Kertem

Tavasz óta nem meséltem semmit a kertről, itt van már éppen az ideje. Az idei év, pontosabban az idei nyár történései nagy általánosságban nálam is igazak: a hűvös, csapadékos júniust nagyon forró és nagyon száraz július és első augusztus követte. A különbség talán csak annyi volt más tájegységekhez képest, hogy amikor augusztus közepén elkezdtek sorban érkezni a hidegfrontok, akkor több helyen jó esőt is hoztak, de nálunk szinte csak csöppeket. Azoktól még ugyanúgy kellett locsolni.
Aztán ugye még elmentünk nyaralni is. Arra a 12 napra, amit Kisfalutól távol töltöttünk, mondták is, hogy a nyár legmelegebb hete jön és talán úgy is lett. Azért reméltem az esőt. Többen is ajánlották, hogy locsolnak a kertben, de nem kértem meg senkit, hiszen a végül is teljesen esőmentes napok után kereken 3 órán keresztül álltam a slag végén, ezt pedig nem várhattam el senkitől. De legalább a Pasztyi-föld megint bizonyított: minden túlélte a szárazságot, egy-két (pótolható) virágot kivéve.
Kb. egy hete pedig megjöttek az esők. Esett gyönyörűen, áztatósan, nem gyorsan, pont megfelelően, többször is. Locsolásra egyelőre gondolni sem kell szerencsére. Már nagyon untam, hogy minden második-harmadik este (mert nem locsoltam minden nap, többen is mondják, hogy az nem tanácsos) ez határozza meg a programszervezést. Amikor este végre lehetett valamit csinálni, bringázni, sétálni, mert végre nem volt olyan meleg, akkor locsolni kellett, meg újra locsolni.
Paradicsom idén is sok van, mint tavaly, piros is:

Sárga is:

Ráadásul idén a paradicsomra nagyon büszke vagyok: nem vettem egy szem magot, egy szál palántát sem. Mind tavalyi saját szedésű mag, saját nevelésű palánta, vagy a kertben kelt ki egyedül.
A paprika is szépen terem. Az ősszel kapott citrompaprika-növénykék is megnőttek, teremnek, de összesen még csak egy színesedett meg közülük narancssárgára (azt megettük), a többi még méregzöld. Lehet, hogy nem véletlen, hogy tavaly azokat a paprikákat októberben kaptam?

A padlizsán idén sokkal nagyobb gyümölcsöket ad, mint tavaly. Idén hallottam azt a tanácsot, hogy körbe kell őket ültetni, mert így tudják egymást jó beporozni. Megfogadtam, lehet, hogy ez hatott?

A tökfélék ontják. A cukkini is, a spárgatök is. Idáig még csak ettük és ajándékoztam, most már neki kéne látni az eltevésüknek, akárcsak a céklánál. Az uborkák viszont nem lettek valami híresek. Kisuborka sok volt, aztán egyből ducik lettek és sárgák, anélkül, hogy megnőttek volna. Gondolom, a szárazság miatt. Majd most még remélek belőlük termést.
Az eső hatását egyelőre legjobban a babon látom. Nem tudom, idén ki hogy van vele, nálam idén még annyi bab sem lesz, mint tavaly, amikor pedig alig volt. Ahogy most kinéz, még annyi sem fog teremni, amennyit elvetettem. Nem is virágzott, csak nyár elején valamennyit, de azok a virágok elszáradtak. Most, az eső után viszont újra elkezdett virágozni, nem tudom, lesz-e ebből még valami, talán kifejtő igen. De az esőnek a babra nem csak jótékony hatása lett: az egyik babtámasz, amelyik pedig betonalapos lábbal rendelkezik és mélyen be volt ásva, a megpuhult földben puff, kidőlt. Próbáltam egyedül fölállítani, nem ment. Ma megjönnek a fiúk, talán közös erővel sikerülni fog. Egyedül csak annyit tudtam elérni, hogy legalább összecsuklott és nem teljes terjedelmében feküdt rá a tökökre.

virágtalan álló

virágos fekvő

Gyümölcsünk viszont annyi lesz, mint még sosem. Mondta is a szomszéd: látja, nálunk is roskadásig vannak a fák. Szó szerint. Roskadnak. Törnek az ágak mindenfele. Itt a faluban az a „szokás”, hogy a szilvafák bizonyos években annyit teremnek, hogy leszakad a falu összes szilvafaága, aztán pedig 2-3-4 évig szinte semennyit sem. Az idei éppen a bőtermő év. Holnap lesz nálunk a Szilvanap, ma esedékes a szilvaszedés (mindjárt indulok is), de idén nem kell pénzért vásárolnunk a szilvát, terem bőven a faluban. De nem csak a szilvafák roskadoznak. A körtefa jó pár ága is letört. A barackfáé még szerencsére nem, de földig érnek az ágak, a zuhanyozóba csak körben, a budit megkerülve tudunk eljutni, pedig tavasszal nagyon visszametszettük a barackfát pont azért, hogy kényelmesen el lehessen férni mellette.

ha alátámasztottuk, ott tört el

Azonban a gyümölcsök idáig szárazak voltak. Édes volt a húsuk, de nem volt levük. Azoknak a locsolását már igazán nem bírtuk, csak az utcára ültetett fiatal szilvafákat locsoltuk. Ez a sok eső viszont rájuk is hatott: most már finomak, lédúsak. Főhet holnap a több katlannyi szilvalekvár.