Megfüstölve

Eltartott egy ideig, mire összeállt a füstölő. Az eredeti terv úgy szólt, hogy még itt, Pesten összeáll, úgy utazik le két hete vasárnap Kisfaluba, de ez nem jött össze. Tehát vasárnap a füstölőház vasai darabokban, a rávaló farostlemezek, a sóból csak aznap délelőtt kiszedett húsok, meg még sok egyéb dolog (pl. palánták) mellett mi és a két állatunk zsúfolódott be az autóba, így indultunk el azzal a tervvel, hogy egy hétig maradunk ott, de azt már tudjátok, hogy ebből szerencsésen kettő hét lett, de a két hét majdnem kellett is a füstölésre.

Ott pedig készült a füstölőház tovább. Vasak hegesztődtek ide meg oda, akkor még nem láttam át, miféle rendszer szerint, de ha láttam volna és akkor megmondtam volna, hogy ez így nem fog működni, úgysem hitte volna el nekem. A húsok mindemellett még aznap délután vízfürdőbe kerültek, hogy csökkenjen a sósságuk.
Hétfőn még mindig egész nap ment a hegesztés, darabolás, káromkodás (mert az kell kísérőnek). A húsok pedig hétfőn este kikerültek a fürdőből, kaptak egy réteg sót (ez addigra tudományosan kiderült, hogy így kell), majd megkapták a spárgájukat és a kampójukat is és föl lettek akasztva szikkadni. És kedden kora délutánra elkészült a nagy mű, már csak össze kellett állítani. Na, itt kezdődött csak az igazi káromkodás! Mert ekkor derült ki, hogy Lajosom azt gondolta, hogy ha a vasszerkezetre füleket hegeszt, azokba belevág, a találkozásoknál mindig ellentétes irányban, akkor a ház oldalai úgy fognak összecsúszni, mint a vaj. Mert ő gyerekkorában sosem csinált ilyet kartonból és nem tudta, hogy ez már ott sem szokott működni, egy két méter magas nyeklőnyakló vasvalaminél meg még úgy sem fog. Ez persze már kétemberes munka volt, úgyhogy a káromkodásnak innentől kezdve közeli fültanúja voltam. De ketten végül sok szétszedés, kalapálás és újabb csiszolás után csak összeügyeskedtük.

Lett ajtaja is

Addigra sikerült szerezni tiszta forgácsot. Mert előtte valószínűleg az volt a baj, hogy a füstölgő anyag szétmállasztott fapellet és fabrikett volt, azokban pedig lehetett valami vivőanyag. Most viszont két helyről is lett forgács, kétféle keményfából, plusz fűrészpor is, mindhárom korlátlak mennyiségben ingyen (pl. ismerős fatelepről egyből a fűrész alól). Az arány: egy marék fűrészporhoz mindkét forgácsból két-két maréknyi, ez vált be. És kedden délután végre bekerültek a húsok a házba és indulhatott a füst.
El is indult és dőlt is a ház orrán-száján kifelé, mert nagyok voltak a rések. Akkor kapott a ház némi ragasztószalagot és így elhárult végre minden akadály. De akadt egy újabb probléma: ez a tiszta füstölőanyag két-három óra alatt elégett, újra kellett tölteni. Ez végül is nem az én problémám volt, Lajosom kelt éjszakánként ilyen gyakran. Végül is hat napig füstölődtek a húsok, majd egy napig még sokkal gyengébb füstöt kaptak, akkor inkább már csak szellőztek. És szerdán, hogy megünnepeljük a munkát, leköltöztek a boltíves pincébe, mert ott jó hűvös van. A tartóbak lábai be lettek kenve egérragasztóval, mert mi szeretnénk őket megenni. Attól kicsit tartunk, hogy szellőzik-e eléggé a pince, úgyhogy majd folyamatosan figyeljük a husikák állapotát.

A bandzsavis pulóver most hiányzik, de pótolja a gatya-papucs kombó

Mivel ez a ház olyan tervvel készült, hogy mobil legyen, szét is szedtük. Ez már könnyebben ment, mint az összerakása. De a szétszedéssel még megvártuk a csütörtöki baromi nagy vihart, amiről többen is hallották a rádióban, hogy Kisfaluban esett Magyarországon a legtöbb csapadék aznap, 53 mm. Mert már majd csak nem szedjük szét a farostlemez oldalú házat szárazon! Sokkal izgalmasabb úgy, hogy előtte csurig ázik.