Kertindulás

Bár még korai kertindulásról beszélni, mert még egyáltalán nem indult meg a kert, legalábbis a vetemény. A fákról már a múltkor elmeséltem, hogy megmetszettük őket a március közepi télben. Aztán, mint tudjuk, a tél folytatódott április elejéig és az józan ésszel is várható volt, hogy ha egyszer netalán még idén is lesz tavasz, akkor a természet majd robbanásszerűen fogja utolérni magát. És mindenhonnan azt lehet hallani, hogy ha jön a nedves meleg, az majd milyen kedvező lesz a gombáknak, elsősorban a gyümölcsfákon a moníliának és idén a megszokottnál is sokkal fontosabb emiatt a lemosó permetezés. Amit mi sosem szoktunk. De idén nagyon megijedtem ettől és mindenképpen meg szerettem volna ejteni. Mivel volt is réz-oxikloridom, és múlt vasárnap végre eső sem esett, meg a szél is alig fújt, sikerült is ezt véghezvinni, aminek nagyon örülök.
Valamicskét azért a kertben is dolgozgattam: kiszedtem és elégettem az összes tavalyról megmaradt kukorica-, paprikaszárat és a száraz kórókat is. Szántóvetővel megbeszéltem, hogy amint úgy látja, hogy lehet szántani, csak üzenjen, én azonnal autóba pattanok és röpülök Kisfaluba, hogy azon nyomban el lehessen kezdeni vetni. Még február vége óta ott röhög egy kiló dughagyma, már akkor megvettük, mert elhittük, hogy jön a tavasz, akkor úgy nézett ki. Na meg Szántóvető málnavesszőket is ígért nekünk, idén ezt próbáljuk telepíteni a rézsűbe, ha már az eddig odatelepített növények közül szinte semmi sem maradt meg. Ha a vesszőket kiszedi, akkor pedig nincs mese, tényleg azonnal menni kell és ültetni.
Palánta-fronton próbálkozom. Fénylő április négyre a tálba vetett paprikák ennyire nőttek meg:

A bogyiszlói egyáltalán nem kelt ki, de ezt én annyira nem is bánom :)

A turbónak szánt, pillepalackba vetett paradicsomok pedig így megnyúltak:

Jók lettek volna csírának, megenni, ha annak szántam volna őket

Ám mindegyiküknek még csak sziklevelük volt, esetleg nagyon icipici második levelük, elhatároztam, ettől függetlenül pikírozom őket. A pillepalackos paradicsomokat nagyon „okosan” neveltem: egy palackban kétfélét, de valahogy pont úgy jött ki mindegyik palackban, hogy az egyik lugasnövésű, támasz mellé ültetendő, a másik pedig aligmagas, csak karó mellé kívánkozó. Na és aztán ezekről most mondjam meg, hogy melyik melyik? Pikírozásnál csak egy-egy számot írtam a palackokra, az alábbiak szerint:
1. Sárga körte (lugas); vagy Nagy szemű húsos (alacsony).
2. Nagy szemű 50 cm magasra növő (alacsony); vagy Csepp alakú (lugas).
3. Nagy koktél (lugas); vagy E. néni-féle (alacsony).
A pillepalackok tetejét levágtam, a harmaduknál pedig majdnem körbevágtam őket, hogy vissza lehessen hajtani. Úgy emlékszem, Juhmelinél láttam ezt az ötletet, de utólag nem találtam: ez azért jó, mert ahogy nőnek a paradicsomok, föl lehet tölteni a palackokat még földdel. Az átültetéshez készítettem a szuperbiofolyadékból higítást, azokkal locsoltam és permeteztem őket. Így lett egy nagy halom pillepalackba ültetett növényem, akiktől azt vártam, hogy majd most aztán akkora növekedésnek indulnak, hogy ihaj. De nem. Mondjuk akkor még a napsütés és a meleg is váratott egy ideig magára, csak a héten tudtam kivinni őket napozni. Aztán ma meglátogatta öreg szüleit kertészlegény fiunk (aki már egy ideje nem lakik a mamahotelben) és jól rámpirított, hogy nem locsolom őket tisztességesen és gyorsan orvosolta is a problémát. Én pedig folyton attól tartottam, hogy túllocsolom őket!
De végül is vannak egészen tisztességesen kinéző paprikapalánták (ámbátor nem tudom, nőttek-e az átültetés óta egyáltalán):

És vannak egészen tisztességesen kinéző paradicsompalánták is, akiknél már föl kellett töltenem a földet:

Bocs, nálam csak ennyi az „egészen tisztességes”

És vannak ilyen palackok is (bár szerencsére csak alig):

Úgy döntöttem, néhány megmaradt maggal kipróbálom Juhmeli módszerét: őket is 24 órán keresztül áztattam a szuperbiofolyadékban és kevés földbe vetettem (ma!!), azzal a céllal, hogy nem fogom átültetni, csak ritkítani és ahogy nőnek, folyamatosan feltölteni őket földdel. Pontosabban a paradicsomokat kevesebb földbe ültettem, mert a kis palántáknak elég picike a gyökerük, de majd (remélem) nagyot nőnek, a paprikákat több földbe, mert ők már palánta korukra is szép hosszú gyökeret eresztenek, de utána nem nyúlnak olyan magasra.

Most már így mind pillepalackban laknak, két nagy átlátszó ládában, így nem nehéz őket délelőtt kivinni a szabadba, hagy süsse őket a Nap, délután meg visszahozni a meleg szobába. De most aztán mindenkinek úgy kell nőni, hogy csak na!