Beneveztem

Beneveztem magam egy blogversenyre. Nem szoktam ilyet csinálni és most sem a dicsőség hajt, sokkal inkább a vágy az utazásra. Mert nagyon szeretek utazni, és ritkán tehetem meg, eltekintve attól, hogy majdnem minden hétvégén Kisfaluba utazom. Ez viszont egy nagyobb léptékű dolog. Ez egy nemzetközi verseny, aminek a 16 győztese (az egész világról 16!!) életet, lakóhelyet és blogot cserél egy másik győztessel júniusban 10 napra. Összesen ennyit lehet eltölteni a másik országában és tanulni az ottani emberekről, kultúráról, ételekről és környezetről. Minderről pedig természetesen írni kell a blogbejegyzéseket.

Disznóságok

Sok disznóság próbálta nehezíteni a mostani kolbászgyártásunkat, szerencsére nem sok sikerrel. A disznóságok sora ott kezdődött, amikor pont egy héttel a tervezett időpont előtt az egyik állandó résztvevő és felesben feldolgozó, Egyik kedves rokon igazolást szerzett a hiányzásához, a férjével együtt. Hiányukat seperc alatt pazarul pótolták a fiuk és a menyük személyében. A második nagy disznóságot a Folyó követte el azzal, hogy három éve nem látott módon megduzzadt, sőt ki is öntött, annyira, hogy a Szlovákfaluban levő hidat a múlt héten le is kellett zárni. Így is el tudtuk volna hozni a disznót, de km-ben is és időben is jelentős kerülővel. Ám szerencsére végül ez sem fogott ki rajtunk: a tetőzés megvolt, a Folyó gyorsan elkezdett apadni és pénteken kaptuk a hírt, hogy aznap reggel újra megnyitották a hidat. (Egyébként a sokak által ezerszer szidott és nemszeretett Facebook-on kaptuk a Folyó állapotáról a múlt héten az összes információt, mivelhogy jelentős számú szlovákfalusi ismerősünk van fönt a közösségi oldalon.)

Most már kocsma

Múltkoriban a fiúk segédkeztek egy költözésnél és egyből le is csaptak négy fölöslegessé váló, plafonig érő, fából készült polcra. Azzal a lendülettel le is vitték őket Kisfaluba (ez volt az egyik alkalom, amikor én nem tartottam velük) és el is helyezték őket: kettőt a sarokba állítva a nappaliba, kettőt a sarokba állítva a hálószobába. Ha jól tudom, eredetileg könyvespolcok voltak. Annak is megfelelnek persze, de elég mélyek, sokkal mélyebbek, mint a könyvek szélessége, így alkalmasak egyéb dolgok tárolására is. Ez nagyon is jól jön, mert ahogy egyre jobban lakjuk be a házat, egyre több a holmink.

5 év

5 éve írom a blogot. Elképzelésem sincs, hogy miért pont Ákos nevenapján kezdtem el írni, de ez segít, hogy sose feledkezzem meg az évfordulóról.
Megváltoztatta az életemet, igen. Nem nagyon, de megváltoztatta. Azóta jártamban-keltemben sokszor arra gondolok: ezt meg kell írni a blogban! És ha meg kell írni, akkor megfelelő fényképet kell készíteni hozzá. Így sokkal többet fényképezem. Azután a dolgot vagy megírom, vagy sem, de a fénykép megmarad. És nem csak Kisfaluban van ez így, sokszor máshol is eszembe jut egy-egy téma, amit jó lenne megörökíteni.

Pillanatképek a télutóról

Beszámoló Jégtörő Mátyás napján, egyben Pörc második szülinapján.
Ismét tele voltunk hétvégi programokkal, de egy nyúlfarknyi kisfalusi látogatás szükséges volt, ez gyakorlatilag 24 órásra sikeredett: péntek déltől szombat délig. Két okból mentünk. Az egyik, hogy már két hete nem voltunk, és föl akartuk valamennyire fűteni a házat, ami már az idei tél szokásához híven 4 fokosan fogadott minket. A másik ok, hogy jövő héten esedékes, ezen a télen második disznóvágásunkhoz fölmérjük, hogy mennyi fűszer és egyéb szükséges kellék maradt meg az őszi vágásból. Mindkét feladatot teljesítettük és az időjárás-előrejelzést tekintve (mely szerint jövő héten már melegedés várható) már nem szórtunk sót a lefolyókba, csak a vizet engedtük le.

A kígyó éve

A vietnámi (és a kínai) naptárban február 10-én köszöntött be az újév, a kígyó éve. Mi egy vietnámi családtól kaptunk meghívást Holdújév ünnepi ebédre, sajnos nem Vietnámba, csak ide Pestre. Úgy gondoltam, ajándékba olyan dolgot kéne vinni, ami valamiképpen kapcsolódik a kígyóhoz.

Nyomolvasó

Most, hogy még a tél elvégzi egyik utolsó, de már igen gyenge támadását, megmutatom, milyen nyomokat láttunk az utolsó ott-tartózkodásunkkor. A múltkor már mutattam őzlábnyomot és szarvaslábnyomot, most mutatok mást is.

Pöttyös csésze kapható!!

A múlt héten láttam meg a madaras áruházban ezt a csészét, és igen, rámköszönt. Akkor még csak odáig jutottam, hogy a telefonommal lefényképeztem, mert minek már nekem még egy, még ha ezer évig vadásztam is ilyenre, pont ilyenre, fehér alapon piros pöttyösre?? Hiszen kaptam én a múltkor kettőt is, így aztán a letört fülűvel együtt már három van!

Házigazdamarasztaló

Nagyon elmarad mostanában a blogírás, ennek pedig két nyomós oka van. Vagyis három, de ebből kettő szorosan összefügg. Az egyik ok, hogy nagyon sokat kell dolgoznom, de a fő ok az, hogy nagyon elmarad mostanában a Kisfaluba látogatásunk is, mert (ez a harmadik ok) rengeteg egyéb remek programunk van. Lajosom időnként még csak-csak elment a faluba fűteni egy-egy éjszakára, ha nagyon hideg volt, de hosszasabban idén összesen még csak kétszer voltunk ott, három héttel ezelőtt két napra, most pedig végre három napra.

Csak hirtelen

Akartam még mesélni arról a havas hétvégéről, de annyi rengeteg sok a munkám, hogy nincs időm semmi másra. Viszont van most egy dolog, amit sürgős megemlítenem. A Nők Lapja honlapján elindult egy verseny, amiben az ország legjobb női bloggerét keresik. És ebben a versenyben szerepel egy blog, amit nagyon szeretek olvasni, mert mindig fölvidít: Piszke blogja. Arra kérem az én olvasóimat is, hogy szavazzanak rá! És ha már ott jártok, találtam a listában még egy általam olvasott blogot (összesen 5 szavazatot lehet leadni): a falusisanzont. Pontosabban lehet, hogy van ott több ilyen blog is, de nem volt energiám végiglapozni az egészet. Hihetetlen, mennyi blog van! Úgyhogy külön köszönöm, hogy ebben a hatalmas blogtengerben van, aki az én hajómra is fölszáll (vagyis olvas)!

Hóhelyzet

Az előző hétvégéből egy péntekszombati kisfalusi tartózkodás jutott nekünk. Nem sok, feltöltődéshez éppen nagyon is kevés, de ilyen a tél: háromnapos hétvégét csak akkor tudunk ott tölteni, ha már péntek reggel elmegyünk, mert ha este megyünk, nem tudjuk kifűteni a házat annyira, hogy ne megfagyva aludjunk. Most ugyan el tudtunk menni pénteken reggel, de szombat estére vissza kellett jönnünk Pestre. Így viszont pontosan belecsöppentünk a hóhelyzet kellős közepibe.

Na de hova?

Már egy éve problémáztam azon, hogy hova fogom tenni a következő, idei naptárt? Az eddigi négy azért volt ott, ahol volt, mert volt a tartócsavaroknak helye az elektromos dobozok sarkában, szöget, csavart pedig nem akartunk fúrni-verni a falba. Még az is megfordult a fejemben, hogy a maja világvége megoldja a problémámat, de a maja világvége ellenem fordult és nem jött el.

Naptár 2013

Már várták nagyon a falubeliek. Kérdezgették: Készül-e már? Mikor osztjuk? Mi pedig válaszoltunk: Igen, készül, szokás szerint január 1-jén osztjuk. Aztán ez csak félig lett igaz: igaz volt, hogy készült, de végül is nem január 1-jén osztottuk, mert akkor mentünk arra a szép nagy sétára a vendégeinkkel. Mire onnan megjöttünk és mire megint kiélveztük a legszebb látványt (a távozó vendégét), már kezdett besötétedni, akkor pedig már nincs sok értelme elindulni. Azt hittem, Juli nehezményezni fogja, hogy nem mentem előbb, de kiderült, hogy ők is el voltak foglalva egész nap, így a naptárosztást elhalasztottuk 2-ára.

Szilveszterünk

Szilveszter délutánján szokásosan megérkeztek vendégeink, akikről most már kimondhatom, hogy minden évben pont ilyen összetételben meg szoktak érkezni, így megint heten ünnepeltünk együtt. Már amikor magunk voltunk, mert mentünk mi mindenfele. Igen jó vendégeink ők nekünk: amint megérkeztek, egyből terüljasztalkámat varázsoltak a hozott élelmekből: volt az asztalon pogácsa (csak most nézem, hogy azt a jófajta vájlingot igazán otthagyhattad volna, Szomszédasszony!), kocsonya, mindenféle sütemények. Szomszédasszony még egy szatyornyi szilveszteri kelléket is hozott, amiből egy dudát és egy banyakalapot egyből le is nyúltam.

Menet-napló

Gyönyörű hat napot töltöttünk Kisfaluban, amihez még az is hozzájárult, hogy zömében az időjárás is gyönyörű volt: fagypont körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés. Szerettünk is volna nagyon sokat menni, kirándulni, sétálni, egyből a második naptól, mert az első napon még a fűtéssel voltunk elfoglalva. De sajnos egyből első este megtudtuk, hogy rögtön másnap vadászat lesz megint, tehát be leszünk zárva ha nem is a házba, de az udvarba, kutyástul.