom, hogy mikor jártunk a falunk felé és még legalább egy hétig nem is megyünk. Viszont a kert őszi állapotáról már október eleje óta szerettem volna írni, azóta gyűjtöm hozzá a képeket is.

Kisfalusi szép hetek

Ugyan a burkolók azt ígérték, hogy a terasz felújítása egy hétig fog tartani, de ez végül három hétbe telt. Így kénytelen voltam én is jelentős időt Kisfaluban tölteni az állatokkal: pontosan három hetet.

Egy mese mind felett

Ma találtam ezt a videót és nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Ismét egy ütős érv a város kontra vidék csatában. (Bocsánat, hogy kilóg a videó a dobozból, ez van. Viszont lehet nézni teljes képernyős módban.)

Ezt megúsztuk

Még a disznólkodásunk idején mondta Kinga, hogy találkozott M.nénivel és valahogy szóbakerült, hogy mi folyik nálunk. Erre mondta is egyből M.néni: akkor be kell öltözni és jönni kell hozzánk, mert ez itt helyi szokás. De nem jött. Nem hallottam még erről, és tegnap végre nem felejtettem el megkérdezni tőle, hogy is van ez.